Október 30-án Zádorháza főterén négy facsemetét ültettek el a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének képviselői, hogy emlékeztessenek az igazságtalan meghurcoltatásokra. Balyo Aladár csordás és családja, Pozsgai Gizi néni és gyermekei, Bettes Barana bácsi és családja, Ragályi Antal és családja emlékére ereszthetnek gyökeret a fák, melyekre egy-egy piros-fehér-zöld szalagot kötöttek
.
Jéney Gábor, a faültetések kezdeményezője a következő gondolatokat mondta el a faültetésen: „Ezeket a fákat azért ültettük, hogy ne legyen tovább gyűlölet semmi más csak szeretet! Azért, hogy senki se hagyja ott a szülőföldjét. Hogy mindenki beszélje az anyanyelvét. Hogy a fegyverek árnyékát a gyerekek ne ismerjék. Azért, hogy egyenlők legyünk. S ne kulcsoljuk gyászimára a kezünk. De ne feledjük annak nevét. Aki miatt megtörtént ez a szörnyűség. Ne feledjük a könnyeket. Szent földünket áztatott vértengert. Felfogni még nem tudom, hogy annyi család szétszakadhatott. Hogy lehet emberekkel állatként bánni. Vagyona elhagyására kényszeríteni. Emlékezzünk! S kántáljuk szent neveiket. S hangosan kiáltsuk ez így nem lehet! Kik eltávoztak, Békében nyugodjanak. Nagy hatalmak elismerjék bánatát a magyarnak. Elismerjék s a bűnösöket megbüntessék. Bűnösök vagy csak annyit mondjatok: Elnézést!”
Felvidék Ma
