Eleink, akik korunk emberénél jóval szorosabb közelségben éltek a természettel és mezőgazdasági tevékenységük okán még inkább függtek az időjárás alakulásától, az idők során szerzett tapasztalatok, népi megfigyelések alapján kialakították a különböző napokhoz kötődő időjárási következtetéseket.
Ezek a tapasztalati úton szerzett bölcsességek nagyon fontosak voltak a számukra, hiszen nemcsak a mindennapi élet cselekedeteit, hanem jobb híján a mezőgazdasági munkák menetét is ezekhez igazították. Életbevágóan fontos volt hát, hogy megfigyeljék az időjárás fordulatait. Sok-sok nemzedék tapasztalata alakította ki a naptári év meghatározott időszakaira várható időjárási jóslatok megfogalmazását.
A termőföld ontotta a termést, de csak akkor, ha a gazda a természettel összhangban cselekedett, az őseitől örökölt és saját tapasztalatok szerint gazdálkodott. Ilyentájt, január közepén már tervezték a tavaszi munkákat, a készletek fogytán várták a tavaszt, s ennek eljövetelére vonatkozó megfigyelésekre hagyatkoztak az időjárás alakulásával kapcsolatban.
A sokéves tapasztalatok alapján szerzett időjárási megfigyeléseket voltak hivatottak közvetíteni a kalendáriumok is, hónapokra lebontva közölve ezeket. Részben ez a magyarázata annak, miért voltak olyan keresettek eleink körében ezek a vásárokban ponyván árusított olvasmányok, melyek közül a Felvidéken a legismertebb a Lőcsei Kalendárium volt, de hasonlóan népszerűnek számított a szintén országszerte terjesztett Komáromi Kalendárium is, mely virágkorában százezres példányszámban is elkelt (a komáromi nyomda Weinmüller Franciska idején úgyszólván nem is nyomtatott mást).
Az első „időjósként“ bizonyos Hobordánszky Kopernikuszt tisztelhetjük, ő szerkesztette a kalendáriumok népszerű időjárási rovatát.
Januárban ilyen időjósló megfigyelések kapcsolódtak például Piroska, Vince és Pál napjához. De már az év első napjának időjárása is meghatározó volt ebből a szempontból. Úgy hitték, ha ez az első nap szép, fényes időt hoz, az azt jövendöli, hogy jó és bőven termő év elé nézhetnek. „Ha esik az eső, húsvétkor lesz hó, bokáig is érő“, „ha pedig újév napján csillagos az ég, rövid lesz a tél“, remélték. Hosszú telelésre lehetett ellenben számítani, ha az esztendő első reggelén északi, hideg szél fúj, ha viszont piros a hajnal, szeles lesz az esztendő, tartották eleink.
A vízkereszti havat tartós hónak vélték, ellenben: „vízkereszt, ha úgy fordul, hogy az eresz megcsordul (olvad), örülhetsz már előre, áldást hoz a mezőre“. „Ha vízkeresztkor megcsillan a víz a kerékvágásban, korán lesz tavasz“, jósolták, ellenben „sokára jön a tavasz, ha vízkeresztkor fagy“. E nap száraz időjárása azt ígérte: zivataros lesz a nyár. Az eső ellenben azt jelezte: csapadékos lesz a tavasz is.
A január 18-ai Piroska napjával kapcsolatban azt tartották: „Piroska napján ha fagy, negyven napig el nem hagy“ (a fagy). Így került be Piroska napja Medárdhoz hasonlóan a negyvenes időjósló napok közé, melyből a néphagyomány szerint megtudhatjuk, közeleg-e a tél vége, vagy még negyven napon át fagyos idő várható.
Január 20-át, Fábián és Sebestyén napját tartották az első tavaszébresztő napnak, a népi megfigyelések szerint ekkortájt kezdenek a fák mézgásodni, nedvet szívni.
Ágnes napja (január 21.) arra engedett következtetni, hogy „ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince”. „Jó termés várható, ha derült az idő, ha borús, zimankós az időjárás, rossz lesz a termés”, szólt a prognózis.
Január 22-én köszönt be Vince, nevének a vinum szóval rokon hangzása magyarázza, hogy a szőlősgazdák a neve napjának időjárásából a következő bortermésre szoktak jósolni. Azt tartották: „ha megcsordul Vince, tele lesz a pince”, illetve „ha fénylik Vince, megtelik a pince – ha meg nem csepereg, nem lesz elég bor”. Egy hosszabb rigmus szerint: ha szépen fénylik Vince, megtelik borral a pince, gabonával pajta, csűr, Mihály így édes bort szűr.
A magyar nyelvterületen több helyütt szokás volt ilyenkor vincevesszőt metszeni, melyet a meleg szobában vízbe állítottak, s abból, hogy mennyire hajtott ki, a következő év termésére következtettek.
Ugyancsak sok helyen a gazdák szerint sok bort kell inni ezen a napon, hogy bő legyen a termés. Másutt a várható kukoricatermésre jósoltak a Vince-napi időjárásból: amilyen hosszú jégcsapok lógnak az ereszen, olyan hosszúak lesznek a kukoricacsövek, tartották.
Január 25-én Pál zárja a januári jóslásokat. Ekkor a télnek még nincs vége, akár negyven napig is eltarthat a zord idő, de ezt először január 25-én, pálfordulókor tudhatjuk meg, arra a bibliai történetre utalva, amely szerint a Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg, majd lett Pál apostollá.
Pál fordulásakor a népi megfigyelések szerint gyökeresen megváltozik az időjárás, a tél ellenkezőre fordul, vagy jégtörő, vagy jégcsináló lesz. De azt is tartották, hogy az aznapihoz hasonló időjárás lesz a következő negyven napig, továbbá, hogy amennyiben az ember meglátja az árnyékát, hosszú télre kell számítani. Az állatok is jelezték e napon az időt. Ha az ürge kijön, jó idő lesz. Ha Pál napján süt a nap és a medve előjön barlangjából, még 40 napig hideg lesz, szólt a népi időjóslás.
„Ha tiszta idő van, akkor jó szénatermés lesz, ha szél fúj, kevés lesz a széna”, tartották eleink, akiknek a szénatermés létfontosságú volt az állatok takarmányozása szempontjából. A legismertebb Pál-napi regula így hangzik: ha Pál fordul köddel, az ember meghal döggel (a hajdani dögvészekre – pestis, kolera – utaló jóslás emléke él ebben). Állatokra vonatkoztatva is ismert: ha Pál fordul köddel, jószág hullik döggel.
„Ha Pál napja tiszta, bőven terem a mező és puszta, ha pedig havas vagy nedves, akkor bizony ősszel a kenyér lesz igen kedves”, illetve más megfogalmazás szerint: „pálfordulás hogyha napos, bőven terem hát és lapos, hogyha szépen fényes, tiszta, bőven terem mező, puszta”, próbálták eleink megjósolni a korábbi megfigyelésekre alapozva a várható termést.
De nemcsak egyes napok, hanem az egész hónap időjárásából is következtettek az elkövetkező évszak, illetve az egész év időjárására is.
A kalendáriumi bölcsesség így vélekedik: ha ködös a január, nedves lesz a tavasz. Egy további szerint: gyenge január, forró nyár. Január pusztítja a télifát (tüzelőt), de: ha didereg január, emberre, állatra jó év vár. És végül: januári sok eső, gyümölcsöt nem érlelő.
