Rárósmúlyad, a Felső-Ipoly mente kis falucskája egy szép völgyszűkületben települt Bussa és a magyarországi Nógrádszakál szomszédságában. Egykor két önálló helység volt: az egyiket Raros alakban 1321-ben, a másikat Mwlyad formában 1484-ben említi először oklevél, s csak 1773-tól szerepel Rárósmúlyadként a község.
A Bornemissza, a Lipthay és a Baross családok birtokolták egy időben, mígnem a templomépíttető nemesember, Körfy Rudolf került a faluba. A XX. század elején 400 lakos élt a településen, s csaknem valamennyien magyarok voltak. (Csáky, 1992:114-115) Ma alig van 200 lakója a helységnek, s ezek 80 százaléka roma, a többi magyar és szlovák.
A központi temetőkereszt Rárósmúlyadon, valamint régi öntött vaskereszt a kriptában (Fotó: Csáky Károly/Felvidék.ma)
Az apró település több látnivalót is kínál, elsősorban szakrális kisemlékeit és különösen szép templomát. Kisemlékei közül megemlíthetjük az itt látható régi kereszteket. A háromkaréjos szárvégű, INRI-feliratos központi temetőkereszt szintén régebbi eredetű alkotás. A festett homokkőkereszt háromlépcsős talapzaton áll. Az oszlopon dedikáció nem olvasható, viszont azt a keresztrefeszítés eszközei: a létra, a fogó, a kalapács és a szögek díszítik. A korpusz öntöttvasból készült: Krisztus égre tekintő arcával, egymás mellett elhelyezett lábszárakkal, a testen kék ágyéktakaróval. A feszület alatti szárvég díszített. A temetőben találhatunk néhány figyelemkeltő sírjelet, de mi most csak a Körfy család templomban található temetkezési helyével foglalkozunk.
Lepsényi Miklós azt írta 1910-ben, hogy „A szerény nevű Rárósmulyad, talán megunva az ismeretlenség évezredes ködét, újabban hatalmas lépést tett, hogy napvilágra jusson. Körfy Rezső (Rudolf), néhai földesura hagyományából művészi templomot emelt, melyen szerencsésen használta föl az ősi magyar stílus művészi emlékeit.“(In: Potzner, összeáll., 2004:110) Bizonyos tekintetben igaza volt Lepsényinek, hiszen a helységben nem volt Istennek hajléka, csak egy haranglábbal rendelkeztek az itteniek.
A keresztrefeszítés tárgyai a központi kereszten (Fotó: Csáky Károly/Felvidék.ma)
A templom valójában az 1906-ban elhunyt Körfy Rudolf erre a célra hagyott 120 000 korona hagyatékából épült fel Medgyaszay István (1877-1959) kiváló magyar építőművész terve alapján 1910-ben. S méltán került általa a település a széles közönség figyelmének középpontjába. Hisz, mint a továbbiakban olvassuk: „Már az is meglepetést okoz, hogy az egész templom vasbetonból készült. Valamennyi fala, toronysisakja, sőt keresztje is.“ Abban az időben valóban unikumnak számított ez a szakrális hely, amely „Medgyaszay építészetének egyik csúcsa, 1910 előtti munkásságának koronája“ volt. (Kathy, 2004:112) Lepsényi is hangsúlyozza: „Együtt van benne az európai gótika, a Kelet építészeti varázsa, az itáliai kora reneszánsz derűje s a magyar népi építészet klasszikussá nemesedett ágának, az erdélyi templomépítészetnek nemes bája“. (114)
Kőrfy Rudolf, Mária és Ignác sírjának márványlapjai, valamint a kriptába vezető lépcsősor (Fotó: Csáky Károly/Felvidék.ma)
Az eredeti terv szerint a templom mellé épült volna a Körfy család kis kápolnája is, de erre nem került sor. Egyébként a terven sokat nem változtattak a templomépítő halála után sem. Körfy ugyanis 1906-ban elhunyt, a templom pedig csak 1910-ben lett kész. A faluban a nemes úriemberről már nem sokat tudnak. Körfy Rudolf hajdan az itteni uradalom ispánjaként tevékenykedett Múlyadon, majd bérlője lett a birtoknak. Arcképe ma a templom bejáratánál látható.
A főoltár alatt találjuk Körfy Rudolf és családtagjai temetkezési helyét, ahová egy lépcsősor vezet. Összesen négy, márványlappal elzárt sírhelyet alakítottak itt ki, illetve itt helyezték el a templomépítés után exhumált Körfyek eredeti síremlékeit: három sírkövet és egy öntöttvas sírjelet. Az édesapa régi sírkövén ez olvasható: „Itt porlad/ Istenben elhunyt/ nemes KÖRFY IGNÁC/ 1783-1865/ Béke hamvainak”.
Az exhumált Körfyek régi sírjelei (Fotó: Csáky Károly/Felvidék.ma)
A templomépíttető fehér márvány emléktábláján ezt olvassuk: „Körfy Rudolf jelen templom kegyes alapítója, aki annak megalkotására 120 000 koronát, fenntartására 16 000 koronát adományozott. Elhunyt 75 éves korában, 1906. évi október 1-én“. Az édesapa sírüregét lezáró fehér márvány lapra ezt írták: „ A Körfy család jelen sírbolltjába áthelyeztetet/ KÖRFY IGNÁC/ Elhunyt 82 éves korában Nagyzellőn 1865. évi július…” Az ugyancsak áthelyeztetett édesanya, Körfy Ignácné Szűcs Anna 76 évesen hunyt el szintén a közeli Nagyzellőben. A negyedik márványlap mögött a templomépítő testvére, Körfy Mária nyugszik.
