Egy érdekes, fénymásolt dokumentumot kaptam nemrégiben. Megdöbbenve olvastam, hogy 1935-ben a magyar katolikusok kívánságai szinte megegyeznek a tavalyi egyházmegyei felosztás kapcsán íródott Nyílt levéllel! Már akkor is kértünk…!
A Prágában megtartandó országos katolikus kongresszusra már megkezdődtek az előkészületek. Ezt az alkalmat akarja felhasználni a magyar katolikus papság, hogy a magyar anyanyelvű hívek minden oldalról megnyilvánult kívánságának illetékes helyen kifejezést adjon. Hogy ez a fellépés minél nyomatékosabb legyen, a magyar * esperesi kerületek 14 pontban foglalták össze e kívánságokat és memorandum formájában juttatják azokat a püspöki karhoz.
E kívánságok kétségtelenül a memorandum utolsó pontjában kulminálnak. E pont az egyházra és a magyar katholikus hitéletre nézve nagyon károsnak minősíti az egy tömegben élő magyar katolikusságnak külön egyházmegyékbe való mesterséges szétosztását. Kéri tehát, hogy a nagy és egységes tömegben élő és egységes területei alkotó dél-szlovenszkói katolikus magyarság részére önálló egyházmegye, önálló kormányzattal állíttassék fel.
Azért tulajdonítunk ennek a kívánságnak legnagyobb fontosságot, mert ezáltal jóformán az összes többi kívánságok is részben önmaguktól megoldódnának, rész* ben megoldásuk fölöttébb megkönnyítenék. így magától adódnék az önálló magyar Karitász felállítása, a magyar katolikusok Akciójának magyar vezetése, magyar istentiszteletek biztosítása, magyar papok, tanítók és kántorok kiképzése és ezek intézményes biztosítása, stb., viszont meg volna a lehetősége annak, hogy nem illetékes, nem katolikus jellegű tényezőknek az egyház életébe való beavatkozása kiküszöböltessék.
Aki e kívánságokkal elfogulatlanul, teljes tárgyilagossággal foglalkozik, rá kell jönnie arra, — amit a memorandum p kiemelten hangsúlyoz, — hogy mindezen óhajok teljesedése magára az egyház és a magyar katolikus hitéletre bír fontossággal. Azért tartjuk hangsúlyozandónak az ok és cél ily értelmű felismerését, mert attól félünk, hogy a magyar papság ezen magasabb érdekeket szem előtt tartó és szolgálni akaró lépése könnyen a félreértés, a féltékenység, a sovén előítéleteik narancshéján csúszik el. Pedig fel tudjuk, hogy a magyar papság fellépésétől távol áll bármily rejtett törekvés és politikum. Egyedüli célja, hogy az egyház érdekéi szolgálja és lehetővé tegye az itt élő magyar katolikusságnak, hogy minél belterjesebben élhesse ki hitéletét. Márpedig az egyház gyakorlati életét művelő papság tudja és látja legjobban, hol van szükség az intenzívebb munkára és melyek a módok s eszközök ahhoz, hogy ez munka eredményes is legyen. Nem kerülte el magyar papság figyelmét, hogy a magyarlakta, vidékeken az utóbbi években a lelkek erkölcsi élete meglazult, amit különösen a bíróságok által is üldözött bűnözések növekedő statisztikája igazol. Keresi tehát a módot és a lehetőséget, hogy az egyház erkölcsnemesítő munkájával még jobban hozzáférkőzhessék a lelkekhez.
Ki milyen nyelven beszél, rendszerint olyan kultúrát is szív magába. Szlovenszkón nagy és zárt, tömegben élnek magyarok magyar nyelvvel, magyar kultúrával. A vallás és a kultúra szintén karöltve járnak. A vallás viszi a kultúrába a benső finomságot és az erkölcsi értéket, viszont a kultúra, vagyis a tudás és az ismeretek gazdagsága teszi képessé az embert a vallás tanításainak befogadására. A kulturáltabb ember az ő gazdagabb ismeretei révén megfelelőbb képet tud alkotni magának a vallás igazságairól és az ellenvetésekkel szemben is vértezettebb, mint a kevésbé kulturált egyén. Ezért az egyház érdeke, hogy a kultúra minél nagyobb körben terjedjen, viszont kötelessége ellenőrizni, hogy a tudás útjai veszélyes lejlőre ne tévedjenek.
Kézenfekvő tehát, hogy a kultúrával együtt kell az egyháznak a hívek lelkéhez hozzáférkőznie. Az egyháznak kell kezébe venni a kultúra legelemibb terjesztését, vagyis a népoktatást, ez pedig csak a nép nyelvén lehel eredményes. Folyománya ennek a magyar lelkész és tanítóképzés szükségessége, a magyar katolikus akció magyar vezetése, az egyház működésének idegen befolyásoktól való függetlenítése, magyar istentiszteletek stb. Mindez pedig el sem képzelhető egységes irányítás, egységes vezetés nélkül.
Ezért szükséges, hogy az egy tömegben lakó, egy nyelvű és közös kultúrájú magyarok egy közös egyházi szervezetbe is tömörítessenek, amely egyházi szervezet élén álló egyházfő kezébe fusson össze a magyar katolikusság keresztény kulturális és erkölcsi nevelésének minden szála és egységesen irányító hatalma.
Ebben a törekvésben tehát politikumot, rejtett célokat keresni és találni lehetetlenség. Ha a misszionárius Kínában akarja hirdetni az Isten igéjét, ezt csak kínai nyelven teheti, ha Indiában akar téríteni, meg kell tanulnia az ott lakók nyelvét. Az egyház szolgáinak kell tehát alkalmazkodniok a hívek adottságaihoz és nem megfordítva. Elmenvén tanítsatok minden nemzeteket, megkeresztelvén őket … és tanítván őket megtartani mind, amiket parancsoltam nektek” (Máté ev.). Ez a krisztusi parancs az egyház egyetemességének az alapvető igéje. Szól minden nemzetnek, szól az apostolok minden nemzetbeli utódainak. A katolikus egyház tehát egyetemes, nemzetek felett álló, a katolicitás célja nem a nemzeti, vagy faji differenciák kimélyítése, hanem azok elsimítása. Törekvése pedig, hogy az egész emberi nemet, minden nemzettel, minden egyeddel a maga keblére ölelje.
Ez a szellem vezérelte a szlovenszkói magyar papságot is arra, hogy a magyar kívánságokat az illetékes főpapság elé juttassa. S mert e kívánságok a mindenek felett álló egyház és a hívek közös szükségességét jelentik, azok felett napirendre térni nem szabad, mert csak így látszik elérhetőnek, hogy a magyar anyanyelvű hívek lelkében a katolikus szellem a katolikus világnézet még mélyebben még termést hozóbban legyen elültethető.
Katolikus Értesítő, kiadja a komáromi r.k. autonóm egyházközség
1935. május 1-jén /III.évf. 7.zám/ Jelent meg a fenti cikk. A tavaly megfogalmazódott Nyílt levelet itt találják olvasóink: Link
A hasonlóság szinte megdöbbentő! Az egyházmegyei felosztás kapcsán szétszakított magyar plébániák bizony nemsokára még jobban elárvulnak majd. Az egyes egyházmegyékben mutatkozó magyar paphiány majd arra készteti az egyházi elöljárókat, hogy szlovák ajkú lelkipásztorokat küldjenek a magyar közösségekbe. Idén egyedül a Besztercebányai Egyházmegyében szenteltek magyar ajkú kispapot…
Felvidék Ma, Karaffa Attila
