Minden városnak sokféle múltja van, vagy a múltjára emlékszik sokféleképpen. Az sem ritka, hogy megtagadja, de gyakoribb, hogy büszke rá. A Felvidék városaira mindkettő jellemző.
Az emlékek elhalványulásának nem csupán a közöny, esetleg az ellenérzés az oka, hanem nem egyszer az is, hogy a lakók már nem értik elődeik nyelvét. A várral körülvett városokat, de legfőképpen a bányavárosokat a vidékünkön német telepesek alapították vagy népesítették be. A mezővárosok gyakran a városi jogok megszerzésekor is magyar többségűek voltak. Azok a városok, amelyek a völgyek falvaiból nőtték ki magukat várossá, általában mindvégig szlovák többségűek maradtak. A középkor folyamán és az újkor hajnalán a Felvidék városaiba sokszor költöztek német ajkú iparosok, a török vész idején pedig a magyarok száma emelkedett meg. A 18. századot inkább az újraszlovákosodás jellemezte, a következő évszázad végén pedig a nyelvhatár feletti városokban ismét megindult a magyarság számának a növekedése.
A felvidéki városokban az iparosodás, a fejlődés és a városiasodás felgyorsulása gyakran összefüggött a beköltöző magyarokkal. Ez történt Pöstyénben is. A gyógyforrásairól híres közép-vágmenti város a kora újkorban még a közeli Verbó árnyékában élt, híres településsé csak a 19. század végétől geológiai kincsének iparszerű kiaknázásával vált. Ebben a folyamatban oroszlánrésze volt a tardoskeddi eredetű Winter családnak. Winter Sándor 1889-ben vette át a fürdők üzemeltetését a város földesurától, Erdődy gróftól. Munkájában három fia segítette. A Winterek kitűnő menedzserek voltak, a fürdőváros képének a kialakítása az ő nevükhöz fűződik.
A Monarchia alatt Pöstyén a közepes méretű vidéki városok életét élte. A közélete pezsgett, a turistáknak köszönhetően anyagiakban is gyorsan gyarapodott. Pöstyén gyógyforrásait ekkor ismerte meg az ország és a világ. Noha a város mindig abszolút szlovák többségű volt – a magyarok aránya 1880-ban 2,8% volt, de 1910-re is csak tizenkilenc és fél százalékra nőtt – a vezetésében a magyar és a német elem dominált. Ebben az időszakban három hetilapja is megjelent. A magyar nyelvű Pöstyéni Lapok, alcíme Pöstyén és Vidéke, szerkesztősége Nyitrán volt. A szintén magyar Pöstyéni Ujság idővel egy német oldallal bővült. A Pöstyén folyamatosan német-magyar nyelvű volt. A korban az utcanevek, feliratok és a cégérek mind magyar nyelvűek voltak. Maga Winter Lajos, Sándor egyik fia, Mankótörő című emlékirataiban is bevallja, hogy még 1918-ban is „nem bírtam a szlovák nyelvet”.
Magyarok, esetleg németek voltak az akkoriban épült és gyakran mai is álló, napjainkra emblematikussá vált épületek tervezői, de az itt dolgozó orvosok közül is sok volt a magyar. Az előbbiek közül ki kell emelni Alpár Ignácot, Böhm Henriket, Hegedüs Ármint és Kovács Sebestyén Aladárt. A ma ötcsillagos szállóként működő Thermia Palace és közvetlenül mellette az Irma fürdőház, továbbá a Pro Patria egészségotthon terveit Böhm Henrik és Hegedűs Ármin készítették el. Korunk Pöstyénének úgyszintén szimbóluma az 1917-ben átadott Rózsa-malom. A ma is működő gyár érdekessége, hogy nevét Rózsáról, Winter Lajos lányáról kapta. Az üzem neve azonban az impériumváltás után megváltozott, a malmot a város lakói Ružový mlyn néven ismerik. Ez nem más, mint Rózsa nevének félrefordítása. Winter Rózsa 1927-ben hunyt el, magyar nyelvű sírköve ma is áll a város új temetőjében. Persze vannak szerencsétlenebb sorsú épületek is. A Rónay Adolf budapesti szállodatulajdonos megbízásából 1906-ban felépített Grand Hotel Ronai szállót később hiába nevezték át Slovanná, immár több mint négy évtizede használaton kívül van. Még rosszabbul járt az 1893-ban üzembe helyezett Ferenc József fürdőház, amelyet 1965-ben árvízzel kapcsolatos gondok miatt bontottak le.
Az épületek mellett híresek voltak Pöstyén orvosai is, akik közül többeket Winter Lajos egyenesen a fővárosból hívott meg. Közülük legalább dr. Weisz Eduárdot kell megemlíteni, akinek a támogatásával 1893-ban nyílik meg a Pro labore munkás fürdőotthon, kiemelkedett még közülük dr. Székely, dr. Havas, dr. Szegő vagy Rózsa férje, Veres Pál.
A háború a fürdővárosnak újabb fellendülést hozott. Megnőtt a gyógyulni vágyók száma. A fentebb említett Pro Patria egészségotthont 1916-ban helyezték szolgálatba a beteg katonák számára. 1916-ban a város kiemelkedő jelentőségű eseményt élt meg, Pöstyénben találkozott a Központi Hatalmak négy uralkodója, Ferenc József osztrák császár és magyar király, II. Vilmos német császár, Ferdinánd bolgár cár és V. Mehmed oszmán szultán és kalifa.
(Folytatjuk)
