Még meg sem emésztettük a múltkori PISA jelentést, máris itt van a legújabb sokk, az újabb jelentés, amely a diákok kollaboratív készségét vizsgálta, azaz az együttműködés, együttgondolkodás képességét. Szlovákia ebben is mélyen az OECD átlag (500 pont) alatt teljesített (463) és a volt szocialista országok közül is csak Bulgáriát előzte meg.
Magyarország eredménye sem sokkal jobb (472), ami számomra azt jelzi, hogy ez a két ország kulturálisan közelebb áll egymáshoz, mint azt néhány szlovák politikus hinni szeretné. Felmerül azonban a kérdés, hogy azok a gyerekek, akik az iskolában nem tanulják meg az együttműködést, felnőttként képesek lesznek-e kooperálni a többiekkel egy cél érdekében? A válasz egyértelmű nem, hiszen a kooperációt is meg kell tanulni, lehetőleg minél fiatalabb korban.
Hogy kedvenc sportágamból, a futballból hozzak példát: egy jól összeállított csapat, ahol minden játékos azon a poszton játszik, ahol a legjobb teljesítményre képes, könnyedén legyőzhet egy világsztárokkal telerakott csapatot, ahol a csapatjáték rámegy a sztárok egyénieskedésére. Nincs olyan játékos, aki minden poszton ugyanarra a teljesítményre lenne képes. Nem véletlen, hogy nincs olyan őrült edző, aki Messit vagy Ronaldót a védők közé tenné, ott ugyanis csak közepes teljesítményre képesek, míg a támadó szekcióban ők a legjobbak.
És ez a kooperáció lényege, hogy a csapat minden tagja arra a posztra kerüljön, ahol a legtöbbet képes magából kihozni! Nem véletlen, hogy a 21. században az ázsiai országok annyira sikeresek, ahol ez a hagyományos társadalmi modell. Legutóbb éppen a magyar miniszterelnök nyilatkozott hasonló értelemben. De tudják ezt az angolszász országokban is, ezért is helyezik a hangsúlyt az iskolákban a csoportos tanulásra. Ha rosszmájú akarnék lenni, most azt is írhatnám, hogy ők nem beszélnek róla, hanem csinálják.
Mi pedig még az oktatási elképzeléseken vitázunk. Körülbelül „csak” ennyi a lemaradásunk.
