Doborjánban Liszt Ferenc szülőházának megtekintésével, szobrának megkoszorúzásával, Sopronban a Liszttel kapcsolatos emlékhelyek meglátogatásával ért véget az a tanári emlékkonferencia, melyet a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége több társszervezővel együtt szervezett Pozsonyban 2011. november 25-26-27-én az MK Kulturális Intézetében a zseniális zongoravirtuóz, zeneszerző tiszteletére születésének 200., halálának 125. évfordulójára emlékezve.
A konferencia támogatói a Bethlen Alap, Balassi Intézet, NEFMI, az SZK Kisebbségi Kultúra 2011. évi programja voltak. A konferencia fővédnöke Eckhardt Mária, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tudományos igazgatója volt.
A rendezvény kísérő programjai közé szervesen illeszkedett a november 25-én a szent Márton székesegyházban, az istentiszteletet követő orgonahangverseny, melyen Liszt B – A – C – H prelúdium és fúga „Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen” variáció, Fantázia és fúga az „Ad nos, ad salutarem undam” korál témájára művek hangzottak el. A hangverseny résztvevői viharos tapssal köszönték meg a nagyszerű előadást Szabó Imre pozsonyi orgonaművésznek, a pozsonyi Zeneművészeti Egyetem docensének. A mintegy nyolcvan résztvevő a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában megtekintette a Liszt Ferenc tiszteletére rendezett kiállítást.
A konferencia második napjának zárásaként Kassai István Liszt Ferenc-díjas zongoraművész „Erkel és Liszt barátsága” címmel az „ikercsillagok” halhatatlan műveiből építkező zongorahangversenyének előadását állva tapsolta meg a hálás és érzékeny közönség. A művész impozáns hangszertudása és -kezelése, irdatlan mennyiségű műismerete lenyűgözte a közönséget, a zeneművek tolmácsolása katartikus erővel hatott.
A konferencia szakmai tartalma Liszt magyarságát, tehetségének kibontakozását, életművének kiemelkedő állomásait, az életműnek a kortársakra gyakorolt hatását, a művész barátságainak és az abból fakadó zeneművek történetét dolgozta fel.
Eckhardt Mária, a konferencia neves fővédnöke Milyen joggal tekinthetjük Liszt Ferencet magyarnak? Bartók akadémiai székfoglalója, Liszt nyilatkozatai címmel tartotta meg nyitó előadását. A Liszt-kutató végigvezette a hallgatóságot a Mester életművén. A figyelmes résztvevő teljes keresztmetszetet kapott Liszt életéből, alkotásaiból, elmerülhetett a Rákóczi-induló Czifra György által közvetített zongorajátékban, a Makacs csárdásban Ránki Dezső tolmácsolásában, az Esztergomi mise (Ferencsik János vezénylete) egyházzene mélységében, melynek megkomponálására maga Liszt ajánlkozott Augusz Antal barátjához fordulva segítségért. Ő volt az, akinek közbenjárására bemutatták a misét az esztergomi székesegyház felszentelésén (1856. Aug. 31.). A Nemzeti Színház ének- és zenekarát Liszt vezényelte, a nagybőgő szólamot Liszt tiszteletére barátja, Mosonyi Mihály játszotta. Eckhardt Mária előadásában kiemelte, hogy Bartók nagyon fontosnak tartotta Liszt magyarságát, hazafiságát.
Zichy Mihály, a társművész festményén vizionálja a magyar nép képviselőit: Deák Ferenc, Petőfi Sándor mellett a háttérben felsejlik Liszt Ferenc alakja, jelezve, a közélet és a művészet együttese vezethet eltérő eszmék befogadásával a nemzet felemelkedésén való munkálkodáshoz.
