„A somorjai református templom nemcsak Felső-Csallóköz kiemelkedő jelentőségű szakrális épülete, hanem rangjában a teljes Kárpát-medencei keresztyénség egyik meghatározó műemléke. Önmagában bizonyítja a középkori magyar keresztyén kultúra magas színvonalát és európai tekintélyét” – fogalmazott a felújítás kapcsán György András somorjai református lelkipásztor.
A felújítás azért vált szükségessé, mert a torony belső ácsszerkezete labilissá és részben életveszélyessé vált. „A torony jelenlegi állapotában a XIII. század óta áll. A tetején található süveg egészen a csúcsáig téglából épült, valamint az épület föld alatti részei is téglából készültek” – magyarázta a lelkész, aki hozzátette: levéltári adatok alapján a torony belső lépcsőzetét utoljára 1931-ben újították fel. „Ekkor került felújításra a mozgósúlyokkal működtetett toronyóra szerkezete is, amit 1891-ben helyeztek működésbe” – húzta alá György András.
A lelkész beszámolt arról is, hogy gyülekezetük 2018-ban készítette el a felújítás terveit a nagyszombati műemlékvédelmi hivatal ajánlásai alapján, aminek a kivitelezésére a Szlovák Gázművek Alapítványától pályázat útján 40 ezer euró támogatást nyertek el.
A koronavírus-járvány miatti korlátozások következtében azonban lassan zajlott a fővállalkozók pályáztatása. „Ez év áprilisában a Genezis Építőipari Vállalat kapta a felújításra szóló megbízást, és júliusban kezdődtek el a munkálatokat” – húzta alá. A beruházás során teljesen megújult a torony belső lépcsőrendszere, sor került a tartógerendázat megerősítésére és pótlására. Mindezek mellett átalakították a szintenként kialakított pihenőket és kicserélték a harangterem teljes padlózatát is.
„Mindennek köszönhetően a torony épülete biztonságosan bejárható és a régészek számára lehetővé a teszi a még részletesebb falkutatást és eredetkutatást” – mutatott rá György András, lelkész.
A templom története
A somorjai református templom helyén már a XI. századot megelőzően is állt egy kis kápolna, amit a XI. századtól a XX. századig folyamatosan bővítettek. Az épület fejlesztését a XVI. századig Szent István király, III. Béla király, Zsigmond császár, Mátyás király, II. Ulászló király, s Nagy Lajos király támogatták. A reformáció hatására a XVI. század közepén Somorja városa átadta közös használatra a német ajkú evangélikusoknak és a magyar ajkú reformátusoknak. Véglegesen 1789-ben került a református gyülekezet tulajdonába, amikor a gyülekezet 2000 rajnai aranyforintért megvette az épületet.
A régészeti kutatások igazolták, hogy már a kora középkorban kiemelkedő szakrális jelentőséggel bírt az épület, és nagyban hozzájárult a település fejlődéséhez. A leletek alapján megállapítást nyert, hogy a templom 1521-ig minimum 12 átépítési fázison esett át. A legkorábbi lelet egy román kori oltár alapja, ami a mai szentély alatt található.
A régészeti kutatások szempontjából is jelentőséggel bír a felújítás
„Jelenlegi ismereteink szerint a XI. századtól egészen a XVIII. századig elődeink folyamatosan átépítették a templomot. A padlástér régészetileg leginkább érdekes részei szinte bejárhatatlanok voltak, és nem lehetett megfelelő körülmények között megvizsgálni a főhajó és az oldalhajó tető alá került falfelületeit. Erre igyekeztünk megoldást találni, és a nagyszombati műemlékvédelmi hivatal ajánlásai alapján megterveztettük a padlásteret összekötő járófelületeket” – magyarázta a lelkész.
A Szlovák Gázművek Alapítványa támogatásával, a toronylépcsőzet teljes felújításával megegyező időben erre is sor kerülhetett.
A támogatott beruházásnak köszönhetően immár teljes mértékben és teljes biztonsággal bejárható és kutatható a somorjai református templom oldalhajóinak belső falfelülete, a XI. századi külső fali ábrázolások maradványa, ahogy a főhajó statikai bravúrnak számító lengőbordás mennyezete és a szentély tetőterének kőből faragott idomai is – jelentette ki.
György András Isten áldását kívánva hozzátette: a nyilvánosság előtt mondanak köszönetet mind a gyülekezetük, mind pedig a régész szakma nevében a Szlovák Gázművek Alapítványának a támogatásáért, ugyanis a beruházásnak köszönhetően megkönnyítették a somorjai református templom folyamatosan zajló régészeti kutatását, és nem utolsósorban hozzájárultak az épület megfelelő színvonalú megőrzéséhez.
