Mindenkinek, aki tevékeny részese akar lenni ennek a folyamatnak, amelyben elválik, milyen lesz a magyar nyelv, milyen lesz a Kárpát-medence és a világ magyarsága 10 év, vagy egy emberöltő múlva, köszönet jár. – Így vezette be a Prágában élő Hlavács család tagjaival folytatott beszélgetést Duncsák Mária, nyugalmazott nyelvtanár, a Csemadok kassai Városi Választmányának alelnöke. Ifj. Hlavács Pál, felesége Tünde, kislányuk Eszti és fiuk Marci volt e délután főszereplője. A Kassán élő nagyszülők, id. Hlavács Pál és felesége Mária is természetesen jelen volt. Sokan a család tagjai közül iparisták voltak.
Erre a beszélgetésre a tavalyi Kazinczy Napok keretében kellett volna sort keríteni, de a járványhelyzet miatt el kellett halasztani.
Ifj. Hlavács Pál egy prezentációval kezdte, melyben a prágai magyarok szervezeteit mutatta be. A prágai magyar közösség nagyon színes, tevékenységei szerteágazóak – mondotta. Az Iglice egylet 20 éves. A Prágai Magyar Szülők Egyletét egy felvidéki házaspár, Moravcsik Tímea és Zoltán alapították, miután rájöttek arra, hogy gyermekeik Prágában csak úgy tudják megtartani magyarságukat, ha magyar közösségbe fognak járni. Nappalijukat feláldozva, kisebb óvodát hoztak létre és megkezdték a foglalkozásokat.
A Magyar Kulturális Központ, mely Liszt Intézet néven működik, a Ritířská utcában székel. Az Iglice rendezvényei mostanság 90%-ra ebben az épületben zajlanak. Hetente itt tartják meg a Ringató csoportjának a foglalkozásait, mely egytől hároméves korig fogja össze a gyerekeket, majd következnek az óvodáskorúak, akik a Piróka Klubba járnak. Ezek a foglalkozások szerdától péntekig tartanak. A következő korosztály az alapiskolások, egytől nyolcadik osztályos korig. Ők is ide járnak. Ezek rendszeres foglalkozások, melyek része a történelemóra. Egy komáromi történelemtanár, Elek József, nagyon ügyesen foglalkozik a gyerekekkel. Havonta egyszer följár Prágába. A Junior Klub kicsit rendszertelenül működött, ahová 12 éves kortól látogatnak a gyerekek. Igyekszenek betartani ezt a korhatárt, mert a kamaszok megsértődnek, ha kisebbek is jönnek.
További rendszeres rendezvények a színházi előadások és az író-olvasó találkozók. És minden alkalommal tartanak táborokat, ahol novellaíró tanfolyamot is tartanak.
Az Iglicének jelenleg 82 család fizeti a tagsági díjat. Ez 160 gyereket jelent, akikkel 17 pedagógus foglalkozik. Van köztük hivatásos tanár, mérnök és doktori titulussal rendelkező személy. A rendszeres foglalkozásokon kívül kulturális gyökereket erősítő gyermekprogramokat is szerveznek.
Picinke nevű a gyermek-néptánccsoport, mely a Nyitnikék tánccsoportnak köszönheti létét. Táncházakat is tartanak. A gyermeknépzene foglakozások három hónapja indultak. Ez a Huzavonó Együttesnek köszönhetően létezik. Nemrég alakult a citera-együttesük, mely hellyel-közzel rendszeresen működik. Ez attól függ, mikor tudnak valakit meghívni, aki rendszeresen foglalkozik velük.
A vetítés második részében a diák- és klubéletet mutatta be. Az Ady Endre Diákkör április végén ünnepli megalakításának 65. évfordulóját. A Mille Domi (Ezer Torony – ez utalás Prága egyik nevére: száztornyú város), mely református kórusként indult, de azután elképzelésükön változtatni kellett, mert kevés volt a református. Már ez is 16 éves múltra tekint vissza. Major Zsófia a vezetője. Róluk egy videofelvételt néztünk meg, amelyet ifj. Szaszák György készített.
A vasárnapi iskolát a covid nem tépázta meg. Zökkenőmentesen tudtak átállni az online foglalkozásokra. Ennek az iskolának az a célja, hogy a gyerekek játékos formában ismerkedjenek meg a keresztyén élettel és a Biblia alapigazságaival. Fontos, hogy a gyerekek magyar közösségben legyenek és magyarul beszéljenek.
