Az Ipoly menti falu elsősorban mint egykori határ menti település volt ismert azok számára, akik az Ipolyi-hídon Párkánytól 15 km-re lépték át a határt. Mióta megszűntek a határok, Szalka és Letkés újra összenőtt, mint egykor, 1945 előtt.
Azonos mentalitású, kultúrájú, nyelvjárású nép, ráadásul rokonok, leszármazottak is élnek a szomszédos faluban. A két települést is rendkívül tragikusan érte a száz évvel ezelőtti trianoni döntés. Ezek az elszakított falvak bizony lelkileg másoknál is inkább megsínylették, hiszen a családok, rokonok, leszármazottak nem látogathatták egymást.
Hála Istennek, ez már a múlté, ismét összenő, ami összetartozik. Bármilyen körülmények voltak és vannak errefelé, de az itt élő nép őrzi az identitását immár egy évszázada.
Lakóinak száma 1005, a magyar lakosság csaknem száz százalékot tesz ki.
Van egy impozáns, a térségben legnagyobbnak számító iskolaépülete, melyet még a szocializmus idején emeltek. Van szabadtéri színpada, jól működő civil szervezetei, hagyományőrzői, bár ez utóbbiak a múltban aktívabb tevékenységet fejtettek ki. A leggazdagabb Ipoly menti falvak népi kultúráját az éneklő csoportok dalaikban, táncaikban, szokásaikban a gyönyörű népviseletükben őrizték egészen a kétezres évekig. Aztán begyűjtötték a tárgyi értéket a tájházba, élővé tették, s ott tanították az egykori kézműves mesterségeket, életmódra vonatkozó ismereteket. Így van ez ma is, bár az utóbbi időben csökkent a ház aktivitása, remélhetőleg csak átmenetelig.
A község élén 2014 óta polgármesternő áll. Vele beszélgetve az első választási időszakának eredményeit, a jelent és a jövőt elemeztük.
Czagala Szilvia számára nem volt ismeretlen az önkormányzati tevékenység, előző munkahelye a párkányi munkahivatalban volt, s mindezek mellett 25 évig több település, köztük szülőfaluja, Szalka községi ellenőre is volt.
„Szeretem a falumat, szolgálatot vállaltam, feladataimat alázattal, türelemmel látom el, s mindezt az emberekért”
… ezek a mondatai fogtak meg, amikor először beszélgettünk.
Czagala Szilvia polgármester asszony és Zalaba Zsófia, az alapiskola igazgatója (Fotó: a község FB-oldala))
Mint mondta, bérlakások építésével kezdték, melyek állami támogatással készültek és tizenkét család lelt otthonra bennük. Jelenleg ötven kérvény vár elbírálásra az önkormányzat asztalán, komoly igény van a lakásokra, így továbbiak építésébe kezdenek. Ha az eladók igénylik a segítséget, szívesen közvetítenek az üres maradt házak értékesítésében is, de leginkább helyi igénylőknek segítenek a községben való maradásban, az otthonteremtésben.
Első teendői közé tartozott az utak javítása, mely folyamatban van azóta is.
Igen fontosnak tartották egy helyi tájékoztató jellegű, negyedévenként megjelenő lap indítását, mely Szalkai Hírlap címmel nyújt tájékoztatást nemcsak az önkormányzat munkájáról, hanem a falu életéből is.
Aki járt már Szalkán, tudja, hogy még 1989 előtt itt épült fel a járás legnagyobb és legkorszerűbb iskolája. A kilencvenes évek derekától komoly gondot okozott az iskola fenntartása. Csökkent a létszám, a szülők (mint másutt is) mindenhová vitték gyermeküket, csak otthon nem hagyták, na meg a születések, a lakosság száma is csökkent.
Mára ez is megoldódni látszik, jelenleg 105 diákja van az iskolának. A helyi óvoda is beköltözött az épületbe, s itt kapott helyet a községi könyvtár is. Idén nagyszabású ünnepség keretében valósult meg az óvoda átadása, melyet a magyarországi BGA segítségével valósítottak meg. Egy igen korszerű, kényelmes óvodai részleget vehettek birtokba a legkisebbek. Ez alkalomból került sor az iskola és óvoda névváltoztatására is.
Az óvodások létszáma is nő, jelenleg 35 apróság részesül korszerű feltételek mellett az óvodai nevelésben. Az intézmény felvette Turczel Lajos nevét, a neves irodalmár emlékszobája is az épületben található.
A polgármesternő szólt a további tervekről is. Állandó pályázóként most a sikeres INTERREG uniós pályázatnak (melyben Helemba településsel együtt vesznek részt) köszönhetően a régi óvoda épületében idősek otthona – egyenlőre 20 fő részére – létesítését tervezik.
Turczel Lajos sírjánál a szalkai temetőben Tóth László író emlékezik (Fotó: a község FB-oldala)
A faluban sajnos nincs kultúrház, de az óriási sportcsarnokban és a szabadtéri színpadon minden kulturális rendezvényüket megtarthatják. Az Ipoly parti randevút egykor a Csemadok, ma már a község szervezi, most egy közös önkormányzati és határ menti program keretén belül IPOLYFESZT-ként került megrendezésre.
A régi klub épületében megújítják az egykori tűzoltószertárt és a testületet.
A hagyományok közül máig él a nagy sikerű szüreti felvonulás, szintén a két település, Letkés és Ipolydamásd bevonásával.
Évente emlékeznek a Szent László hadosztály történetére, a lengyel menekültek sírját is gondozza a község. Szellemi kultúráját gyarapítja, hogy az írószövetség évek óta itt tartja irodalmi konferenciáit. Mindezek és értékes hagyományaik az alapiskola szellemiségében is visszatükröződnek, az eredmény pedig majd a jövő generációinál mutatkozik meg.
A polgármesternő befejezésül elmondta, hogy célja továbbra is a falu lakosságával, a civil szervezetekkel és az egyházzal való hatékony és mindenki számára gyümölcsöző együttműködés.