Szabó Imre, a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola orgonaművésze Liszt és Pozsony című előadásában sorra vette Liszt pozsonyi látogatásait kezdve 1820-tól, amikor kilencévesen először koncertezett Pozsonyban (ezt a helyszínt teljes bizonyossággal nem ismerjük), bezárva Liszt utolsó 1885. áprilisi utolsó látogatásáig. Ezek a látogatások tanúskodnak a művész és a város, a baráti kapcsolatokról, a pozsonyi zenei élet iránti érdeklődéséről. Liszt 17 alkalommal járt a városban. Az 1838-as pesti árvíz károsultjai javára jótékonysági koncertet adott, 24 ezer aranyforintot gyűjtött. A hálás pozsonyi polgárok a híres művésznek a mai Rudnay térre 1911-ben állítottak szobrot (Donner György alkotása), mely ma is látható lombrejtve a tér szélén, a lépcsősorok mellett.
Kuzsner Péter orgonaművész Lisztet, az útmutató zeneszerzőt mutatta be olyan formán, hogy a hallgatóságot végigvezette Liszt zenei fejlődésén, növekedésén, kezdve a XVI. századi zeneművektől (a szonáta formája és témái), melyeken keresztül követhető volt a Mester fejlődése, érése, stílusának (ki-) alakulása. A példakép mindenképpen Beethoven volt, a mesterek mestere, az etalon, akinek zsenialitását Liszt igyekezett megközelíteni. Liszt zeneszerzési periódusa után következett a virtuozitás, a kortárs zeneművek tanulmányozása, megszólaltatása, illetve azok átalakítása, a transzformálás, a metamorfózis.
Kaczmarczyk Adrienne, a budapesti Zeneművészeti Egyetem sokoldalú adjunktusa, az Új Liszt Összkiadás szerkesztője Liszt magyarságképét mutatta be zenei illusztrációkkal, a kor és a kortársak eszmerendszerének tükrében.
Liszt hazafiúi és egyben magyar volta a nagy dunai árvíz idején mutatkozott meg önzetlen segítsége révén, ami párját ritkította egész Európában. Egy művész, aki nem beszéli hazája nyelvét, kész hangverseny-turnékon gyűjteni a bajba jutottaknak, mert érzi, itt kell segíteni, mintegy sorsközösséget vállalva a nemzet minden tagjával. Széchenyinek a Kelet Népében megjelent cikkének üzenete, hogy ki kell bontakoztatni keleti örökségünket, mert ez a nemzeti kultúránkat meghatározó érték, vállalni ezt az örökséget kötelesség, Liszt egyetértett a „legnagyobb magyarral”. Talán alig van a korban művész, gondolkodó, akiben ne hagyott volna mély benyomást a német szellemóriás: Goethe. Liszt életére, filozófiájára is meghatározóan hatott Goethe, akinek „weltliteratur” fogalmára Liszt megalkotta a zenei „weltmusik” kifejezést, természetesen nem a mai világzenét értendő ezalatt. Lisztnek köszönhetjük, hogy a magyar zenét, a magyar zenei motívumokat sikerült beilleszteni az európai zenébe. Herder népdalgyűjteménye nyomán Liszt is gyűjtött népdalokat.
Gulyásné Somogyi Klára a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenetörténeti Könyvtárának vezetője Liszt Ferenc dalaiból adott kerek áttekintést, keresztmetszetet sok zenei illusztrációval. Liszt otthon volt a francia irodalomban, irodalmi kortársai közül nagy hatást gyakorolt rá V. Hugó (ahogyan itthon Jókai Mór is). Dalait a kortárs irodalmi művek ihlették, élő kapcsolatban volt azzal a kultúrával, melyben élt és alkotott. A zene és a szó összekapcsolásából születtek a zseniális művek. Jókainak A holt költő szerelme alkotása nyomán keletkezett Liszt melodrámája, mely Júlia víziója Petőfiről, aki a mélybe csábítja egykori szerelmét. Új ismeretek, új inspirációk, melyek gazdagították Liszt életművét.
Fancsali János és Fancsali Emese Liszt magyar barátainak négykezes zongorajátékaiból adtak ízelítőt. A négykezes darabok üdén hatottak, elbűvöltek (Zichy Géza: Liszt-induló).
