Az európai zöld hét folyamán, május 16-án az Európai Bizottság környezetvédelemért felelős biztosa, Karmenu Vella adja át a legjobb LIFE+ természetvédelmi projekteknek járó elismerést. A még versenyben lévő 15 projekt természet, környezet és éghajlat kategóriában mérkőzik meg egymással, köztük a dél-szlovákiai endemikus pannon szikesek és homokdűnék megújítására irányuló is, melynek a Környezetvédelmi Minisztérium háttérintézménye, az Állami Természetvédelmi Hivatal is a partnere.
A terv 2011 és 2017 között valósult meg a DAPHNE Alkalmazott Ökológiai Intézet, illetve együttműködő partnerei, a Pozsonyi Regionális Természetvédő Egyesület és az Állami Természetvédelmi Hivatal jóvoltából. A projekt 15 európai jelentőségű területen zajlott az Érsekújvári, a Komáromi és a Vágsellyei járásokban. Ebből tizenegy szikes élőhely, négy pedig futóhomok-terület.
Mint ismeretes, a szikesek természetes ökoszisztémák, melyekre a talajban és a vízben található nagy mennyiségű oldható só jellemző. Elsősorban a tengermelléken fordulnak elő, olykor azonban a kontinensek belsejében is megtalálhatók, mégpedig meleg vidékeken, ahol a talajvíz lehetővé teszi a só felhalmozódását a talajban.
A futóhomok laza szerkezetű, nagyrészt kvarcszemekből áll, de kis mennyiségben mész-, dolomit-, földpát- és magnetitszemek is előfordulnak benne, ott képződik, ahol a kőzetek elmállása következtében alkotórészeik lazává, vagy a víz által összehordott föveny szárazzá válik. Így a tengerparton, ahol a hullámok sok homokot sodornak a partra, vagy kiszáradt tó fenekén, ilyen a Földünk szárazföldjének belsejében sok helyen levő sivatag, például a magyar Alföld. A szárazzá lett laza föveny szemcséi nem képesek ellenállni a szélnek, annak irányában gördülnek a felszínen. Ilyen homokdűnés terület található nálunk például Marcelháza, Hetény, vagy Naszvad térségében. Itt honosak a homoki növények (pszamofiták), például a Muzsla melletti Csenkei-erdőben a homoki kikerics, a homoki báránypirosító, a homoki nőszirom, a közönséges csikófark, míg a rendkívül veszélyeztetett homoki cickafark egyedül Hetény térségében található.
A szikeseken található növényfajok alkalmazkodóképességüknek köszönhetően a növények többsége számára kedvezőtlen környezetben is képesek megélni. A kontinentális szikesek csak Európa néhány országában lelhetők fel, elterjedésük középpontja a pannon régió (Magyarország). Szlovákiában szórványosan, kis szigeteket alkotva fordulnak elő. A múlt század ötvenes éveiben a Duna menti alföld közel 3 800 hektáros területét foglalták el. Ezek nagyobb részét lecsapolták, beszántották, erdősítették. A szikesek utolsó maradványai elszórtan, a mezőgazdasági területen maradtak fenn.
Ilyenek például nálunk a szentpálpusztai, komáromi, bokrosi, szentgyörgyhalmi, kéméndi, nagysurányi, dérhídi és további szikesek. Az értékes sziki fajok fennmaradása szempontjából elsősorban a gazdasági állatok legeltetése, esetleg a terület kaszálása fontos, ez biztosítja az alacsony növénytakarót, megakadályozza a terület elgazosodását, magasabb növényzet általi benövését. A sókedvelő fajoknak így elegendő fény jut, nem szorítják ki az agresszívebb növényfajok.
Barna rétihéja (Kép: BirdPhotography.Hu)
A szikesek növényzetét alkotják a közönséges sziki pozdor, a vékony útifű, a sziki útifű, a bárányparéj, a pozsgás őszirózsa, a sovány csenkesz, a sziki mézpázsit, a bajuszpázsit, a sziki üröm, a kisfészkű aszat, a vastag bajuszfű, a sziki budavirág, a közönséges szikipozdor. A kéméndi szikesek nyár végi dísze a rendkívül értékes magyar sóvirág. Madarai a kék és vörös vércse, a kabasólyom, a bíbic, a barna rétihéja, a cigánycsuk, a sárga billegető, téli vendégei a kékes rétihéja és a réti fülesbagoly, további lakói a fürge gyík, a vöröshasú unka, rovarvilágának képviselői a magyar fúrómoly, a szemölcsevő szöcske, a tengerzöld sáska, a darázspók, a nagy bokorcsiga, a széki ásófutrinka, s a nagy tűzlepke.
Az olvasottakból talán kitűnt, hogy egy valóban értékes és egyedi természeti kincs védelmére, megmentésére vállalkoztak a versenyben lévő projekttel. A dél-szlovákiai endemikus pannon szikesek és homokdűnék megújítására irányuló dokumentáció kidolgozását követően több mint 78 hektárnyi szikes és homokos területet vásároltak fel, s további 20,6 hektárnyi szikes, illetve 6,9 hektárnyi homoki területre hosszú távú bérleti szerződést kötöttek. Az eredeti, sókedvelő közösségek megújulásához szükség volt arra, hogy 380 hektáros területet lekaszáljanak, kivágják a fákat, cserjéket. A kéméndi szikesek területén fél kilométernyi vízelvezető csatornát temettek be mintegy 5000 köbméternyi talajjal, hogy ezzel is javuljanak a terület hidrológiai adottságai.
Emellett a projekt arra is nagy figyelmet fordított, hogy a Duna menti szikesek és homokdűnék bekerüljenek a köztudatba. A projekt legnagyobb hozadékának azt tartják, hogy sikerült megvédenünk az értékes területeket, és az önkormányzatokkal, a helyi gazdálkodókkal és hatóságokkal együttműködve elérni, hogy ismét megműveljék azokat.
Kíváncsian várjuk az eredményt.
