Október második hetében valósult meg a Pázmaneum által szervezett és igen gazdag programot tartalmazó zarándoklat Páter Pióhoz és Rómába.. A résztvevők többsége a Felvidék magyarlakta településeiről /Lég, Garamkövesd, Nagymegyer, Szímő, Ipolyság, Szőgyén, Bős/, páran pedig a budapesti idegenvezetővel közösen Pécelről, Tatáról érkeztek.
Az autóbusz Székesfehérvárról indult.A zarándoklatnak, a két főszervező Karaffa János és Farkas Zsolt atya mellett még egy harmadik lelki vezetője is volt Matus Jenő atya személyében. A zarándokok ő általuk élhették meg a látottakat és hallottakat , a megtisztulás örömét az egyes emlékhelyeken bemutatott szentmisék alkalmával. Szentbeszédeik hangját mindig a hely szelleme és az adott események határozták meg, így kerültek említésre szentjeink és vértanúink, a Havas Boldog Asszony, de a magyarországi vörösiszap áldozatai, valamint azon események, amelyek mindennapjainkat végigkísérik.
Az utunk fő céljának elérése előtt két megállót tettünk. az első megálló Ravenna in Classeban volt, ahol a VI. századból megmaradt legnagyobb és legszebb San Apolliare templom csodálatos mozaikdiszítéseiben gyönyörködhettünk, majd az Adriai-tenger partja közelében egy dombra épült kis várost Lorettót tekinettük meg, amely a XIV. század óta Itália legjelentősebb zarándokhelyének számít.A loretói Szent Ház történetéről elmondható, hogy a szentélyben valóban Szűz Mária názáreti házát találjuk meg, amelyet egy legenda szerint angyalok röpítetek át Názáretből. San Giovanni Rotondoba érkezve minden résztvevő lehetőséget kapott a szentgyónás és áldozás elvégzésére. Az emelkedett hangulathoz nagyban hozzájárult az a csodálatos templom, amelyet a szenté avatott Páter Pio tiszteletére építettek és ahová évente több millió zarándok érkezik. Pio atya életének eseményei a XX. század csodái közé tartoznak.Annak kézzelfogható dokumentumai a meghatottság erejével hatottakak mindenkire, aki megérinthette ezüstkporsóját, betekinthetett a cellájába vagy imádkozhatott a szent kereszt alatt, amely előtt egykor Pio atya is a hívei bűneiért szenvedett . A róla készült dokumentum-, illetve művészfilmet az utazás alatt is végignézhettük.
A zarándokút következő állomása Monte San Angelo híres búcsújóróhely volt, ahol San Michaele barlangtemplomban Szent Mihály Arkangyal történetével ismerkedhettünk meg. Erről a helyről vihettek haza egy szép Szent Mihály szobrot a garamkövesdi hívek, amellyel templomuk védőszentjének kívánnak tisztelegni. Utunk egy szerpentínen folytatódott tovább, amely a Montescassinoi apátsághoz vezetett.Az apátságot 529-ben alapította Szent Benedek, ezért a szerzetesség bölcsőjeként emlegetik.A várakozási idő alatt lehetőség volt a sétára is, ezért néhányan elgyalogoltunk a lengyel temetőbe a világháború hőseinek emlékművéhez, ahonnan csodálatos kilátás nyílott az apátság épületére.
Mint „minden út”, a mi utunk is „Rómába vezetett”. Az „Örök városba” , amelynek első megállója és egyben az első római mise helyszíne, a „falakon kívüli” Szent Pál Bazilika , Róma legnagyobb bazilikájában volt. Ezt követte Vatikán, a pápai városállam, annak csodálatos főtere és a Szent Péter Bazilika , a katolikus egyház első számú szentélyének megtekintése, ahová magyar idegenvezetőnk irányításával juthattunk be.A pápa lakosztályának erkélyét kívülről láthattuk. Megnéztük Michelangelo Pietáját és leróttuk kegyeletünket II. János Pál sírjánál. Sétánk a római utcákon folytatódott tovább, így eljutottunk a Tevere jobb partján álló Angyalvárhoz a római császár síremlékéhez, majd lehetőségünk nyílt az emléktárgyak megvásárlására. Még aznap ellátogattunk a Lateráni Bazilikába, amely egyben a Szent Atya címtemploma, a római püspökség katedrálisa és Keresztelő Szent János Főszékesegyháza.
Római tartózkodásunk másnapján ejutottunk abba a Santa Mária Maggiore, a legenda szerinti „Havas Boldogasszony” Bazilikába, ahol szentmisében részesülhettünk, és amelynek XIII. századbéli főkupolája Mária megkoronázását ábrázolja. A következő a San Pietro in Vincoli- Szent Péter bilincsben elnevezésű templom volt., ahol láthattuk az ereklyeként őrzött valódi bilincseket.A Colosseum hatalmas építményét csak külsőleg csodálhattuk meg, majd következett a Fórum Romanum az antik város szíve, amely tér több templomnak, emlékműnek, Capitóliumnak ad helyet..A carrarai márványból készült monumentális emlékmű II. Viktor Emanuel királyról kapta nevét, amelyet a haza dicsőítésére és a nemzet egyesítésének emlékére emeltek. A Trevi- kút Róma egyik legnagyobb és világszinten legismertebb szökőkútjánál mindenki kipróbálhatta szerencséjét néhány aprópénz vízbedobásával.. Látogatásunk gyalogosan folytatódott tovább az ókori római műemlékek közül legjobban fennmaradt és ismert Pantheonhoz , amely több híres ember nyughelyéül szolgál. Tovább folytattuk sétánkat a Róma középpontjában található Spanyol lépcsőhöz, amelynek látványa mindnyájunkat lenyűgözött, akárcsak a Navona -tér csodálatos szökőkútja és obeliszkje.
Az” örök várostól” elbúcsúzva , hazafelé vettük utunkat. Nem lehetett elhagyni Itáliát anélkül, hogy meg ne álljunk Orvietoban, az etruszkok alapította városkában, ahol találkozhattunk az itáliai gótika egyik legszebb építészeti alkotásával az Orvietói dómmal és megcsodálhattuk a város porcelán és kerámia művészetét. Megéltünk még egy utolsó szentmisét olasz földön a bensőséges hangulatú kriptakápolnában, majd elindultunk utunk utolsó megállója felé, a Trieszti-öböl partján fekvő páratlan szépségű Miramare kastélyhoz.. A kastélyt Habsburg Miksa főherceg építtette, a parkot ő tervezte. A palotában megcsodálhattuk a festményeken a magyar vonatkozású történéseket, Erzsébet királynénak a palotában való tartózkodását, a magyar címert és szentkoronát, teraszáról kitekinthettünk az Adriai tengerre.
Az élményektől, eseményektől feltöltődve, lelkiekben és hitünkben megerősödve, épségben és egészségben tértünk haza mindannyian, akik e szép zarándoklatra vállalkoztunk. A nyolc nap, amelyet együtt töltöttünk zarándokok és lelkipásztorok, felejthetetlen marad számunkra. Remélem mindannyian elég erőt kaptunk ahhoz, hogy az olasz emberek példáját követve, vállalni merjük keresztény hitünket, kisebbségi sorsunkat és a magyar nemzethez való tartozásunkat. itt a Felvidéken.
Kantár Éva, Szím, Felvidék Ma{iarelatednews articleid=”24680,2724,23123,21056″}
