Szakértelem, összefogás, jótékonyság – e szavakkal lehetne jellemezni azt a nemes cselekedetet, melyet az Oros család látszerész szakemberei hajtottak végre az elmúlt hónapokban Kárpátalján. Önkéntesként végezték el a vizsgálatokat és adományként készítettek szemüvegeket több mint háromszázhúsz kárpátaljai, szerény körülmények között élő magyar nemzettársunk számára.
Oros Zoltán kezdeményezésére Martin Vivien, a Petőfi Sándor Program kárpátaljai származású lévai ösztöndíjasának közbenjárására jutottak el a szakemberek a mintegy ezerötszáz lelket számláló Zapszony községbe.
„Idén májusban fogalmazódott meg a testvérek között a segítségnyújtás gondolata az elszakadt nemzetrészek valamelyikében, majd Kárpátaljára esett a választás. Célunk volt egyrészt az adott régió lakosainak a látásvizsgálata, valamint a szükséges szemüvegek elkészítése”
– nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Oros Zoltán, a látszerész család Ipolyságon élő tagja.
Aprólékos szervezési előkészületek után a szakemberekből álló csoport szeptember első felében érkezett meg Zapszonyba.
„A nyár folyamán odahaza szerveztük és toboroztuk az embereket. Időpontokra rendeltük be az érdeklődőket” – mondta a portálunknak a zapszonyi születésű Martin Vivien.
Vizsgálat közben (Fotó: Martin Vivien)
Az Oros család a helyi óvodában rendezkedett be. A diagnózisok felállítására magukkal vitték korszerű berendezéseiket. Ezeket nem volt egyszerű átvinni az államhatáron, az ungvári konzul közbenjárásával juttathatták Ukrajna területére.
A hosszú hétvége alatt közel háromszázhúsz beteget vizsgáltak meg. A vizsgált személyek túlnyomó többsége helyi lakos volt, idősek, fiatalok, családok egyaránt voltak köztük.
„Az Oros testvérek felkészült csapata ment Kárpátaljára. A testvéreim mellett János öcsém fia, valamint a lánya és annak férje ment ki a hosszú hétvégére. Mindannyiunknak fontos volt a jótékonykodás” – ismertette a részleteket Oros Zoltán.
A helyiek először hitetlenül fogadták az Oros család kezdeményezését, nem hitték el, hogy önzetlenül segítenek nekik. A vizsgálaton résztvevők szinte mindegyikének volt látószervi problémája.
„Volt olyan idős néni, aki húsz éve az egykoron elhunyt férjének a szemüvegét használta. Nem telt neki új szemüveg vásárlására”
– mesélte a Petőfi Sándor Program lévai ösztöndíjasa. Erre kapcsolódva Oros Zoltán is megemlítette: sok páciens nem megfelelő szemüveggel rendelkezett, a megvizsgáltak között elenyésző volt azok száma, akik a szemproblémáiknak megfelelő szemüveget viseltek.
(Fotó: Martin Vivien)
Mint Vivien elmondta, sokak életükben először kaptak megfelelő szemüveget. Egy szemüveg ára ott körülbelül egyhavi nyugdíjnak felel meg – magyarázta.
Háromszázhúsz embert vizsgáltak ki, közel négyszáz szemüveget írtak elő számukra. A szeptemberi vizsgálat után idehaza, a mindennapi munka mellett készítették el a szemüvegeket. A szemészeti kellékeket advent időszakában, december első felében adták át a kárpátaljaiaknak.
Hálával és egyenes gerinccel fogadták a segítséget
– fogalmazott Oros Zoltán.
A szemészeti problémákra kapcsolódva a látszerész szakember kifejtette: sok megvizsgált személynek volt előrehaladott szürkehályog a szemén, emellett többeknek a közel- és a távolbalátás javítására kellett a szemüveg.
(Fotó: Martin Vivien)
Mindkét nyilatkozónk kifejtette: a kárpátaljaiak nagyon hálásak voltak, a vizsgálat idején a vendégszeretetükkel és kedvességükkel viszonozták a hiánypótló szakmai segítségnyújtást.
A decemberi szemüvegcseréről nem lehet érzelemmentesen beszámolni.
Egyesek szinte csodaként élték meg, hogy végre tisztán és élesen látnak. Akadt, aki életében először, a szemüveg által tapasztalta meg a látás örömét.
Példaértékű nemes gesztusuk a mindennapjaink néha embertelennek tűnő világában a remény sugarát vitte el a kárpátaljai embereknek, s jótékonykodás mellett az összetartozást és a testvéri szeretetet jelképezi.