Fancsali János előadásában Liszt és gr. Karácsonyi Guidó barátságáról beszélt kezdve a Karácsonyiak családi történetétől a II. világháború végéig. Az anyagilag tehetős család ösztöndíjakat alapított, pártolva ezzel a zenei tehetségeket. A mecénás mágnás több alapítványt hozott létre tehetségpártolás céljából.
Baranyi Anna, az MTA Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumának vezetője a Lisztről készült portrékat, festményeket, szobrokat, kisplasztikákat mutatta be, illetve a résztvevők virtuális látogatást tettek a LFZE Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója tiszteletére rendezett kiállításon.
Orsovics Yvett, a Konstatntin Filozófus Egyetem oktatója Liszt Ferenc életműve tanításának módszertani kérdéseivel foglalkozott. A résztvevő pedagógusokat ösztönözte a holisztikus gondolkodásmódra, projektek készítésére, ami a kompetenciafejlesztés hatékony módszere.
2011 – Liszt-év. A közélet, a szakma a tőle telhető legnagyobb igyekezettel és tisztelettel emlékezett meg a világhírű zongoravirtuózról, zeneszerzőről. A budapesti repülőtér az évforduló kapcsán vette fel Liszt Ferenc nevét. Mindenhol koszorúznak, emlékeznek, fejet hajtanak a XIX. század kimagasló szellemi alakja előtt. A „múlt-kor” történelmi magazin „ezerarcú géniusz” névvel illeti. Minden valószínűség szerint méltán. Születésének 200. évfordulóját ünnepeljük, halálának 125. évfordulójára emlékezünk.
A világot a művész magyarsága, életműve, tehetsége egyaránt foglalkoztatja. Magyarságát a mai, a mástól minden értéket elorzó világunkban a nemzet, amelyhez tartozónak vallotta magát a Mester, fontos értéknek tartja. Az igazi Liszt Ferenc ünneplése szellemének örökösei számára van fenntartva. Szellemi örököse pedig az értéket megbecsülő, azt ápoló, az emelkedett kultúrát tisztelő, a nagyság, tehetség előtt hódoló világ. Ezért nehéz és könnyű egyszerre Liszt Ferencet ünnepelni. Könnyű, mert muzsikája ünneplésre nagyon alkalmas, de roppant nehéz, ha az embert, a művészt, akarjuk megérteni, mert a küszködő zsenit eltakarja a fény. S aki a fénybe néz, elvakítja a ragyogás. Ám az igazi megértés a ragyogáson túl van.
Ádám Zita zárszavában többek között a következő gondolatokkal zárta a konferenciát.
A konferencia küldetése és egyben célja a zenei világ szellemóriására való emlékezés, életművének megbecsülése, követendő példájának felmutatása, az adottság tehetséggé érlelése küzdelmének végigjárása, a kiválóság megtartásáért való elkötelezettség, az akarat acélkeménységének megismerése – a minta személyiségünkbe égetésének érdekében, hogy munkánkban, vállalásainkban kitartóak, emberségben és hazaszeretetben példamutatóak legyünk.
Mikor a gyermek Liszt 1823-ban először hangversenyezik Pesten, még édesapja fogalmazza meg nevében a plakátot, miszerint rendkívüli tehetségével majdan hazájának kíván dicsőségére válni. „Nagyérdemű Közönség! Magyar vagyok ‘s nem ismerek nagyobb szerencsét, mint ha nevelésem és képeztetésem zsengéjével kedves hazám iránti legbensőbb hajlandóságom és hálám zálogául Francziaországba és Angliába utaztom előtt szolgálok; ha mi éretlenség mutatkozik még képeztetésemen, fáradhatatlan szorgalmam által nagyobb tökéletességre juthat, ‘s egykor talán olly igen szerencsés lehetek, hogy kedves hazám díszének egy ágacskájává válhassak.”