A jól szórakozó közönség (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Online foglalkozások keretében a pedagógusok meséket olvastak föl a gyerekeknek. Az online óvodai oktatás nagyon érdekes kihívást jelentett.
Ezután indult a beszélgetés. Első nyilvánvaló kérdés az volt, hogy hány magyar él Prágában. Duncsák pontos számot nem talált, csak annyit derített ki, hogy ezek 90%-a Szlovákiából származik.
Ifj. Hlavács Pál utánanézett az adatoknak.
Csehországban 10,5 millió ember él. Ebből 359.000 vallja magát morvának, 12.000 sziléziainak, 96.000 szlováknak és 78.000 ukránnak. 11.200-an magyarnak. Szerinte ezek 80%-a Prágában él. 160 gyermek látogatja az Iglicét, ennek tükrében ez drámaian kis szám!
Miért mennek az emberek Prágába? Kiderült, a házaspár mindkét tagja Pozsonyban járt egyetemre. Ott ismerkedtek össze. Hlavács Magyarországon dolgozott, felesége Németországban tanult. Stuttgart és Miskolc között Prága félúton van. S tudták, Prága jó hely. Gondolták, öt évre kipróbálják. Ebből 20 év lett. Mindketten Budapesten is tanultak, de felvidéki magyarként minden előnyüket ott elvesztenék. Így a magyar főváros nem vonzotta őket. Prágai beilleszkedésük zökkenőmentes volt, mert a családjuk támogatta őket.
Prága nagyon befogadó város, így nyelvi nehézségeik nem voltak. Ma már a családfő jobban tud csehül, mint szlovákul. A munkahelyén érdekes embernek tartják, mert a szlovákokkal szlovákul beszél, a csehekkel csehül.
Eszti iskolai tapasztalatairól beszélt. Magyar barátnőjével a szünetben magyarul beszél. Eleinte a többiek furán néztek rájuk, de azután megszokták. Marci arról számolt be, hogy ukrán, orosz és szlovák gyerek is van iskolájukban, de azokkal csehül beszélnek.
– Tudják, hogy te magyar vagy? – kérdezte Duncsák.
– No ná! – volt a válasz.
Őt emiatt nem nézik le, inkább az orosz iskolatársát.
Az édesapa ezzel kapcsolatosan elmondta, amíg egy gyerekük volt, Esztire több idő jutott. Jó nyelvérzéke van, így vele nem volt semmi gond. Majd amikor elkezdett óvodába járni, akkor a magyar nyelvre kellett jobban odafigyelni. Fiuknak nehezebben megy a nyelvtanulás, mint második gyerekre már Marcira nem maradt annyi idő. Nem akarták, hogy ha Eszti otthon van, lássa, Marcival csehül beszélnek, mert akkor az a magyar nyelvű társalgás rovására ment volna. A gyerekek meg egymás között magyarul beszélnek.
A nagymama egy emléket idézett föl. Eszti valamit csehül mesélt neki. Miután befejezte, a nagyanyja megkérdezte: „Mondd, ezt el tudod nekem magyarul is mondani?” Nézett rá: „Nem nagyi, mert mi magyarok vagyunk, de csehül beszélünk!” Így önkéntelenül az asszimiláció kérdése került napirendre.
Megint Hlavács válaszolt. Ha házaspárokról van szó, óriási különbség van a színmagyar és a vegyes házasságok között.
Ezeken belül is különbség, ha az anya magyar. Az apanyelv esetében még az első gyerek megtanul, de a második gyereknél már nagyon nehéz. Már feleannyi idő jut rá, az ember belekerül a mókuskerékbe, egyre kevesebb idő jut a másodikra.
Igazából azt látják, hogy amíg a gyerekek kisebbek, addig minden rendben van, hiszen a foglalkozások elsősorban nekik szólnak. A probléma akkor jelentkezik, amikor elkezdenek kamaszodni és akkor már nehezebb őket összetartani, ezért alapították a Junior Klubot. De azt látják, ezek a fiatalok ebben a korban eltűnnek és jobb esetben az Ady Endre Diákklubban tűnnek fel.
Sírás-rívás és fogcsikorgatás előzte meg a gyerekek részéről ezt a kassai fellépést, de apjuk éppen azzal akarta szembesíteni őket, hogy erre a rendezvényre azért jöttek el az emberek, mert számukra is fontos, családjukban magyarul beszéljenek.
