Árpád-házi Szent Margit, IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő leánya, Árpád-házi Szent Erzsébet unokahúga, Árpád-házi Boldog Erzsébet nagynénje, akit a nemzet nagy engesztelőjeként tisztel és ünnepel a katolikus egyház január 18-án.
Margit 1242. január 27-én, a tatárjárás idején született. Apja, a második honalapítóként is ismert IV. Béla király, feleségével együtt a dalmáciai Klissza várába menekült a mongolok elől. A királyi pár végső kétségbeesésében Isten segítségét kérte, cserébe felajánlották születendő gyermeküket. Megtörtént a hihetetlen, az országot feldúló Batu kán váratlanul hazafelé vette útját, hátrahagyva a Duna-Tisza táján meghódított hatalmas területeket.
A gyermek Margitot elviszik a Nyulak-szigetére
A királyi pár megtartotta ígéretét, Margitot hároméves korában átadták a veszprémi Domonkos-nővéreknek. A király új kolostort építtetett leánya számára a Buda közelében lévő Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten. Itt részesült Margit királylányhoz méltó nevelésben, oktatásban, majd tizenkét éves korában fogadalmat tett. Szülei, politikai okokból kifolyólag több alkalommal férjhez kívánták adni, de Margit kikosarazta a cseh és a lengyel uralkodót és Istennek szentelte életét, melyet egyszerűen, szorgalmasan és aszketikusan élt, vezeklőövet hordott, dolgozott, betegeket ápolt és szüntelenül imádkozott.
Vezekelt apja és testvére, a későbbi V. István közti viszály és belháború megszűnéséért, melynek eredményeként apa és fia a Nyulak szigetén kötöttek békét. A legenda szerint birtokában volt a jövendőmondás tudománya is, ezért apja gyakran kérte tanácsát a diplomáciai ügyekben.
1270. január 18-án, huszonnyolc éves korában halt meg a margitszigeti kolostorban „szeretettől és vezekléstől elemésztve”. A legenda szerint holtteste halála után három hétig nem indult oszlásnak, sőt, rózsaillatot árasztott. Boldoggá avatására 1276-ban, szentté avatására azonban évszázadok múltán került sor.
Tiszteletét 1789-ben engedélyezték hivatalosan, s 1943-ban avatta szentté XII. Pius pápa. Tisztelői az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképének tekintik.
A szent királylány életének alapszabálya egészen egyszerűen hangzik, de a négy egyszerű tétel az evangélium egész tökéletességét magában foglalja: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.
Szent Margit szobra a szőgyéni templomban (Fotó: Berényi Kornélia)
1914-ben a Margitszigeten egy vihar döntötte fa gyökerei között megtalálták az apácazárda ép harangját, így ásatások kezdődtek, de a kolostor még mindig nincs teljesen feltárva. A mai napig látható részei: a nyugati udvar, kápolna, királynői lakóház, torony, sekrestye, templom, kerengő, káptalanterem, konyha, fűtőház, ebédlő, kútház, laikusok ebédlője, dolgozóterem.
A kolostorkert az első magyar kertművészeti emlék is, hiszen a domonkos-rendi kolostorkert már 1251-ben vízvezetékkel rendelkezett. A szigeti romoknál minden évben, a Margit-naphoz közeli vasárnapon, szentmisét mutatnak be az Árpád-házi királylány tiszteletére.
Emlékét a Margit-legenda őrzi, mely egy magyar nyelven írt, felbecsülhetetlen értékű írásos emlék, kódex. Ismeretlen szerzőtől származik és két latin nyelvű forrás nyomán készült.
Az egyiket vélhetően Marcellus, Margit gyóntatója és lelki vezetője, a magyar domonkosok rendfőnöke írta nem sokkal Margit halálát követően. A másik forrás az a jegyzőkönyv, ami az 1276-ban Margit életéről tett tanúvallomásokat tartalmazza.
A kutatók többsége szerint a legendát valószínűleg a 13. század végén írták meg eredetileg latin nyelven, s ennek magyarra fordításából alakulhatott ki az ismert szöveg, Ráskai Lea, a legnevesebb kódexmásoló domonkos-rendi apáca keze nyomán 1510-ben.
A magyar királylány alakja számos irodalmi és képzőművészeti műben megjelent Európában. Margit bátyja, V. István leányának, Magyarországi Máriának (1258 – 1323), nápolyi királynénak köszönhetően a Margit-tisztelet elterjedt Itáliában is. Magyarországon több templom és tanintézmény viseli a nevét.
Számos irodalmi műben és képzőművészeti alkotáson jelenik meg az alakja. Legismertebb a Gárdonyi Géza tollából született Isten rabjai című regény.
A képzőművészetben, szobrászatban sok esetben ábrázolják szerzetesi ruhában, bal kezében tartja a királyi koronát, jobb kezében a rózsafüzért.
Végezetül álljon itt az Ipoly-menti palócmagyarság krónikásaként ismert, Ipolybalogon élő népművelő, Lőrincz Sarolta Aranka verse a megdicsőült magyar királylányról.
Lőrincz Sarolta Aranka: Dicsőült Szent Margit
Dicsőült szent Margit Istenszolgálója,
Alázatosságnak eleven példája,
Tisztaság, szegénység nyíló lilioma,
Engedelmes szép szűz, Árpádház virága.
Ki már kis leányként kolostorba léptél,
Felajánlva élted szép Magyarországért,
Földi hívságokat szívből megvetetted,
Nagyméltóságodat Jézus elé tetted.
Királylányok éke, Árpádháznak szentje,
Földi fényes pompát égire cserélted,
Liliom virágod a télben kinyílott,
Szűz lelked fényével az égbe felszállott.
Szép magyar királylány nemzetünknek szentje,
Könyörgünk tehozzád emléknapod ülve,
Nagy Magyarországot ne hagyjad elveszni,
Gonosz karmaiból segítsd kimenteni.
Árpádháznak éke, messze fénylő csillag,
Ki a sötétségben tündökölsz, mint szép nap,
Mutasd meg minékünk hol van az igazság,
S tedd, hogy befogadjon az örök boldogság.
Ipolybalog, 2015.
