Idén szeptember 23-án lesz 129 éve, hogy Léván meglátta a napvilágot Kucsera Ferenc későbbi szentendrei római katolikus káplán, aki a Tanácsköztársaság időszakában, 27 évesen mártírhalált halt a szentendrei Duna-parton. A Lévai Szent László Kör, folytatva Ferenc atya emlékének ápolását és lévai kultusza megteremtése érdekében kifejtett tevékenységét, szeptember 19-én rendezte meg a III. lévai Dr. Kucsera Ferenc-emléknapot.
Az emléknap első eseménye a lévai Szent Mihály arkangyal-plébániatemplomban a vasárnap délelőtti ünnepi magyar nyelvű szentmise volt, melynek kezdetén a „Magyar szentek himnusza” csendült fel a Kucsera Ferenc atya vértanúságának emléket állító versszakkal bővítve.
Benčík Tibor lelkiatyánk szentbeszédében az aznapi evangéliumhoz kapcsolódva kiemelte: Isten igéje tükröt tart elénk, hogy abba tekintve meglássuk magunkat, s kilépjünk abból az emberi logikából, hogy az isteni gondviseléstől azonnali szolgálatunkért várjunk jutalmat. Ha ez így lenne, csak érdekből lennénk jók és nem tiszta szívből, s a Jóisten is a szabad akaratot korlátozná, ha életünkben tenne igazságot. Így földi életünknek alig volna tétje. Ezért van az isteni igazságszolgáltatás csak az érdemszerzés után.
Kucsera Ferenc életében a szeretet ingyenessége érvényesült. Bár fiatalon ragadta el a halál, teljes életpályát futott be.
A Jóisten gondot visel választottjára, s ha emberi logikával mérve mártírhalála pillanatában látszólag tétlen maradt, de Ő ott is együtt szenvedett Ferenc atyával. Emlékének több évtizedes ápolása, s a mai nap is – mikor Rá emlékezünk – azt igazolja, hogy Isten megdicsőítette választottját.
Majd Tibor atya, Kucsera Ferenc utolsó szentestéje napján (1918. december 24.) tett naplóbejegyzését idézve, mint a juhait el nem hagyó jó pásztort mutatta be Ferenc atyát. Ugyanis 1918 végén a szentendrei és környékbeli kommunisták már többször halálosan megfenyegetették őt, s a városból való távozásra szólították fel, amire ő két fegyveres kíséretében 1918. december 24-én Csernoch bíboroshoz Esztergomba ment.
A naplóban Csernoch bíboros szavait idézi: „Nem küldjük vissza, de nagy érdem lenne”. Tehát Ferenc atya a saját döntése alapján tért vissza Szentendrére. Tibor atya elmondta, hálát ad a Jóistennek, hogy már negyedik éve a lévai magyar híveket szolgálhatja, s Kucsera Ferencben – szülővárosában szolgálva a Jóistent – egy papi példaképet kapott. „Ferenc atya, imádkozz értük, Ferenc atya, könyörögj értünk, lévai, felvidéki és magyar római katolikus egyházunkért” – zárta lélekemelő szentbeszédét Tibor atya.
Kora délután a Lévai Szent László Kör lelkes tagjai és az emlékezők közösen a volt lévai piarista főgimnázium (mai Kereskedelmi Akadémia) főbejáratához vonultak, ahol Ferenc atya valamikor, mint kisgimnazista tanult. Itt a kör zászlója jelenlétében Magyar litániával imádkoztunk a Szűzanyához, szentjeinkhez, boldogjainkhoz és vértanúinkhoz.
A litániát követően az emlékezők a lévai Reviczky Házban gyűltek össze. Az eseményt megtisztelve újra Lévára utazott Benčík Tibor lelkiatyánk, akinek vezetése mellett közös fohásszal vette kezdetét az emléknap utolsó programja.
Ennek elején Müller Péter, a kör elnöke átadta Blanckenstein György szentendrei plébános üzenetét, mely így szólt: „Kedves lévaiak, lélekben Veletek leszek. A Jóisten áldását kérem Rátok és együtt imádkozzunk Kucsera Ferenc boldoggá avatásáért. Szeretettel: György atya.”
Majd a kör elnöke egy vetített előadásban mutatta be dr. Kucsera Ferenc atya rokonságát. Az előadó sok családi fotót megosztva külön taglalta az apai Kucsera és az anyai Féja ágat. Ferenc atya Kucsera Lajos szegény sorsú asztalosmester és Féja Mária hatodik gyermekeként született Léván. Kucsera nagybácsijai között volt aranyosmaróti tisztviselő (Ferenc), megbecsült nagysallói kántortanító (Imre), lévai városi irodatiszt (József) és köztiszteletnek örvendő kéméndi római katolikus iskolaigazgató (Gyula) is, utóbbi 1892. szeptember 25-én Léván tartotta keresztvíz alá a kis Ferencet. A Féja ágon, Ferenc atya édesanyja testvérei Teréz (az előadó üknagymamája) és Kálmán voltak. Féja Kálmán unokája Féja Géza József Attila-díjas író volt. Majd a kör elnöke részletesen foglakozott Ferenc atya testvéreinek – Mária, Béla, Gizella, Lajos, Endre, Gyula és Imre – életútjával.
Külön érdekessége volt az előadásnak, ahogy a kör elnöke megosztotta a hallgatósággal, hogyan került rokoni kapcsolatba a két vértanú, dr. Kucsera Ferenc és Salkaházi Sára. Kucsera Imre nagysallói tanító unokája, Droppa Mária feleségül ment Salkaházi Sára elsőfokú unokatestvéréhez, Schalkház Ferenchez. (Megjegyzés: Schalkház Sára 1942-ben változtatta vezetéknevét Salkaházi-ra).
A kör elnöke kitért Ferenc atya édesanyjának nehéz sorsára, aki 8 hónapos korában elveszítette édesanyját, majd egy fiát gyermekkorában, s a férjét. Három gyermekét (Ferencet, Gizellát, Bélát) felnőttként temette el. Az I. világháború következményeiben meghalt veje 4 hadiárvája nevelésében Mária lányának volt segítségére, és Gyula fia I. világháború utáni hosszas hontalansága is mély szomorúsággal és sok aggodalommal töltötte el. 1942. december 13-án, élete 83. évében végelgyengülésben halt meg. Az előadásból az is kitűnt, hogy az 1919-ig Bars vármegyében, de elsősorban Léván élő Kucsera és Féja család tagjainak jelentős részét milyen viszontagságok mellett szórták szét szülőföldjükről az 1919 és 1945 utáni események. Nagy tapssal jutalmazta az érdeklődő közönség az előadást, melynek végén a „Magyar szentek” dallamára Jánossy Gábor és a kör elnöke szövege alapján közös énekünkkel dicsőítettük felvidéki vértanúinkat.
A közös éneket követve Tibor atya lelkesítő szavai hangzottak el, majd a kör elnöke köszönetet mondott az emlékezők részvételéért, és egyben meg is hívott mindenkit a IV. lévai Dr. Kucsera Ferenc-emléknapra, mely jövőre is a Ferenc atya születésnapja előtti vasárnapon kerül majd megrendezésre.
(Müller Péter/Felvidék.ma)
