Bugár Béla szerint Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke néha nyilatkozataival megpróbálja befolyásolni a szlovák parlament munkáját; lépéseivel pedig gyakran bonyolulttá teszi a Most-Híd szlovák-magyar párt helyzetét, amely igyekszik reális megoldásokat találni a szlovákiai nemzetiségi problémákra.
Úgy tűnik, Bugár Béla egyre szorultabb helyzetben van, s már az olyan kézenfekvő közhelyek sem jutnak el tudatáig, hogy „nem azért érkezik a hajnal, mert a kakas kukorékol”… Csak hogy megértse: Orbán Viktort egy szuverén ország szuverén polgárai választották meg kormányfőnek, tehát joga van saját országában úgy kormányozni, hogy abba más – magukat szintén szuverén ország szuverén politikusainak tartó – idegenek ne szóljanak bele. Még Bugár Béla se.
Bugár csőbe húzta magát. Új politikát hirdetett meg, látszólag hátat fordítva kisebbségi magyar voltának, s most keservesen szembesül azzal, hogy egyenlő és egyenrangú még ő, a minta-kedvenc, a sztárolt jó szlovák-magyar sem lehet. Magyar vagy, sovén, irredenta, nacionalista – sütögették rá három napon keresztül abban a szlovák parlamentben, ahol a többség – köztük Bugár számos koalíciós partnere – még azt sem éri fel ép ésszel, hogy amire egy rendkívüli parlamenti ülésen témaként készül, az bizony kimeríti a más ország kizárólagos belügyeibe való beavatkozás tényét. Bugár azonban nem ezt mondja ki hangosan, mert mára olyannyira talajt veszített, hogy ő is Orbánt teszi meg bűnbaknak saját sikertelensége láttán. Persze emberfeletti teljesítmény lenne tőle, ha kimondaná: a mai Szlovákia politikájában megkövesedett magyarellenességgel harcolni ő sem képes. Ha hitte is ezt, amikor pártot alapított, vagy élére állt annak a szlovák-magyar projektnek, amit mások összeraktak, abban a hitben, hogy ez működni fog, most itt az ideje, hogy belássa: hiába kukorékol éjfél előtt öt perccel a kakas, a virradat majd csak akkor jön el, amikor annak ott lesz az ideje…
Bugárnak egyelőre egy lehetősége van: gyorsan tudomásul venni, hogy a Most-Híd szlovák-magyar párt abban a pillanatban, amelyben reális megoldásokat igyekszik találni a szlovákiai nemzetiségi problémákra, a szlovák nagypolitikában maskarába öltözött MKP-vá minősül át, s megkap minden állandó jelzőt, amit korábban a renegátok elődpártja viselt. S ebben semmi szerepe nincs Orbánnak, sem senki másnak Magyarországról, és ha ezt ő maga nem meri hangosan kimondani, akkor idézze legalább saját projektje alelnökét, Rudolf Chmelt, aki mert arra figyelmeztetni a pénteki parlamenti vitában, hogy egy kisebbség akkor keres külföldön segítséget, ha itthon minduntalan falakba ütközik, és közellenségként kezelik.
Egyelőre úgy tűnik, Bugár nem reális talajon mozog, amikor a szlovákiai nemzetiségi problémák megoldásának mezejére lép. Áldásos igyekezete csak rontja a helyzetet, a status quót, hogy szépen mondjam. Az államnyelvtörvény megfelezett büntetései fejében is visszalépés a 2006-ig hatályos status quóhoz képest, ami elvárás volt a Fico-kormánnyal szemben, s ennek megbontása masszív tömegtiltakozás alapja… Semmi nem változott. Minek hitetni a kisebbségekkel, hogy ez már a hajnal? S hevesen kukorékolva bevinni a szlovák parlamentbe egy kisebbségi nyelvhasználati törvényjavaslatot – mely eredeti formájában maga lenne a tökély – csak azért, hogy két forduló között teljesen átírják és legatyásítsák azt is, mint az állampolgársági törvénymódosítást, ez sem a nagy szlovák-magyar összeborulás és megértés katarktikus élménye lesz. Az is csak a Fico-kormány itt ragadt irányvonalának egyenes folytatása.
Elvégre: nem Orbán diktálja a témákat a szlovák parlamentben, hanem Robert Fico. Elég végigtekinteni a koalíciós válságokat előidéző döntések-viták során, a Most-Híd számára – verbálisan – kiemelten fontos témák ficói szellemiségű koalíciós kezelésén. Hatalmon maradni Bugárnak és pártjának egyre világosabban azt jelenti: rendes szlovák párttá válni. (Kilépni a kormányból nem is jöhet szóba, mert alternatíva csak ez lehetne.)
Az Orbán-szidás Bugár szájából azt jelzi: a felzárkózás folyamatban van.