Régóta ismert, hogy a kulturált borfogyasztás, a minőségi nedű az egészségünkre is kedvezően hat, ha pedig jó társaságban fogyasztjuk a társas összejövetelek által erősödnek az emberi kapcsolatok is. Régen más volt az életmód, az életritmus, többet voltak együtt az emberek, ma meg kell teremteni a lehetőséget a baráti, társasági együttlétekhez. Szerencsére vannak települések és közösségek, ahol nem restek erre.
A Muzslai Hegyközség, a helyi borászok összefogásával immár nyolcadik alkalommal rendezte meg a Muzslai Bortúrát. Aki kilátogatott a festői környezetben levő kivételes helyre, megtapasztalta, hogy ha lehetőségük van rá, ma is tudnak az emberek egy-egy pohár bor mellett jókat beszélgetni, és még a politikai témákat is, egymás véleményét meghallgatva, mérlegelve, elfogadva megvitatni.
(Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A Szlovákia legmelegebb bortermelő itteni vidéke egyben történelmi borvidék is, hiszen ősidők óta folyik itt szőlőtermelés, egykor ez volt az esztergomi prímás szőlőskertje.
Csak üdvözölni lehet, hogy a szervezők felújították a hagyományt és immár nyolcadik alkalommal szervezték meg a bortúrát.
Mégpedig kiválóan! Az érdeklődőket Esztergomból egészen a szőlők bejáratáig busz szállította. A 17 pincészethez vezető utakat pontosan kijelölték, térkép segítette a tájékozódást, a portánál két kedves lány, Hegedűs Boglárka és Pathó Daniela fogadta a látogatókat. Mindenki az eligazodást tartalmazó brosúrát kapott, kóstolópoharat és borjegyet vásárolhatott.
(Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A kanyargós utcácskákban élvezetes volt a séta, az egyedülálló természet, a sok-sok mezei virág látványa. A túra első állomása a Gál pince volt. Gál János kínálta borait, amelyek között a hagyományos fajták mellett feketeribizli és fügebor szintén várta a vendégeket, és mellettük finom pogácsa. A Mikus pincénél jókedvű társaság gyűlt össze.
Megtudtam, hogy valamikor 300 pince is volt errefelé, kisebb-nagyobb ültetvényekkel. Ma már nemcsak a helyiek, a környékbeliek birtokolják a szőlészeteket, hanem sokan vásárolják meg az eredeti tulajdonokat, rendszerint idősektől a hozzátartozók, a fiatalabbak által megörökölt pincéket Nagyszombat, de még Csaca környékéről is.
(Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A muzslaiak remélik, hogy olyan szeretettel és odafigyeléssel dolgoznak majd a tőkék között, ahogy a régi öregek.
A Torňoši pincénél egyaránt ment magyarul és szlovákul a beszéd, nagyszombati kerékpárosok és Párkányból érkezett három fiatal, Lacza Martin, Juhász Dominik és Palkovics Gábor kóstolgatták a borokat, élvezettel, kulturáltan, valóban ízlelgetve a bor zamatát. Elmondták, hogy először jöttek ki ide, de annyira megfogta őket a rendezvény hangulata, hogy ezentúl minden alkalmat kihasználva eljönnek majd. Egy-egy pohárka bor mellett még a beszélgetés fonala is másként bonyolódik, más témák jönnek elő, más a hangnem – állították.
(Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A Barbar Borbárnál Kopič Anna és hetedikes fia fogadott. Anna asszony, a rendezvény egyik szervezőjeként kifejtette, mennyire örvendetes,
hogy ma már az emberek ezeknél a pincészeteknél nem a nagy tömegtermelésre törekszenek, hanem sokkal inkább a minőségre. És nagyon fontos az az itt nyomon követhető közösségi érzés is, amely sajnos egyre inkább kiveszőben van közülünk.
Itt az emberek beszélgetnek, megkínálják egymást, nincs irigykedés, tanácsot adnak egymásnak. Anna asszony azt is elmondta, hogy Fraňôékkal és Bognárékkal együtt 360 pogácsát sütöttek, mert az itóka alá és mellé mindig kell harapnivaló is. A hegyen pedig készültek is a finomságok, katlanban, bográcsban, kondérban rogyogtak a gulyások, volt babgulyás és birkapörkölt ugyancsak.
(Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A Scholtz pincénél a tulajdonosok arról beszéltek, hogy sajnos sokan eladják a pincét, az öregek nem bírják a munkát, az állandó törődést, a fiatalok elköltöztek, máshol találtak munkát, de azért örvendetes, hogy a negyvenes-ötvenes korosztályból szép számban akadnak, akik szakszerűen kezelik az ültetvényeket, így bizonyára lesz jövője is az itteni szőlőtermelésnek.
Ma a legtöbben Olaszrizlinget, Sárgamuskotályt, Rajnai rizlinget, Chardonnayt, Zöld veltelinit, Királyleánykát, Kékfrankost termelnek, de megjelentek az újonnan kinemesített szlovák fajták is, így a Dunaj, a Danubius és a Svojsen.
Míg a férj a borral törődik, Scholtzné ügyes háziasszonyként minden haszonnövényt felhasználva készíti az ízesebbnél ízesebb szörpöket, még levendulából és fügefalevélből készült szörpöt is kínált, de igazán üdítő volt a kevés bor, bodzaszörp és szódavíz keverékéből kíszült ital is.
(Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A rendezvény délben kezdődött, a szőlészek, borászok védőszentje, Szent Orbán szobrának megáldásával, délutánra már egyre többen vették az irányt a hegyre, de a szervezők szerint este van itt a legnagyobb tömeg, egy-egy pincénél akár több száz látogató is megáll. A kísérőprogramok sem maradtak el, az Árendás pincénél mesefilm és boros témájú filmek bemutatójára került sor, a Balog és Fia Pincészetnél zenei program várta az érdeklődőket, és aki legalább 10 pincénél begyűjtötte a látogatást igazoló pecsétet, a tombolában is részt vehetett.
Nyertes viszont mindenki volt, aki a szombat délutánját a muzslai szőlőhegyen töltötte szép időben, kellemes környezetben, jó társaságban, finom itókával. Jövőre is izgalommal várjuk a rendezvényt, mert sokaktól hallottam, hogy először voltak itt, de nem utoljára. Bízzunk a jó termésben, a tulajdonosok hasznos munkálkodásában, a szervezők ötletességében, és akkor minden látogatónak valódi felüdülésben lesz része a következő bortúrán is!
(Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Benyák Mária/Felvidék.ma
