Karácsony éjszakájára mint szent éjszakára gondolunk a mai ünnepen (vö. a német Weihnachten = megszentelt éjszaka kifejezéssel). Az éjszaka a keresztények számára nagy jelentőséggel bír. Lehet az éjszaka a sötétség órája: pl. amikor Júdás elárulta Jézust, az evangélium megjegyzi: Éjszaka volt. Az éjszaka azonban a kegyelem megtapasztalásának ideje is lehet: pl. az utolsó vacsora éjszakája, húsvét éjszakája vagy a karácsonyi éjszaka. Karácsony éjszakája az év leghosszabb éjszakái közé tartozik. Ezután az éjszaka után már fokozatosan rövidülnek az éjszakák és hosszabbodnak a nappalok. Isten –hitünk szerint- ugyancsak a világ sötét éjszakájában érkezik közénk. Nem a nappali fénynél pillant be az emberek világába, hanem a sötét éjszakában keres fel minket. A világosság a sötétségben világit: hangzik a János evangélium előszavának kijelentése. Valóban: nemde az éjféllel az éjszaka közepén kezdődik számunkra a nap is? Aki hagyja magát Isten által ebben az éjszakában megkeresni, annak a számára megrövidülnek a sötétség órái.
Vajon a karácsony hangulatában nem okoz-e törést, ha az éjszakáról, mint az emberi lét sajátságos állapotáról beszélünk? Karácsony örömét nem árnyékolja-e be a tudat, hogy az emberi életet végigkíséri a bűn, a szerencsétlenség, a szenvedés? Nem, hiszen Isten fia éppen a betlehemi istálló szegénységébe született bele a karácsonyi éjszakán. Ezáltal kinyilatkoztatta Isten, hogy jelen van az emberi sors mélységeiben, az élet árnyoldalain és létünk éjszakájában is. Valóban: A világosság ma is világit a sötétségben.
Karácsony ünneplése azt is jelenti, hogy elfogadjuk az éjszaka valóságát, szembenézünk vele és azokkal is, akik az éjszakában, a sötétségben élnek. Berthold Brecht így fogalmazza meg ezt a gondolatot egyik művében: „Denn die einen sind im Dunkeln, und die anderen sind im Licht. Und man siehet die im Lichte. Die im Dunkeln sieht man nicht.” Vagyis: „Egyesek a sötétben vannak, mások pedig a fényben. A fényben levőket látjuk, de a sötétben levőket nem.”
Jézus megnyitja szemünket, hogy lássuk a sötétben levő dolgokat is. Karácsony csillogása nem fedheti el szemünk elől az emberi szenvedést és nyomorúságot, a szüntelen erőszakot, rászoruló embertársaink testi-lelki szükségét. Karácsony éjszakáján a gyermek születésére, Isten Fiának eljövetelére várunk.
Ha valóban megértjük karácsony üzenetét, akkor a bennünket körülvevő éjszakában megtaláljuk a fényt, mert ez a fény a bensőnkben világit. Úgy, amint a régi mesterek betlehemi istállót ábrázoló képein látjuk: a világosság nem kívülről jön, hanem a jászolban fekvő gyermektől érkezik. Mi is sokszor máshol keressük az élet világosságát: a magunk vagy mások téves eszméinek hamis fényénél. Szt. Ágoston bölcsen írja: „Noli foras ire, in teipsum redi, in interiore hominis habitat veritas!” Azaz: „Ne kívülre fordulj, magadba nézz vissza, az ember bensőjében lakozik az igazság!”
A mai éjszakán, de életünknek éjszakájában is hagyjuk magunkat megvilágosítani Isten békéje és szeretete által, és legyünk mi is ennek a fénynek és igazi, minden embert megvilágosítani akaró világosságnak hordozói és továbbadói.
Felvidék Ma, ThDr. Karaffa János
