A visegrádi csoport országainak (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) együttműködése negyedszázaddal a megalakulás után is sokkal inkább csak jelképes, semmint valós – állítja Adam Černý, a cseh újságírók szövetségének (Syndikát novinářů) elnöke a Hospodářské noviny című tekintélyes gazdasági és politikai napilapban megjelent elemzésében.
Az elmúlt évek megmutatták, hogy a hatékony együttműködéshez kevés a földrajzi közelség. Napjainkban, amikor a négy országnak döntést kell hoznia az Európai Unió brexit utáni, tehát Nagy-Britanniának az EU-ból való kiválása utáni fejlődéséről, ismét előtérbe került az együttműködés.
Emmanuel Macron győzelme után a franciaországi államfői és parlamenti választáson, illetve Angela Merkel várható sikere a németországi voksoláson, egyértelműnek látszik, hogy az Európai Unióban a jövőben meghatározó lesz a francia-német páros, illetve, hogy az EU-t érintő legsúlyosabb és legfontosabb döntéseket az euróövezetben fogják meghozni – írja a cseh szerző.
A visegrádi országok több mint tíz éve tagjai az Európai Uniónak, de a csoportnak eddig nem sikerült mások által is komolyan vett, tisztelt egységes pozíciót kiépítenie az EU-ban. A visegrádiak csak az Európába áramló bevándorlók ügyében tudtak közös álláspontot felmutatni, de még itt sem voltak egészen következetesek. A kvótarendszert például mind a négy ország bírálja, de egyedül Lengyelország volt az, amely a többségi szavazással elfogadott döntést nem fogadta el. A döntést az Európai Bíróságon csak Magyaroszág és Szlovákia támadta meg, míg Csehország a vádemeléshez nem volt hajlandó csatlakozni. Mindezek alapján nem alakult ki jó benyomás a visegrádi országokról. Többségi vélemény, hogy csak a negatív témákban tudnak együttműködni, de közös alternatív megoldást már képtelenek letenni az asztalra. A visegrádiak következetlensége – mutat rá Adam Černý – nagymértékben aláássa bírálataik szavahihetőségét a kvóták ügyében.
A megegyezésre való képtelenség okait az egyes visegrádi államok közötti számos eltérésben kell keresni. Lengyelországban a kormányzó Jog és Igazságosság pártja olyan nemzeti konzervatív programot szorgalmaz, amely a csehek számára számos területen elfogadhatatlan és érthetetlen. Jaroslaw Kaczynski rendszere például akadályozza a mesterséges terhességmegszakítást, illetve a nők jogát arra, hogy erről maguk dönthessenek. A helyzet egyik következménye, hogy a lengyel nők tömegesen Csehországban végeztetik el ezt a műtétet.
A nemzeti konzervatív és populista program olyan elemeket is tartalmaz, amelyek robbanásveszélyesek. Magyarországról például a közelmúltban bírálatok hangzottak el a 2. világháború után Csehszlovákiában kiadott törvényekre, amelyeket leegyszerűsítve Beneš-dekrétumoknak neveznek. A szerző szerint ez azt mutatja, hogy a háború utáni események milyen váratlan oldalról válhatnak a jelen részévé.
A visegrádi egység alapvető próbáját azonban az Európai Unió jövőjéhez való viszonyulásuk fogja jelenteni. Már most borítékolható, hogy a megújult francia-német páros a brexitre való reagálásként az eddiginél határozottabban fogja szorgalmazni az euróövezet stabilizációját és összefonódását. A visegrádiak közül azonban csak Szlovákia tagja az euróövezetnek. A kérdést, hogyan tovább, tehát alapvetően Budapestnek, Prágának és Varsónak kell megválaszolnia. „Ezek az országok közösen egyelőre azt a téves elképzelést hangoztatják, hogy helyzetüket az javítaná, ha megerősödne a nemzetállamok szerepe. Arról, hogy hová fejlődik az (Európai) Unió, azonban az euróövezet fog dönteni“ – zárja írását a cseh újságírók szövetségének az elnöke a prágai Hospodářské novinyben.
