Hagyományőrző, múltidéző rendezvényt tűzött programjára az érsekújvári székhelyű Thain János Múzeum mellett működő szőgyéni tájház.
Svajcer Edina, a tájház háziasszonya „Süssünk, süssünk valamit!” címen szólította meg a szőgyéni „sütő asszonyokat”, akik még ismerik a nagyanyákról maradt régi, hagyományos ételek receptjeit és sütési praktikáit. Tervei szerint a jövőben negyedévente lesz sütés-főzés a tájházban, hogy a régi receptek tudói beavassák sütési tudományukba a tanulni vágyó fiatalabb korosztályt.
Már hosszú ideje fogalmazódott bennem e rendezvény gondolata, hiszen a néphagyományok ápolása mellett a generációk közti kapcsolatépítés is nagyon fontos a számunkra.
Ünnepélyes megnyitó: Svajcer Edina háziasszony, Smidt Veronika könyvtáros és Forgács Péter novellista (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A hagyományok, a szokások az élet minden területére kiterjednek, fenntartva családjainkat, közösségeinket. Tervezett találkozásaink célja: minél több háziasszony érdeklődését felkelteni a régi, hagyományos szőgyéni receptek iránt, a fiatalokat pedig bevonni ebbe a csodálatos világba – mondta Svajcer Edina, a tájház vezetője.
Elsőként a „szőgyéni lagzis kalács” elkészítésére került sor. A kalács elkészítésének technikai tudnivalóiba és „titkaiba” Barcsek Dezsőné Haluska Erzsébet és Stefanka Jánosné Kunyik Erika avatta be az érdeklődőket a tájház konyhájában, míg a „hátsó szobában” receptcserére, beszélgetésre, kóstolásra volt lehetőség.
A gyerekek is megtanulták a kalács elkészítését (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A rendezvényhez csatlakozott a községi könyvtár, így Smidt Veronika könyvtáros meghívására a tájház vendége volt a párkányi novellista, Forgács Péter, tanár, sakkozó, keresztrejtvény-szerkesztő.
Smidt Veronikától nem áll távol a hagyományos receptek ápolása, hiszen 2006-ban megjelent, Nagyanyáink receptjei címen kiadott édességes könyvébe összegyűjtötte a szőgyéni szokások szerint készült különlegességeket. Az akkori adatközlők közül sokan már nincsenek köztünk, de az újra előkerült gyűjteménnyel megidéződött emlékük.
Forgács Péter novellát olvas, beszélgetőpartnere Smidt Veronika (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Így a novemberi szombat délutánon élővé vált a tájház és középpontba került a szőgyéni szokások alapján készült lagzis kalács. A régi idők mesemondásos, anekdotázós hangulatát idézte Forgács Péter novellaolvasása.
Amíg kelt a tészta, és annak megsülését követően is, a „tisztaszobában” a hallgatóság sok mindent megtudott az író munkásságáról, és megismerkedett néhány felvidéki témájú, a hangulathoz illő novellával.
Forgács Péter Családfa című írása az „Álljon meg egy novellára” címmel meghirdetett irodalmi versenyen 2017-ben különdíjban részesült. A matematika-fizika szakos tanár 2013-ban végezte el a Magyar Író Akadémia szépíró mesterkurzusát, majd a Háy János írószemináriumot látogatta. Több irodalmi pályázat nyertese itthon és az anyaországban, számtalan lapban és irodalmi portálon olvashatóak az írásai és keresztrejtvényeivel is gyakorta találkozhatunk.
A receptet be lehet másolni az imént készült receptes könyvecskébe (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
„Nincs izgalmasabb dolog, mint saját világot teremteni. Az író pont ezt teszi. Nincs izgalmasabb dolog, mint megismerni egy másik világot. Az olvasó pont ezt teszi. Író és olvasó egymásra utaltsága épp ebben a közös „felfedezőútban” gyökeredzik” – írta Forgács Péter a tájház emlékkönyvébe.
Mivel a tájházi rendezvényről sosem hiányzik a kézműves foglalkozás, ezúton a „kamrában” várta a gyerekeket Sárai Melinda, akinek segítségével receptkönyvet készíthettek, melybe beragaszthatták, vagy bemásolhatták a szőgyéni lagzis kalács receptjét. A sütés praktikáiban Cserge Beáta nyugalmazott óvónő, és Svajcer Rebeka egyetemista igazította el a sütés iránt érdeklődőket. Apró kezek dagasztották a tésztát, majd nyújtották, készítették a recept alapján. Sütés után nemcsak megkóstolhatták, de vihettek is haza, hogy megkínálhassák az otthon maradottakat a saját kezűleg készített lagzis kalácsból.
Sok mindenre fény derült az estébe nyúló délutánon. Arra is, hogy Barcsek Erzsébet valaha sok szőgyéni lakodalomban volt szakácsnő.
A legkisebbek is belehallgattak a novella történetébe (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
„A dagasztóteknőben már a pénteki napon kelt a lagzis kalács, kemencében sült, a lagzi előtti estén ezzel kínálták az ajándékot hozó rokonságot, és bőven pakoltak belőle a „kúcsos kaláccsal” együtt, de a „lagzinézőknek” is jutott belőle. Ez volt a szokás – mesélte Böske néni.
Az is kiderült, hogy Stefanka Erika egy kissé eltérően készíti, saját tapasztalatai szerint. Vaj és zsír helyett olajat használ, és más formára szaggatja. Hogy melyik a jobb? Ki-ki döntse el maga. Ami jellegzetessé teszi, és nem tűr mellőzést: az a csillagánizs, a házi szilvalekvár és a cukrozott dió.
Vendégváró asztal a tájházban (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Smidt Veronika már 2006-ban papírra vetette: „Miként a mondás is tartja: ahány ház, annyi szokás. Mert megízleli a nagymama a szomszédasszony főztjét is, értékeli, megbecsüli, sőt eltanulja tőle a „titkot”, de azért mindig megkülönbözteti a magáét, tehát nincs két egyforma recept, a sütés-főzés rejtelmei házanként is változnak.”
A télbe nyúló hideg délutánon generációk találkoztak a tájházban. Az ánizsillatú falak közt átörökítődött valami. Valami, ami erősíti az identitást. Valami, ami előkerül majd otthon, a családi életben, ünnepek alkalmával, talán rituálé lesz belőle, erős családi kötelék. Tudjuk: erős identitás, erős család, erős közösség.
A „Süssünk, süssünk valamit!” program februárban folytatódik, amikor a hagyományos farsangi fánk elkészítésével várják a közönséget.
A rendezvény támogatói: Nyitra Megye Önkormányzata, Szőgyén Jövője Közalapítvány, szőgyéni önkormányzat, AMEXX Kft. és Méri Szabolcs.
