Sokunkat meglepett a hír, hogy az előre beharangozott Somogyi Szilárd helyett egy szintén magyar, de független jelölt, Ondrejcsák Róbert kapta a honvédelmi minisztérium államtitkári posztját. Külön öröm, hogy rimaszombati származású fiatalemberről van szó, akit ezúttal, terveiről, első benyomásairól faggatott földije, Juhász Dósa János.
– Mielőtt államtitkárrá választották, már dolgozott a honvédelmi minisztériumban biztonságpolitikai szakértőként. Mennyire lesz új ez a szerepkör az Ön számára?
– A jelenlegi megbízatásommal már harmadszor dolgozom a minisztériumban. Legelőször 2002-ben, nem egészen egy évig dolgoztam a NATO osztály szakértőjeként, majd 2003 és 2005 között a minisztérium nemzetközi kapcsolatokkal és biztonságpolitikával foglalkozó elemző intézetének igazgatója voltam. Különösen a második időszak volt nagyon hasznos a mostani pozícióm szempontjából, mert lehetővé tette a stratégiai döntések előkészítését, befolyásolását, megoldások ajánlását közvetlenül a miniszter számára. Ezen kívül egész szakmai pályafutásom a nemzetközi kapcsolatokhoz és részben a biztonságpolitikához kötődik, és ez eléggé komoly szakmai hátteret biztosít számomra, amely megkönnyíti az államtitkári teendők felelősségteljes ellátását.
– A koalíciós tárgyalások egyik legérzékenyebb pontja volt a honvédelmi miniszteri poszt, ugyanis a Szabadság és Szolidaritás (SaS) által jelölt személy nem számított szakembernek, ezért is kerestek az államtitkári posztra független szakembert. Gondolkodás nélkül vállalta az előzmények ismeretében a felkínált lehetőséget? S a tárcán belül mik lesznek az elsődleges feladatai?
– Tudatosítani kell, hogy a miniszteri pozíció politikai funkció, tehát nem feltétlenül igényel szakmai ismereteket – a menedzseri képességek, döntéshozatali járatosságok legalább olyan fontosak. A miniszter kért fel, illetve szólított meg, hogy érdekelne-e az államtitkári pozíció, amely a második ember a minisztériumban. Miután kb. 3 órát beszélgettünk az együttműködés lehetőségeiről, a koncepcióról, szakmaiságról, még kértem gondolkodási időt másnap délig, de végül is még aznap este felhívtam a leendő minisztert és igent mondtam a felkérésre – miután néhány emberrel és a családommal megbeszéltem a dolgot. Az SaS-nek nem vagyok tagja, ez az egyik pillére a pozíciómnak: szigorúan pártonkívüli szakemberként vállaltam a felkérést. A minisztériumon belül a szakmai kérdések, elsősorban a nemzetközi kapcsolatok, biztonságpolitika, NATO- és EU-ügyek tartoznak hozzám, valamint az ezzel összefüggő területek.
– Sokaknak megoszlik a véleményük a védelmi minisztériumról. Vannak, akik szerint az EU kötelékében teljesen fölösleges egy ilyen kis országnak komoly katonaságot fenntartania, s a minisztérium is csak szimbolikus jelentőséggel bír, mások szerint viszont, s ezt az elmúlt négy évben a Szlovák Nemzeti Párt hangsúlyozta, a kis nemzeteknek megmaradásuk érdekében ütőképes, erős hadsereget kell fenntartaniuk. Mi az Ön illetve a minisztérium álláspontja e kérdésben?
