Ezzel a címmel hozott létre magánemberként egy eseményt a kék-fehér közösségi hálón Bujna Zoltán komáromi városi képviselő. Tette ezt még április 3-án, a szlovák törvényhozás által a himnusz éneklését tiltó törvénymódosítás elfogadását követő órákban, szándékosan a törvény életbelépését követő napra meghirdetve azt.
Mint ismert, azóta már a szlovák parlament elfogadta a himnusztörvény módosítását, melynek értelmében a fizikai és jogi személyek továbbra is lejátszhatják, illetve elénekelhetik egy másik ország himnuszát. Büntetlenül. Ennek ellenére Komáromban mintegy – bár tudományosan nem tudjuk alátámasztani – 250-300 ember énekelte el közösen nemzeti imánkat délután öt órakor a Klapka téren. A rendezvényen jelen voltak és egy-két gondolat erejéig fel is szólaltak a Himnuszunk a szabadságunk csoport szervezői, Halász Béla és Samu István.
Az esemény életre hívója, Bujna Zoltán úgy fogalmazott, fölháborító, hogy Jókai Mór és Klapka György örököseiként
„azon kell gondolkodnunk, hogy a 21. század Európájában vajon énekelhető-e a magyar himnusz vagy sem Komáromban”.
Halász Béla szerint az elmúlt másfél hónap összekovácsolta a felvidéki magyar közösséget, amelynek tudatosítania kell: nem kisebbség, hanem őshonos nemzeti közösség, egyenrangú polgárai Szlovákiának. Emlékeztetett, nem szabad elfelejteni, ki(k)nek köszönhetjük a kialakult helyzetet – utalva a Most-Híd szerepére.
Samu István szerint, ahol magyar közösségek élnek, ott énekelni kell a magyar himnuszt, használni kell nemzeti jelképeinket és bátran, szabadon kell magyarul beszélni. Szintén azt hangsúlyozta, ugyanolyan jogok illetik meg a szlovákiai magyarokat, mint a szlovákokat.
A rövid beszédeket követően a komáromi eseményen az összegyűlt közel 300 ember közösen elénekelte Kölcsey Himnuszát, majd a Székely himnuszt, fohászkodva Istenhez, hogy Erdély mellett a Felvidéket se hagyja elveszni.
Képriportunk az eseményen készült.
Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma
https://www.facebook.com/pg/felvidek.ma/photos/?tab=album&album_id=2393441084011527
