Csehszlovákia 1968 augusztusi szovjet megszállásának áldozataira emlékeztek pénteken Pozsonyban a Comenius Egyetemnél. Az emlékünnepségen a Szlovák Köztársaság és néhány szervezet képviselőin kívül a szomszédos államok diplomatái és a 48 évvel ezelőtti tragikus események résztvevői is megjelentek – jelentette a TASR közszolgálati hírügynökség.
„Nem szabad megfeledkeznünk az eseményekről, mert az akkorihoz hasonló ideológiák ma kezdenek újjáéledni“ – mondta Ivan Štefanec, az Európai Parlament képviselője beszédében. „Megdöbbentő, hogy ezeknek a büncselekményeknek az elkövetői máig sincsenek megbüntetve“ – fejtette ki véleményét a 91 éves František Martoš, aki 1968-ban a csehszlovák hadsereg katonájaként élte meg az eseményeket. „Számunkra csak akkor válnak ezek az események múlttá, ha az emlékünnepségekre az akkor történtekért felelősek is eljárnak“ – tette hozzá Pavol Frešo, Pozsony megye elöljárója.
1968 augusztusában az egyetem előtti Safárik téren három ember vesztette életét, amikor a várost megszálló szovjet hadsereg katonái a tüntető tömegbe lőttek. „Danka Košanová egyetemista története közismert. Kevesen ismerik azonban Stano Sivákot, a bajmóci munkást, akit akkor ért lövés, amikor éppen az elesett Košanovának akart segíteni. A harmadik áldozat, Ján Holík, négy árvát hagyott maga után“ – mutatott rá Ondrej Krajňák, a szlovák Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetője.
Ivo Nesrovnal, pozsonyi főpolgármester szerint az idegen hadseregek bevonulása Csehszlovákiába a város számára is katasztrófát jelentett. „A kommunizmus négy évtizede alatt Pozsonyban több műemlék lett megsemmisítve, mint a két világháború alatt együttvéve“ – szögezte le.
Karol Mičieta, a Comenius Egyetem rektora felhívta a figyelmet, hogy nem szabad elhanyagolni a múlt megismertetését a fiatalsággal, mert ez rendkívül fontos a nemzet túlélése szempontjából.
A Varsói Szerződés öt tagállamának – Szovjetunió, Lengyelország, Bulgária, Magyarország, NDK – hadseregei 1968 augusztus 20-ról 21-re éjjel lépték át Csehszlovákia határát azzal a céllal, hogy megállítsák Alexander Dubčeknek, a csehszlovákiai kommunista párt akkori első titkárának nevével fémjelzett Prágai Tavaszként elhíresült liberalizációs és reformfolyamatokat. A Duna fedőnév alatt megvalósított szovjet irányítású nagyszabású katonai akcióban a Varsói Szerződés mintegy félmillió katonája vett részt. Míg négy állam katonái rövidesen elhagyták Csehszlovákiát, a szovjetek „ideiglenesen“ 1990-ig maradtak. A korabeli „baráti” szocialista országok közül egyedül a Nicolae Ceausescu vezette Románia volt az, amely elutasította Moszkva felszólítását az invázióban való részvételre. Ceausescu, aki akkoriban maga is valamelyest liberalizálta a román belpolitikát, ugyanis attól tartott, hogy Csehszlovákia után Románia is áldozatul eshetne a Leonyid Brezsnyev vezette kommunista Moszkva hatalmi ambícióinak.
Az inváziónak az első tíz nap alatt 72 civil áldozata volt, közülük 19-en Szlovákiában vesztették életüket. A súlyos sérültek száma 266, a könnyebb sérülteké 436 volt – állítják a történészek. Több forrás szerint a szlovákiai áldozatok közül három magyar nemzetiségű volt.
A Gustáv Husák vezette „normalizációs“ csehszlovák vezetés a megszállást 1969-től egészen a szocialista rendszer 1989-es bukásáig cinikusan „internacionalista segítségnek“ minősítette. A lakosság véleménye természetesen eltért ettől a hivatalos állásponttól.
Az 1968-as Prágai Tavasz a felvidéki magyarság számára is az új lehetőségek megnyílását jelentette, amit elsősorban a Csemadok használt ki aktívan. Az akkori magyar elképzelések és tervek megvalósítását azonban a szovjet beavatkozás szintén meghiúsította.
