Vajon tudja-e a Kedves Olvasó, hogy hol olvasható a címben található felirat? Remélhetőleg sokan akadnak olyanok, akik már jártak Székelyudvarhelyen, az ottani szoborparkban. Nos, az egyik szobor talapzatán található ez a kissé titokzatos felirat vagy inkább találó jelzője annak az embernek, akit a műalkotás ábrázol. Wass Albert mellszobra alatt olvashatjuk ezt a három szót.
Hogy miért nem írták ki „rendesen” az ő nevét is, mint a többi, a szoborparkban található nagyságét, arra az a magyarázat, hogy Wass Albert Romániában hivatalosan a mai napig is háborús bűnösnek számít. Nem tisztem most ebben a cikkben az, hogy pontos elemzés alá vessem az erdélyi gróf életét, és megcáfoljam vagy – ellenkezőleg – megerősítsem a román hatóságok által kimondott ítélet jogosságát. Egy dologban azonban biztos vagyok: Wass Albert igenis nagy író volt és ha csak a főművének tartott A Funtineli boszorkány című regényt írta volna, már akkor is teljesen megalapozott az állítás.
Ahhoz a nemzedékhez tartozom, aki a szocializmusban nőtt föl, az úgynevezett „átkos”-ban szocializálódott, és akinek vajmi keveset árultak el iskolai tanulmányai során tanárai arról, hogy munkálkodott valaha egy erdélyi író, aki történetesen a Wass Albert nevet viselte. Ha azonban az ember legalább egy kissé hisz a transzcendenciában, akkor igaznak fogadja el azt, hogy az ember előbb-utóbb „belebotlik” azokba a művekbe és alkotóikba, akikre lelki fejlődése okán szüksége van.
Így „botlottam” bele pár héttel ezelőtt A funtineli boszorkányba, egyik ismerősöm jóvoltából, aki „melegen ajánlom, mert nagyon szép” szavak kíséretében nyomta a kezembe a regény 1990-es kiadását. Ismerősömnek tényleg igaza volt: az erdélyi tájnyelvnek, az erdélyi tájleírásnak olyan gazdagságával találkoztam, mellyel még soha azelőtt. Maga a regény története sem egyszerűen csak történet, hanem rengeteg mellékszálon és mellékágon át futó eseményfolyam, mely a mű olvasása közben szinte észrevétlenül áll össze egy egységes egésszé. Temérdek szereplő, megszámlálhatatlan történet, de mindegyik egyszeri és megismételhetetlen.
Az igazán nagy regényeket nehezen lehet letenni olvasás közben, talán írnom se kell, hogy ez is ebbe a kategóriába tartozik. További fontos feltétele a nagy regénynek az, hogy lelki megtisztulást, katarzist okoz – ez szintén érezhető eme mű olvasása közben, persze, ha lelki értelemben véve nyitott az adott olvasó és még nincs, vagy legalábbis nincs túlságosan megrontva ettől az elvadult, embertelen világtól.
Merthogy Wass Albert regényének a titka éppen az a lelki értelemben vett tisztaság és emberség, mely korunk földlakójától – legalábbis az átlagtól – igencsak távol áll. Nem érthetik meg az általa közvetített értékeket azok, akik maguk is részt vesznek – tudatlanságból vagy készakarva – ezen értékek pusztításában! Nem értheti Wass Albertet az, aki nem őrzi a gyermeki tisztaságnak legalább a csíráját lelkének egyik zugában! És nem értheti őt az sem, aki kizárólag a haszonelvűség talaján áll!
A fentiek alátámasztására engedtessék meg egy idézet éppen A funtineli boszorkányból: „Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált.”
Azt hiszem, az idézet elolvasása után már mindenki számára világos, hogy miért támadják annyian Wass Albertet, és hogy miért tiltakoznak oly sokan Debrecenbe tervezett szobra ellen. A „vándor székely” ugyanis olyan értékeket közvetít a ma embere felé, melyek időtállóak, melyek politikai rendszertől és pártállástól függetlenek és amelyek az emberi lét lényegét adják. Ez bizony manapság sokakat irritálhat, sőt, egyenesen megbotránkoztathat. Biztos vagyok ugyanakkor abban is, hogy akik annyira támadják az erdélyi írót, azok nemhogy egyetlen művét sem olvasták, de talán még egyetlen sort sem láttak tőle. Vagy ha mégis, akkor pedig alaposan félreértették.
Szóval, olvasni kell Wass Albertet, nem pedig beszélni róla mindenfélét. Túlságosan értékes alakja ugyanis irodalmunknak ahhoz, hogy csak úgy elmenjünk művei mellett olvasatlanul. Igenis vegyük kézbe valamelyik művét és ismerkedjünk az ő világával, mert csak így mondhatunk róla véleményt.
T.T.
