„A zene nem magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni.” (Kodály Zoltán)
A Szlovák Zenei Központ és a Szlovák Zeneszerzők Társasága 2016. november 3. és 15. között – Epoché – Új Szlovák Zene néven – 30 hangversenyt hirdetett meg. A Pozsonyban zajló koncertsorozat egyike, a Kórushangverseny Németh István László születésének 120., Szíjjártó Jenő halálának 30. és Rajter Lajos születésének 110. évfordulója tiszteletére, november 5-én került megrendezésre a Szlovák Rádió nagy koncerttermében.
A hangverseny társszervezője a – Csemadok (Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség) keretén belül 25 éve működő Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága (SZMZT) volt. A szervezők a három jeles szlovákiai magyar zeneszerző műveinek előadásával, a szlovákiai magyar zenei élet élenjáró együtteseit – a Józsa Mónika és Stauróczky Balázs vezette Szlovákiai Magyar Tanítók Vass Lajos Kórusát; a Stubendek István vezette Csemadok Komáromi Városi Szervezete és a Komáromi Városi Művelődési Központ Concordia vegyes karát; a komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont Schola Mariana Nagyok Kórusát élen Orsovics Yvettel, valamint az 50 éves Komáromi Kamarazenekart Medveczky Szabolccsal, a zenekar művészeti vezetőjével, egyben karmesterével az élen – bízta meg.
A tudósító (mint jelen esetben is) általában nem zenekritikus, így nem tiszte a szereplők teljesítményét szakmailag elbírálni; s az nem is lenne etikus. Azonban hadd álljon itt a – hangversenyt végig vastapsoló, s az annak záróakkordjaként színre kerülő mű Szíjjártó Jenő Zoborvidéki lakodalmas című kompozícióját, az egyesített kórusok, az énekes szólisták: Híves Mária, Vankó Katalin, Pfeiferlik Lajos, Pfeiferlik Tamás, a nagykéri Mórinca néptánccsoport, a Medveczky Szabolcs vezényelte Komáromi Kamarazenekar előadását álló-tapssal jutalmazó – közönség körében elhangzott „visszhang”: nagyon örülök, hogy eljöttem; fantasztikus est volt; régen láttam-hallottam ilyet, nagy élmény volt számomra ez a koncert; nem is sejtettem, hogy ilyen színvonalas kórusaink vannak; Komárom zenei nagyhatalom, gratulálunk!, stb.
Lévén, hogy kórusaink nem csak a Csengő Énekszó, a Szlovákiai Magyar Gyermek- és Ifjúsági Kórusok Országos Versenyén, a felnőttek pedig a galántai Kodály Napok minősítési versenyén mérettetik meg tudásukat, hanem az énekkarok össz-szlovákiai versenyein is, így régi ismerősünk Eleonóra Hunčágová, a Pozsonyi Népművelési Központ szakelőadója is kedves kacajjal gratulált, mondván: Toto sú moje zbory, vyhrávajúce celoštátne súťaže; majd még egy kacaj: najlepšie slovenské spevácke zbory sú maďarské!
Jómagam ötven éve tevékenykedve a kórusmozgalomban, így ismerve a hangversenyen fellépő együttesek, s csakúgy azok művészeti vezetőinek példaértékű munkásságát, valamint Kodály Zoltán üzenetét, miszerint: „Minden a vezetőn múlik”, meg voltam győződve róla, hogy mind a szereplők, mind pedig a közreműködők – a még csak egyetemista tehetséges vendégkarnagy (Szíjjártó unoka), Szíjjártó Albertina, az orgonista Ternóczky István s a zongorista Kisjakab Jozef – teljesítményével nem lehet gond, hogy ezen az esten a nemesebb zenét is igénylő közönségnek szép élményben lesz része.
Amitől féltem, hogy a 600 férőhelyes koncertterem, majd nem tátong-e az ürességtől? De belépve a nézőtérre meglátva a csaknem teltházat, nagy örömmel telt meg a lelkem és Vörösmarty gyönyörű sorai jutottak eszembe: „Állj közénk és mondjuk: hála égnek!/Még van lelke Árpád nemzetének.” A közönségszervezésért köszönet Szíjjártó Jenő és Rajter Lajos özvegyének s a magyar ajkú régiókból autóbuszokat indító lelkes szervezőknek.
