A Matica slovenská (Szlovák anyácska) szervezet –, mint nemzeti intézmény, amelynek célja, hogy a kulturális örökség nevében és a szlovák ősök üzenete által a szlovák férfiakat és a szlovák nőket összekösse, – mélységesen aggódik azon állampolgárok és az ilyen-olyan média igyekezetén, akik és amelyek az igazság, a demokrácia és a tisztesség egyedüli letéteményeseként, mondhatni „tótum-faktumaként” tekintenek magukra.
A legutóbbi, agresszív támadások a Szlovák Köztársaság és más országok hivatalos képviselői ellen irányultak. Juraj Kemka, szlovák színész felháborítóan sértegetett több köztiszteletben álló politikust Štefan Hríb a „Lámpa alatt” című showműsorában. Robert Fico miniszterelnököt például szerencsétlennek (chudák), a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának elnökét, Andrej Dankót szemétládának (zmrd, a google egyszerűen „köcsög”-nek fordította), a Cseh Köztársaság elnökét, Miloš Zemant „söpredék”-nek (chrapúň), és Putyin orosz elnököt pedig „gyilkos”-nak titulálta. De a Denník-N honlapján is közzétettek egy fotómontázst, amelyen Andrej Dankót a szlovák nyelv legkirívóbb kifejezéseivel sértegették.
A nyilatkozók, az úgynevezett „pozsonyi kávéház” képviselői egyre agresszívabb kifejezéseket használnak, és a szlovák nemzetben pedig az ellenséges légkört, az erőszakos megnyilvánulásokat erősítik. Viselkedésük nemcsak túlmegy az etikai korlátokon, hanem a büntetőjogi felelősség kérdését is felveti. A Matica slovenská úgy érzi, jogosult felemelni a szavát az ilyen megnyilvánulások ellen, mivel ezek közvetlenül veszélyeztetik a szlovák nemzet morális alapjait.
Hát, erre a hírre varrjál gombot felvidéki magyar! Ha esetleg még sújtva vagy egy jó adag konzervativizmussal, miként tudod értékelni ezt a hírt? Elemezzük nézőpontok szerint:
1. aspektus: A nyilatkozó szervezet a felvidéki magyar számára hiteltelen, mert sértően viselkedett a felvidéki magyarsággal szemben, a szlovák nemzet állami felsőbbségét védve sértette a magyarságot a nyelvtörvény idején és egyéb kérdésekben. Eltávolodott a kulturális szervezeti léttől, és az elnyomó politika szolgálatába szegődött. Pedig nem volt mindig így a kulturális együttműködésben, a Matica legnagyobb népdalgyűjteményét például Bartók Béla adományozta számukra.
2. aspektus: A bírált „pozsonyi kávéház” köre, az az értelmiségi csoportosulás, amelyben mindig nyitottabban viszonyultak a felvidéki magyarok problémáihoz, legalábbis azt reméltük. Erre a körre épül a vegyes pártunk nagy „együttműködése”, bár az igazán fontos kérdéseknél általában csalatkoznunk kellett bennük.
3. aspektus: Mennyire tudja elfogadni a két nép a másiknak a létjogosultságát. A szlovákok a miénket, és mi a szlovákokét. Tehát el tudjuk-e fogadni a Matica létjogosultságát is, természetesen ez csak akkor működhet, ha az elfogadás kölcsönös.
4. aspektus: A konzervatív nézetrendszer ebben a kérdésben a Maticánál nyilvánul meg, mégis kényszert érzünk a fentiek miatt, hogy a sovinizmus megnyilvánulásaként értelmezzük mondanivalójukat.
5. aspektus: A „kávéházi” megnyilvánulásokat liberálisnak, szabadelvűnek, globalista liberálisnak, szabadkőműves összeesküvőnek vagy csak egyszerűen szabadszájúnak tarthatjuk. Ezen az oldalon akkora a zűrzavar, hogy szerintem még saját magukat sem tudják önmeghatározni, így a mi kísérleteink is hiábavalóak.
6. aspektus: Mivel szlovák oldalról eddig csak a globalizmus bűvkörében forgó liberálisoktól kaptunk megértést, ezért sajnos nem igazán tudtuk azokat a közös válaszokat megtalálni, amelyek a regionalizmust, illetve a közösségeink építését szolgálhatták.
7. aspektus: Bárkire, bármilyen jelző megfogalmazható! Bárkire, bármilyen jelző megfogalmazható?
8. aspektus: Dankóra igazából se jót, se rosszat nem mondhatunk, csak annyit, hogy egy olyan párt elnöke, amelynek az előző vezetése rettenetes károkat okozott a két nép kapcsolatában. Pedig Hlinka idejében a nemzeti párt jelentős támogatást kapott Horthy kormányzótól.
9. aspektus: Fico…
Lehet, hogy ennek az irománynak a hirtelen, egyértelmű válasz nélküli befejezése esetleg egyesekben hiányérzetet kelt. A kérdés továbbgondolását azonban ettől a ponttól ráhagyom az olvasóra, amint annak az eldöntését is, hogy a szabadszájúságnak hol is vannak a határai. Én azzal folytatom a kérdés kibogozását, hogy a szlovákokat továbbra is a Szent Korona tagjainak tekintem.
