A Trend gazdasági hetilap legújabb számában a „Észak dél ellen” címmel riportot közölt a dél-szlovákiai gazdasági helyzetről. Az írásban több szakértő, többek között Eugen Jurzyca, az Ineko igazgatója, Ľudovít Hallon, az SZTA Történettudományi Intézetének gazdaságtörténésze és Duray Miklós is megszólal.
A cikk összeállítója számára teljesen egyértelmű, hogy a régió elmaradott az ország egészéhez képest. Gazdasági, de demográfiai téren is. A munkanélküliségi ráta magasabb és az embereknek alacsonyabb az iskolai végzettségük illetve korábban halnak meg. Politikai szempontból viszont a helyzet éppen az ellenkező, az elnökválasztáson a tizenöt déli járás a változásra szavazott. Ez azonban Radičová számára kevés volt.
Az 1998-ban meglévő tíz százalékos foglalkoztatottsági különbséget 2006-ra két százalékra sikerült mérsékelni. A mutató azonban azóta újra négy százalékra emelkedett. Az ok az ipar hiánya. A csökkenésben inkább a magyarországi munkalehetőségek játszottak szerepet. A szlovák dél lényegesen rosszabb infrastrukturális lehetőségekkel rendelkezik, mint a magyar észak. Szlovákiában, a régióban csak Nyitra rendelkezik ipari bázissal, Galánta, Érsekújvár, Komárom vagy Léva üzemei csak kivételnek számítanak.
Pedig a múltban éppen fordított volt a helyzet. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a régió éppen a legfejlettebbek közé tartozott. Csak egy példa: akkor az Ipolyt 47 híd szelte át, ma csak hét. A gömör-nógrádi vidék akkor ipari-bányászati központnak számított. Duray Miklós, Losonc szülötte, városát Birminghamhez hasonlítja. Egy évszázaddal ezelőtt ugyanis a város harmada dolgozott az iparban, annyi, akárcsak az angol városban. Ma csak egy gyár van Losoncon háromszáz alkalmazottal. Annak idején a Rimamurányi Vasmű Egylet a Salgótarjáni Vasfinomítóval egyesülése után a korszak legnagyobb bányászati cége lett. A vidék akkoriban jelentős állami dotációban is részesült.
Az első világháború után aztán a régió perifériává vált. A gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok megszakadtak. Gömör-nógrád ipari jellegét azonban még a rendszerváltozásig meg tudta tartani. Duray Miklós szerint az állami beruházások már 70-es, 80-as években alacsonyabbak voltak a nemzetiségi vidékeken.
Az igazi visszaesést a 90-es évek hozták. Ebben Eugén Jurzyca véleménye alapján közre játszott az is, hogy a szlovák politikusok a magyar kisebbség problémáit gazdasági szempontból sem tudták megoldani. Itt ´98 hozott változást. Az időszakban a magyarok a harmadik legelégedettebb réteget képviselték az országban. Az eredmények azonban inkább csak Komárom szintjéig mutatkoztak meg, de még ez sem koncepcionálisan valósult meg. A középső és a keleti régió továbbra is a legelmaradottabbak közé tartozott. Az MKP által javasolt megyerendezés sem nyerte el az autonómiától ódzkodó Dzurinda tetszését. De az MKP bizonyos körei sem voltak hívei minden reformnak. Az adóhivatalok számának tizedannyira való csökkentése nem felelt meg az ebből hasznot húzó befolyásos helyi vállalkozóknak.
Ma a helyzet még rosszabb. Az uniós alapok felhasználása ennek ékes példája. Robert Fico kijelentései a regionális különbségek csökkentéséről csak lózungok. Problémát jelent az MKP is, hogy részt vett a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán és neki sincs saját koncepciója. Jurzyca szerint az autonómia napjainkban nem jelent megoldást. Kollai István magyarországi történész szerint viszont nem kellene félni ettől a megoldástól. Cséfalvay Pál AT Harmónia nevű kezdeményezésétől az MKP és a belügyminisztérium egyaránt elhatárolódik.
Az autonómia lehetősége a 90-es évektől merült fel. Egyik részről a magyar politikusok, másik részről az 1938-as bécsi döntés kapcsán. A lap által megszólított valamennyi szakértő szerint azonban ez nem jelent megoldást. Mindezek ellenére a fogalom időről időre felbukkan, mint az úgynevezett magyar kártya része.
Az autonómia eszméjét a 90-es évek végén a magyar politikusok is feladták. Ezzel sikerült kormánypozícióba kerülni és bizonyos eredményeket elérni. Ezek közé sorolható a Selye János Egyetem létrehozása. Az intézmény azonban a régió gazdasági felemelkedéséhez kevéssel járult hozzá. Az MKP maga sem ért el átütő sikereket. Duray Miklós szerint míg a Nagyszombati kerületben voltak eredmények, Dél-Nyitrában nem igen – számos MKP-s képviselői szék mellett sem.
Vannak viszont jó példák is. Ezek közé tartozik Galánta. Alexander Mézeš polgármester szavai szerint a siker titka az, hogy megfelelő viszonyt kell kiépíteni minden kormánnyal. Egyszóval pragmatikusnak kell lenni. A sikert abban is látja, hogy mikor a Samsung kinőtte magyarországi telephelyét, ők jobb feltételeket tudtak ajánlani, mint Nagyszombat. Ezek közé tartozott a Samsung által már „ismert” magyar nyelv. A cég 230 millió eurót fektetett be a városba, további 130 milliót szereztek uniós támogatásokból.
További jó példa Karva. A jólétet korábban a Duna túlfele hozta. A lakosok jelentős része a Nokiában, Suzukiban és a Sanyoban talált munkát. Mindezt a mostani válság akasztotta meg. A hagyományos mezőgazdaságra már nem lehetett számítani az erős konkurencia mellett. Duka Gábor polgármester azonban három kitörési lehetőséget is talált a falu számára: magát a lakosságot, az ivóvizet és a falu fekvését. Az itt található több milliárd köbméter ivóvízkészlet egyedülálló egész Közép-Európában.
A vidék lehetőségeit turisztikai fejlesztésekre kívánják kihasználni. Kiemelt szerepet szánnak a Duna mellett kiépülő kerékpárútnak.
A község is kiharcolt magának támogatásokat. Egyrészt a Szlovák Innovációs és Energetikai Ügynökségtől, másrészt norvég alapoktól. A polgármester politikai kapcsolatait is felhasználja. Az MKP támogatására annak ellenzéki szerepében is számíthat. A község egy motorcsónakot szerzett be. Mikor az átment a túloldali Lábatlanba, a helyi határőrök megbírságolták, mivel a motorja túl erős. Az eset újra és újra megismétlődött, ezért tíz nap múlva a polgármester leállíttatta a közlekedését. Ezután Duka Gábor megszólította Farkas Ivánt, az MKP Országos Tanácsának elnökét. Ő különböző diplomáciai utakat felhasználva vetette latba befolyását. Mindkét ország rendőrségének bevonásával egy kiegészítést csatoltak a szlovák-magyar szerződéshez, amely alapján lehetővé vált a nagyobb űrméretű csónakmotorok használata is Karva illetve Lábatlan között.
Felvidék Ma, Trend, HZs