A legnagyobb köszönet azonban Kazán Józsefet, a SZMZT vezetőségének legtevékenyebb tagját, a rendezvény ötletgazdáját, fő szervezőjét és rendezőjét illeti. A kérdésre: honnan jött a hangverseny ötlete, mi ösztönözte őt annak megszervezésére, így válaszolt: „Érdeklődésem Németh István László művészete iránt igen régi keletű, még a múlt század 90-es éveihez vezethető vissza, amikor a nagykéri alapiskola kórusával adventi hangversenyeket szerveztem. Több zenetörténésznél érdeklődtem a szerző zenei hagyatéka iránt, de érdemi választ nem kaptam.
Tavaly ősszel Ladislav Burlas zeneszerzővel való beszélgetésünk során nála is rákérdeztem a hagyatékra. Burlas urat érdeklődésem igen megérintette, mondta: ˂˂Nemes szolgálatot tenne a SZMZT, ha felvállalná ezen európai rangú zeneszerző művészetének népszerűsítését˃˃, és Vladimír Godárhoz (a pozsonyi Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés tanára) irányított. Újabb ösztönzést akkor kaptam, mikor kezembe került a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár publikációja – A 2016-os év zenei évfordulói. Ebből megtudtam, hogy 2016-ban nemcsak Németh Istvánnak, hanem Rajter Lajosnak és Szíjjártó Jenőnek is jelentős évfordulója van.
A gondolatot a kivitelezés megkezdése követte: a kották beszerzése mellett az anyagi háttér megteremtése is. Ennek érdekében többeket is megszólítottam, köztük a Híd-Most Európa Parlamenti képviselőjét is, hátha olyan sikerrel járok el nála is, mint rendszeresen Csáky Pál úrnál. Tévedtem: levelemre még csak válasz sem érkezett. Ezért segítségért ismét Godár tanár úrhoz fordultam, aki mikor bemutattam neki az özvegyek – Szíjjártóné és Rajterné – által közreadott kottákból és a Szlovák Nemzeti Múzeum Dolná Krupá-i kottatárában elhelyezett hagyatékból kiválasztott művekből elkészített műsortervezetet, a tanár úr megszervezte a Hudobné centrum (Zenei Központ) igazgatójával való találkozásomat. Dr. Igor Valentovič a Zenei Központ igazgatója is nagyon pozitívan állt az ügyhöz: hangversenyünket besorolta az Epoché – Nová slovenská hudba koncertciklusba.
Ezt követte a kórusok kiválasztása, műsoruk összeállítása, majd a közönségszervezés, amelyből nagy részt vállalt az SZMZT – élen Szalay Szilviával, a társaság elnökével, a Concordia vegyes kar szólamvezetőjével. A szervezők összefogásának eredménye lett, hogy a november 5-i hangverseny nézői között nem csak Pozsony és környéke képviseltette magát, de a komáromi, párkányi, érsekújvári és dunaszerdahelyi régió is.”
A kórusmuzsika hűséges komáromi „szurkolói” most is jelesre vizsgáztak! A Csemadok helyi szervezete és a Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre szervezésében 65 személy – utazott Pozsonyba autóbusszal, ill. saját autókkal – vett részt a hangversenyen. A rendezvényt jelenlétével városunk polgármestere, Stubendek László is megtisztelte; sajnos nem úgy a város képviselő testületének tagjai. Érthetetlen a közönyük!
Csakúgy üröm az örömben, hogy a főszervezők által gondozott – mind szlovák, mind magyar nyelven megjelentetett – műsorfüzetben ekképpen írták a három zeneszerző nevét: „Szíjjártó Jenő (Eugen Szíjjártó, 1919-1986); Štefan Németh-Šamorínsky (Németh István László, 1896-1975); Ľudovít Rajter (Rajter Lajos, 1906-2010) …”. Tudomásunk szerint, mindenkinek csak egy neve van.
A csodálatos est szereplőinek és főszervezőjének Kazán Józsefnek ezúton is tisztelettel gratulálunk! Köszönjük, hogy a valódi értékeket egyre jobban háttérbe szorító jelenünk – amelyre sajnos ma is érvényesek Kodály Zoltán szavai, miszerint: „ …többsége annak, amit naponta szerte a világban hallunk: a mindennapok, hétköznapok, emberi gyarlóságok zenéje – nem is érdemli a zene nevet” – ellenére november 5-én bennünket, a hangverseny közönségét valódi művészi élményben részesítettek.
A szerző nyugalmazott zenepedagógus
