Hollósy Kornélia operaénekesnő abban az időszakban született, amikor a magyar nemzeti törekvések hajnala volt, és amely korszak annyi államférfit, szónokot, költőt, tudóst és művészt adott a hazának. Erkel Ferenc egyik legkedvesebb énekesnőjének mondták, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a Bánk bán bemutatóján Melinda szerepében lépett fel. Csakhamar a közönség kedvence lett, költők írtak hozzá verseket, szépirodalmi lapok közölték arcképét, és minden fellépése új diadalnak számított. Jelentős szerepet vállalt a magyar szerzők műveinek népszerűsítésében.
Jankó Ágoston és a Hollósy család
Jankó Ágoston felesége gertenyesi Hollósy Ilona, aki ugyancsak aktív közösségi tevékenységet folytatott. Évtizedeken keresztül volt Nagybecskerek és Torontál vármegye társadalmi és jótékonysági akcióinak éltető lelke. Jankóné édesapja révén volt rokona a „magyar csalogány” és a „nemzet csalogánya” kedves megszólításokkal becézett Hollósy Kornéliának.
Az örmény származású Korbuly Bogdán I. Ferenc magyar királytól gertenyesi előnévvel magyar nemességet kapott, amely kiterjedt fiú- és leányági törvényes utódaira is.
Családnevét ugyanakkor Hollósyra változtatta. Első házasságából 11 gyermeke született. Közülük a legfiatalabb Kornélia Júlianna Klára, aki 1827-ben látta meg a napvilágot a család Temes megyei birtokán, Gertenyesen. A kislány tizenegy éves korában Temesvárra, az apácák zárdaiskolájába került. Tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte, mégis az ének- és zongoraórákat kedvelte. Énekmestere felismerve tehetségét azonnal kérte, hogy képeztessék tovább hangját, és adják művészpályára őt. Édesapja azonban hallani sem akart arról, hogy a gazdag és nemesi család lánya színésznő legyen. Szorgalma és gyermeki makacssága idővel elérte a szülői szigor enyhülését, így 15 éves korában, egyik idős rokona kíséretében külföldi tanulmányútra indulhatott. A bécsi és a milánói iskolák után sikerrel vizsgázott az énekmesteri bizottság előtt, így beléphetett az opera világába (Korfu, Torinó, Bukarest).
Magyar színpadon
1846-ban Temesváron énekelt először magyar színpadon. Üdvözlet Hollósy Kornélia kisasszonyhoz címen neki írt verssel fogadták az egyre híresebb művésznőt:
Üdvözölve légy hát ujra szivből / Szép virága Bánság’ mezejének!
Kit az Ének’ bájos istennői / Mosolyogva társukká kenének.
Kétszer üdvözölve légy két oknál: / Müvésznő lettél, s’ magyar maradtál!
A telt ház előtt tartott három előadás bevételét jótékonysági célra, az egyik kisdedóvó intézet javára ajánlotta fel. A Pesti Divatlap elragadtatásának hangot adva, Új csillag művészetünk egén címmel közölt beszámolót a temesvári fellépéseiről. Primadonnaként tett jótékony felajánlását példaértékű hazaszeretetének tulajdonították.
„A magyar opera gyöngye”
Pestre érkezve a Nemzeti Színház közönsége előtt mutatkozott be. A korabeli lapok elismerően szóltak teljesítményéről. Népszerűségét jól érzékelteti, hogy művészetének tisztelői közadakozást indítottak arcképének megfestetése céljából. A képet Lieder Frigyes híres akadémiai festőművész készítette, és a Nemzeti Múzeumban helyezték el. 1849-ben ismerkedett meg későbbi férjével, Lonovics Józseffel. Az esküvő előtt még teljesítette a külföldi vendégszereplésekre szóló meghívásokat. A „boldogságért megválni készült a dicsőségtől” – mondta róla egyik ismerőse. Aradon újabb jótékonysági koncertet adott, hivatalosan a szegények javára, mert csak így nevezhette meg nyilvánosan a szabadságharcnak az aradi várban sínylődő államfoglyait.
Lonovics-Hollósy Kornélia (Vasárnapi Újság, 18567
A Hollósy-kultusz Varsóban
Külföldi vendégszereplései közül kiemelkedik az oroszok által megszállt Lengyelországba vezető útja. Varsóba megérkezve híre eljutott még az orosz cári udvarhoz is, aminek köszönhetően fellépésre hívták az uralkodói nyári palotába. Éneke és játéka annyira megtetszett a cárnénak, hogy újabb és újabb szereplésekre kérte fel. A megszállt Magyarországról hozott dalokkal egyidőben valóságos Hollósy-kultusz és magyar szimpátia alakult ki a városban. A helyiek körében annyira népszerűvé váltak a magyar dalok, hogy azokat lengyel nyelven akarták kinyomtatni, amihez a művésznő Egressy Béni hozzájárulását kérte.
Ferenc József császár elismerése
1850 októberében a magyar színésznő éppen a cár fejedelmi vendégei tiszteletére tartott előadáson lépett fel, amikor Ferenc József császár is megérkezett. Az uralkodó már a bécsi színpadról ismerte a művésznőt, mégis, amikor Egressy magyar dalait elénekelte, bemutattatta magának őt és az elismerését fejezte ki. A díszelőadás után a cárné briliánsokkal díszített arany függőkkel ajándékozta meg a magyar csalogányt.
Dicsőség helyett a családi élet
A sikerek után hazájába visszatérve férjhez ment Lonovics Józsefhez, Csanád vármegye későbbi főispánjához. Hollósy Kornélia búcsúfellépésére 1862-ben került sor a Nemzeti Színházban, ahol az érdeklődők Bánk bán Melinda szerepében láthatták őt. Erkel Ferenc, „a nemzet első zeneköltője, háromszinű szalagokkal pompásan földiszitett nagy babérkoszorut illesztett a nemzet első énekesnője fejére”, miközben a tiszteletére írt és három színű papírra nyomtatott költemények hullottak alá a folyamatos éljenzés és tapsvihar közepette.
„A közönség feltünően nagy számmal jelent meg a szinházban, hogy még egyszer hallhassa a nemzet csalogányát s bucsut mondjon távozó kedvenczének” – számolt be a megható pillanatról a Vasárnapi Újság. Az újabb külföldi fellépései után férje birtokára vonultak vissza, ahol a legszebb családi egyetértésben éltek. „A mily nagy művésznő volt a szinpadon, oly példányszerű hű nő, gondos anya és szives háziasszony tudott lenni azon kívül” – tartották róla.
A nemzet első énekesnője
A Vasárnapi Újság 1890-ben címoldalon emlékezett meg a 63 éves korában elhunyt magyar csalogányról, aki a XIX. század végén dúló influenzajárvány áldozata lett. Hollósy Kornélia 19 évesen kezdte énekesnői pályáját, és fiatalon, 35. életévében vonult vissza.
Ma úgy mondanánk, karrierjének csúcsán, vagyis akkor, amikor művészetéért egy ország rajongott, dicsősége pedig az egész nemzettől származott.
Tehetsége és népszerűsége révén kiemelkedő érdemei voltak a magyar opera fejlesztésében és népszerűsítésében egyaránt. A nemzet csalogánya titulust az utókor ugyan Blaha Lujzához kapcsolja, ám először ő érdemelte ki, és a sajtóban magyar csalogánynak is nevezték.
(folytatása következik)
Felhasznált irodalom:
Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. Makó, 1984.
Pesti Divatlap
Vasárnapi Újság