– Tudatosítani kell, hogy a nemzetközi biztonsági környezet folyamatosan változik és távol áll attól a statikus világtól, amilyenként sokan elképzelik. A hidegháborút követő időszakban jelentős mértékben mérséklődtek a hagyományos biztonsági kihívások, például egy hagyományos államok közötti háború ma Európában szinte elképzelhetetlen és ma már egyetlen komoly szakértő sem számol az európai országok területi épségének veszélyeztetettségével, hiszen ennek nincs reális alapja. Mindezzel párhuzamosan viszont megjelentek olyan biztonsági kihívások, amelyek nagyon is komoly kihívás elé állítják a stratégákat és a döntéshozókat. Nem élünk egy elszigetelt burokban, a világ bármely pontján kialakuló veszélyforrás befolyásolhatja térségünk biztonságát. Ezért aztán nem helytállóak azok az idealista felfogások, mely szerint meg kellene szüntetni a hadsereget, vagy ki kellene vonulnunk a világ dolgaiból. Attól hogy mi kivonjuk magunkat az események befolyásolásából, a világ még nem lesz kevésbé veszélyes hely. Ezért szükség van hadseregre: azonban nem valamilyen nacionalista rémképek miatt, hanem a globális kihívások kezelése érdekében.
– Sikerült már felmérniük az eltelt hónapban, hogy mit örököltek az elődjeiktől, s milyen állapotban van jelenleg a szlovák katonaság?
– Amint az a médiában is megjelent, a minisztériumban elég sok olyan problematikus szerződés, pályázat található, amely alapos felülvizsgálatot igényel. Jelenleg ez a folyamat tart, az aktuális helyzetről folyamatosan tájékoztatni fogjuk a közvéleményt.
– Az EU és a NATO tagjaként, a schengeni övezetben mi az elsődleges feladata a szlovák hadseregnek?
– Már említettem, a fegyveres erők legfontosabb feladata a globális kihívásokra adandó hatékony válasz, akár néhány ezer kilométerre a határainkon túl. Ezen kívül nem szabad megfeledkeznünk az olyan tevékenységekről, amelyek válsághelyzetekben jelentősen segíthetik a lakosság helyzetét: ide tartoznak például a természeti katasztrófák, árvizek, amelyek során a fegyveres erők képesek gyors és hatékony válaszra a lakosság megsegítése érdekében.
– Az előző kormány oroszbarát politikát folytatott, és nagyon rossz viszonyban volt Magyarországgal. Az új kormány valószínűleg mindkét irányban változtatni fog majd, ha nem is kiugró mértékben. Mennyire érinti ez a honvédelmi tárcát?
– Oroszország nem szövetségesünk, hiszen nem európai uniós vagy NATO-tagállam, viszont fontos partnere mindkét szervezetnek. A mi érdekünk, hogy folyamatos és hatékony párbeszédet folytassunk Moszkvával, olyan kérdésekben, amelyek mindkét fél biztonságát érintik. Ide tartozik például Afganisztán, a nemzetközi terrorizmus vagy a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása. Vannak viszont határok, amelyeket Oroszország nem léphet át. Ezek közül a legfontosabb, hogy tiszteletben kell tartania szomszédai területi épségét, beleértve Grúziát is.
Magyarország nagyon fontos partner Szlovákia számára, hiszen két szövetséges országról beszélünk – Budapest és Pozsony is NATO tag, illetve európai uniós tagállam, érdekeink gyakorlatilag minden esetben egybeesnek. Ráadásul a visegrádi országcsoport tagjaiként, együttműködve a csehekkel és a lengyelekkel, sokkal hatékonyabb politikát és érdekérvényesítést folytathatunk Brüsszelben és bármilyen más nemzetközi fórumon.
– Egy politológus véleménye nem minden esetben kell, hogy egyezzen a hivatalos állásponttal. Mennyire lesz viaskodás Önben, ha esetleg nem ért egyet egy-egy kormánydöntéssel?
– Úgy vélem, hogy a jelenlegi kormány álláspontjai vállalhatóak és támogathatóak – ellenkező esetben nem is vállaltam volna a kinevezést.
– S végül egy családi kérdés. Mit szólt a felesége és a szülei az új álláshoz?
– Feleségem örült a felkérésnek, és egyetértett azzal, hogy elfogadtam, de természetesen tudatában van az esetleges árnyoldalaknak is – a pozitívumok azonban összességében „nyerésben vannak”. Szüleimmel még a felkérés napján személyesen beszéltem, hogy ne más forrásokból vagy médiából kelljen megtudniuk a hírt.
Juhász Dósa János, Gömöri Hírlap, Felvidék Ma
