Kilencvenéves korában elhunyt Ormos Mária történész, kutató, professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Hosszú, szorgos munkával telt élete során kutatásaival, azok eredményeivel és ismeretterjesztő előadásaival sokakat megnyert a történelem mélyebb megismerésére. Kutatási területe az első és második világháború közötti európai történelem volt, különösen kiemelendő, hogy az első között kezdett foglalkozni a bennünket is érzékenyen és tragikusan érintő 1920-as trianoni békeszerződéssel.
Ahogy sok más társának a 20. században, neki sem volt töretlen a pályája, de kutatási eredményei, színvonalas publikációi és kimagaslóan sokakat vonzó, közérthető előadásai révén újra és újra kivívta elismertségét és megtalálta helyét a szakmában.
Az 1930-ban Debrecenben született tudós 1952-ben szerzett diplomát, majd tanársegédként, később adjunktusként tevékenykedett, nagy közkedveltségnek örvendve mind tanártársai mind tanítványai körében. A történelem azonban közbeszólt, az 1956-os forradalom és szabadságharc az ő karrierjének is gátat szabott, fegyelmi úton elbocsátották és a pályára csak 1963-ban térhetett vissza.
A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete fogadta be, biztosítva megélhetését és további munkáját. Kutatói tevékenysége mellett ismét katedrára állhatott, a Pécsi Egyetem Történeti Intézetének professzora lett. Közben nekilátott az egyetem átszervezésének is. Mintegy két évtizedig tartó, nagy népszerűségnek örvendő doktori képzéseire a helyi egyetem hallgatóin kívül határon túli magyar fiatalok, sőt a világban szétszórtan élő magyar diákok is jelentkeztek.
Saját kutatási eredményeit komoly megalapozottsággal összeállított publikációkban, kiadványokban adta közre. Nem szűnő érdeklődéssel tanulmányozta, kutatta a történelem, a kultúra és az egyén sokrétű összefüggéseit.
Részletesen elemezte a nemzetközi kapcsolatokat, a diktatúrák szerkezetét, a diktátorok összetett személyiségi jegyeit. Bizonyára ezért is aratott nagy sikert az Adolf Hitlerről és Benito Mussoliniról megírt életrajzi kötete. Szakmonográfiái, tankönyvei, ismeretterjesztő munkái magas színvonalat képviselnek és több nyelvre is lefordították őket. A rádióban és a televízióban tartott előadásai tömegeket ültettek a készülékek elé, mert a legbonyolultabb történelmi problémákat és összefüggéseket is képes volt élvezhetően, érthetően és világosan elemezni.
Munkásságát díjak sokaságával ismerték el, megkapta többek között a Széchenyi-díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal. A 20. századi magyar és egyetemes történelem itthon és külföldön egyaránt neves kutatója otthonában, munka közben hunyt el. A fáradhatatlan tudós a Padovától Trianonig című munkája új kiadásának korrigálásán dolgozott, amikor szíve megszűnt dobogni. Béke poraira!
