December 2-án leplezték le ünnepélyes keretek között a kommunista totalitárius rendszer ellen harcoló grófnő emléktábláját a betléri kastély előterében. Az Andrássy-család jeles személyisége születésének 100. évfordulója alkalmából ezáltal is erkölcsi elégtételben részesült.
Gróf Andrássy Ilona nagyon sok szállal kötődik a kastélyhoz. Itt élte le gyermek- és ifjúkorát, először 1918 nyarán, még csecsemőként volt a betléri családi birtokon. „Nagyon kedves fényképeink vannak, melyek megörökítik őt, és a vidám nagypapát, Andrássy Géza grófot. A későbbiekben Ilona családjával együtt vadászatokon vett részt, többször itt karácsonyoztak, részt vettek a falu életében. Később, mint turista gyakran visszalátogatott Betlérre” – nyilatkozta portálunknak Barczi Gyula, a Szlovák Nemzeti Múzeum Betléri Múzeumának igazgatója. Az utolsó Andrássyak 1944 augusztusában, a szlovák nemzeti felkelés kitörése előtt hagyták el betléri kastélybirtokukat. Lichtensteinbe emigráltak Andrássy Manó testvéréhez, Marizza von und zu Lichtenstein hercegnőhöz.
Barczi Gyula, a Szlovák Nemzeti Múzeum Betléri Múzeumának igazgatója (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Gróf Andrássy Ilona Magyarországon maradt
Budapesten, immár a második világháború alatt, a Magyar Vöröskereszt önkéntes ápolói és sebésztanfolyamának elvégzése után főápolónőként dolgozott a katonai Sziklakórházban. „Cziráky Alice grófnővel és Waldbott Mady bárónővel együtt gróf Széchenyi Zsigmond házában lakott. Budapest ostromának idején áldatlan állapotok uralkodtak a Sziklakórházban. A mindössze hatvan fő befogadására tervezett intézményben olykor közel hétszáz beteget is elláttak. Óriási volt a zsúfoltság, nem volt elég kötszer, gyógyszer, élelem. A kórházban a létesítmény felszámolásáig végezte munkáját. Főnővérként rendkívül szigorú volt. Mindig jó példával járt elöl. Minden beteg meg volt vele elégedve, a megtestesült jóságnak tartották” – hangzott el Szikszai Anikónak, a budapesti Sziklakórház Atombunker Múzeum igazgatóhelyettesének beszédében.
A második világháború után Andrássy Ilona továbbra is Magyarországon élt, ahol származása miatt a kommunista rendszer hamis vádakkal illette és üldöztetésben részesült. Az ötvenes években kitelepítették egy hortobágyi munkatáborba, ráadásul később öt évre börtönre került államellenes tevékenység koholt vádjával, mivel csupán annyit tett, hogy a rendszernek nem tetsző embereket segítette. Szabadulása után is rendőri megfigyelés alatt állt. Férje, Füzesi-Klimkó Dezső köztiszteletben álló orvos és főiskolai tanár volt, akit Ilona börtönbüntetése alatt arra kényszerítettek, hogy váljon el tőle – ezt a szerény, de megtörhetetlen grófnővel csak egy hivatalos levélben tudatták. Állandóan megfigyelték, kihallgatták és az ÁVH gyakran tartott nála házkutatást.
Gróf Andrássy Ilona születésének 100. évfordulója alkalmából avatott emléktáblája (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Családját 1947-ben látta utoljára, aztán elvették az útlevelét és az állami szervek még azt sem engedték meg neki, hogy elutazzon az édesapja temetésére. Útlevelet csak 1971-ben kapott, azután többször ellátogatott Betlérre is. Mindig megvette a belépőjegyet és a csoporttal együtt járta be a kastélyt, vagy a krasznahorkai várat, hallgatva a kommunisták által terjesztett hazugságokat családjáról. Gyermektelenül hunyt el 1990. június 12-én, és végakarata szerint a krasznahorkai várban, az Andrássyak családi kriptájában helyezték örök nyugalomra.
Andrássy Ilonka sokáig feledésbe merült
Barczi Gyula igazgató elmondása szerint nagyon sokáig szinte semmit nem tudtak a grófnőről, akinek élete és a sorsa feledésbe merült. „2014-ben Erdős Kristóf budapesti történész kolléga elküldte az Andrássy Ilonáról szóló tanulmányának kéziratát. Ez nagyon megrázó volt számunkra. Addig csak úgy tekintettünk rá, mint a mosolygós úrilányra a fényképekről. Az életrajz elolvasása után szembesültünk azzal, hogy a 20. század nagyon komoly megpróbáltatásain ment keresztül. Manapság fontos ezeket a példaértékű sorsokat előhozni és beszélni róluk. A napokban fog megjelenni a grófnő életrajza”- nyilatkozta portálunknak Barczi Gyula, majd hozzátette, hogy a grófnő gyermekkorából és ifjúságából származó hagyatékát jelenleg a SZNM Betléri Múzeuma, a felnőttkorát, életének jelentős részét érintő hagyatékot pedig a budapesti Sziklakórház Atombunker Múzeum gondozza. A két intézmény között nagyon jó az együttműködés, tervben van egy Andrássy Ilonka életét, helytállását, keserű sorsát bemutató kiállítás létrehozása is.
Az emléktábla avatásának résztvevői – középen a Krasznahorkai Férfikar (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Halála után Szikla Díjjal ismerték el a grófnő munkásságát
2016. október 26-án zajlott Budapesten a Szikla Díj ünnepélyes átadása, melyet a Szikla Múzeumi Alapítvány szervezett. Az alapítvány célja a budai vár alatt található egykori Sziklakórház történetének kutatása és megismerése. A kutatómunka keretében az alapítvány igyekszik megismerni és értékelni azoknak a hősöknek a munkáját, akik a nehéz időkben az emberséget, mások megmentését és gyógyítását választották. Szomorú tény, de ezen hősök közül sokakat életük során soha nem értékeltek, sőt üldözték őket. A jelen feladata, hogy a múlt sérelmeit helyrehozza, és ezek az emberek legalább erkölcsi elégtételt kapjanak. Az alapítvány azokat a személyeket is díjazza, akik az említett kórház megmentésében jeleskedtek. Idén a díjazottak között volt Andrássy Ilona grófnő is, akinek in memoriam ítélték oda az elismerést. A díjat Barczi Gyula, a Szlovák Nemzeti Múzeum Betléri Múzeumának igazgatója vette át, a kitüntetéssel járó pénzadomány pedig a betléri alapiskolába került.
A betléri rendezvényen a Krasznahorkai Férfikar elénekelte a Krasznahorka büszke vára című himnikus dalt, magyar nemzeti imánkat és a szlovák himnuszt is.
