Strieženec Alex 1953-ban született Pozsonypüspökin, majd itt és a szomszédos, magyar nevén már kevésbé ismert Homorúszögben (Dolné hony) élt, jelenleg pedig Somorján lakik.
Ezidáig összesen kilenc könyve jelent meg, több nyelven (a magyar mellett szlovák, angol nyelven) is. A Zöld utcai Zöld kocsmában, a Pozsonyban Dolgozó Magyarok csoportosulás törzshelyén Zilizi Tihamér mutatta be az érdeklődő közönségnek ezt a sokoldalú egyéniséget, zenészt, írót, zenetanárt és publicistát.
„Az utóbbi időben általam olvasott Grendel Lajos, Gyuricza Katalin, Krasznahorkai László művei mellett maradandó élményt jelentett számomra Strieženec Bíborhajnal című első szépirodalmi alkotása. A könyv Andy Alex (a regény valós, ma is élő hőse) 1988-as nyugati emigrációjáról szól, s mindannyiunk számára intő például szolgálhatnak zürichi, amszterdami és francia buddhista kolostorban átélt élethelyzetei. Hitehagyott egzisztenciákkal, sokszor megalázó, elkeserítő valósággal szembesülünk“ – összegezte olvasmányélményét Zilizi Tihamér.
A továbbiakban arról szólt, hogy napjainkban is alapos meggondolásra kell, hogy késztessen bennünket a szülőföld elhagyása. Mint mondta, a „Mi, muzsikus lelkek“ epizódjai, a szerző zenészekkel kapcsolatos élményeinek hiteles, lebilincselő bemutatása a zenében járatlanokat is a zeneművészetben való elmélyülésre ösztönzi. Némi túlzással ez a könyv mintegy felvidéki magyar zenei kislexikonként is használható. A híres pozsonyi Albrecht családról szóló sorairól, akikhez Bartók Béla volt bejáratos, illetve Ébert Tibor élményei leírásáról elmondható: Pozsony utcáit járva a magyar múltban barangolunk, a magyar történelem nyomdokaiban járunk.
A beszélgetős esten lehetőség nyílt a szerző Bíborhajnal és a Mi, muzsikus lelkek című könyveinek megvásárlására és dedikálására is.