Liszt magyarsága máig is érdekes téma, amihez hozzá kell azonnal tenni európaiságát, mert a kettőt egybevetve jutunk el filozófiájának megértéséhez és életművének mai üzeneteihez. A híres zeneszerző nem beszélt magyarul, anyanyelve a német volt, viszont nagyon kötődött Magyarországhoz, mindig is magyarnak vallotta magát. Érdekelte a magyar kultúra fejlődése, a bajban együtt érzett a nemzettel és segített, nem is akárhogyan. Nemcsak árvízben, de akkor is, amikor létre kellett hozni a zeneakadémiát. Ezért a ki a magyar? kérdésen ideje lenne túllépni, elfogadnia azt az egyszerű választ: magyar az, aki annak vallja magát. Nem bosszant, ha bármely nemzet elvitatja magyar nagyjainkat. A lényeg abban rejlik, hogyan határozza meg magát a nagyság, mely nemzethez tartozónak, s a másik oldalon: mit tett a nemzet honpolgára felemelkedése érdekében.
Amikor ünnepelünk, az embert, az egészet, a művet, az alkotás gyötrelmes alázatát kellene szemlélnünk, a világnak hagyott örökséget. Hiszen a világban oly sok a vér, a könyörtelenség, oly sok a talmi felmagasztalása! Az ember erkölcsi felemelkedéséhez pozitív példák szükségesek.
„Álszerénység nélkül vallom, hogy honfitársaim és barátaim nagy jóindulata jóval túlértékeli csekély érdemeimet s mégsem lehet visszavonulnom a feladat elől, melyre a hála kötelez hazámmal szemben, melynek utolsó leheletemig s minden körülmények közt rendületlen híve maradok.” – újabb vallomás a hazaszeretetről, melyben benne van a nagy művész határtalan alázata.
„Liszt Ferenc a legtökéletesebb emberek egyike volt: lelki nemesség, határtalan szívbeli jóság, szellemi kiválóság csodálatos zenei zsenivel egyesült benne”- írta róla leghíresebb magyar tanítványa, Bartók és Dohnányi későbbi tanára, Thomán István.
S mit tehetett ehhez az ünnep, a konferencia? Annyit, hogy megismertük, annyit, hogy követjük az utat, annyit, hogy járunk az úton, a példakép útjain.
Konferenciánknak legyen ez a legfontosabb üzenete. Üzenet, hogy bátorítani kell a tehetséget, bízni a fejlődésben, az akaratban, minden áldozatot meghozni a növekedés, a szorgalom érdekében. Üzenet, mely a tettekben megnyilvánuló, jó és rossz sorsban vállaló hazafiságot hirdeti.
„Hírhedett zenésze a világnak,
Bárhová juss, mindig hű rokon!
…Zengj nekünk dalt, hangok nagy tanárja,”
– szólítjuk Vörösmartyval a híres elődöt, a világ és a magyarság szellemtörténetének kiválóságát. Ó, mondd el a XXI. század gyermekeinek, „Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék.”
Ez volt a kötelezettség és tisztelgés – Bartók Béla szavaival – Liszt Ferenc teremtő erejének nagysága előtt.
Konferenciánk végeztével tisztelettel köszönöm az MK Kulturális Intézete igazgatójának, hogy méltó helyen ünnepelhettük és hajtottunk fejet Liszt zseniális életműve előtt. Köszönöm minden társszervezőnek a munkát, a közös gondolkodást, a tervezést, a megvalósításba fektetett munkát. Köszönöm a résztvevőknek, hogy elhitték a szervezőknek, nagyszerű dolog együtt ünnepelni és megmártózni Liszt gondolataiban, művészetében. Köszönöm a támogatóknak, hogy megértették törekvéseinket: nemzeti kultúránk nagyjainak megünneplése kötelez. Köszönöm Eckhardt Máriának a védnökséget, neves előadóinknak a gondolatokat, a zeneművek tolmácsolását, az élményt, a katarzist, ami segített jobb és igazibb emberré válnunk.
Ádám Zita, Felvidék.ma