A népzenével is tartják gyermekeikben a magyarságot, hiszen a zenekar és a táncosok közösséget alkotnak. Apa és fia együtt hegedült. Széki, dunántúli, főleg somogyi és moldvai csángó melódiákat adtak elő. A közönséget is megénekeltették.
A gyerekek iskolába járatása megterhelő, de Tünde rész-munkaidőben dolgozik. A gyerekek ma már egyedül járnak iskolába. Eszti fuvolára és a magyar iskolába is egyedül megy. Az utóbbiba minden csütörtökön jár. Most Petőfi Sándorral és március 15-ével foglalkoztak. A magyar iskolában magyar nyelvet is irodalmat tanulnak csupán. Ebből viszont gond származik, mert a szakkifejezések megtanulása így kiesik. Marcinak hétfőn van magyar órája, szerdán szolfézs, csütörtökön zenekar, pénteken meg angol, szombaton informatika.
A covidos időszaknak sokkal több hátránya volt, mind előnye – mondta az édesapa -, de találtak egy céget, mely Magyarországon és Csehországban is működik. Miért tanulna a gyerek programozást Csehországban, ha online tanulhat Budapesten is? Ott „jár” tehát szakkörre.
Duncsák ezután érdeklődött, hogy volt-e valamilyen kényszerítő ok arra, hogy a gyerekek Kassán is iskolába járjanak. Marci – a tízéves megmondó ember, ahogy apja jellemezte – rögtön rávágta, hogy ennek kényszerítő oka volt.
Ifj. Hlavács Pál elmondta, ez nem annyira különleges eljárás. Több család is hasonló cipőben jár. Egyesek Érsekújvárba, Párkányba és Pozsonyba is járnak. Egyáltalán nem egyedülálló dolog. A most 14 éves Eszti elmondta, hogy elsősként nem tudta eldönteni, járjon-e vagy se, de most örül, mert több osztálytársra tett szert és tartja velük a kapcsolatot. Karácsonykor találkoztak és igyekeznek találkozni máskor is. Amikor alapiskolába járt, akkor könnyebb volt két hétre eljönni Kassára. De amint bekerült a gimibe, így már nehezebb. A tananyag igényesebb, így most vizsgáznak belőle. A vizsgákra rendszerint nyáron kerül sor.
Apa és fia muzsikál (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A kötelező olvasmányokra is ráterelődött a szó. Vannak ilyenek? Marci megint őszinte volt: Sajnos, igen! Eszti a Szent Péter esernyőjét olvasta, Marci A kis herceget. Kiderült, Eszti a vámpírokról szóló könyveket bújta.
A tanárok nagyon pozitívan viszonyulnak ehhez a kihíváshoz, hogy sohasem volt gond. Eszti beszámolt róla, milyen kellemes volt mondani egy hódeszka-oktatónak, beszél magyarul, csehül, angolul most az iskolában választható a német és spanyol.
Ami a közösségi életet illeti, Duncsák Mária emlékeztetett, hogy
Staněk-Csoma Borbála, az Iglice Egylet elnöke tavaly augusztusban magyar állami kitüntetésben részesült, „a Prágában és környékén élő magyar családok összefogása, valamint anyanyelvének, kulturális és nemzeti hagyományainak megőrzése iránt elkötelezett tevékenysége elismeréseként.”
Borbála asszony köszönetet mondott munkatársainak és mindenkinek, aki segítette munkájában. Majd a következőket közölte: „És nagyon-nagyon köszönöm a jelenlegi Iglice csapat lelkes és odaadó munkáját. Köszönöm a világ legjobb alelnökének, Berta Milannak, a címektől irtózó Hlavács Palinak…” majd tovább folyik a nevek felsorolása. „És természetesen köszönjük Nektek, prágai magyar szülők, akik gyermekeiteket elhozzátok a foglalkozásainkra, lelkesen eljártok a programjainkra, táborainkba. Tartsátok meg ezt a jó szokásotokat a jövőben is!”
Majd az anyagi háttér iránt érdeklődött. Támogatást több helyről is kapnak. Egyrészt Prága önkormányzatától – tőlük kapják a legnagyobb támogatást -, a Cseh Oktatásügyi Minisztérium áll a második helyen, a harmadik a Bethlen Gábor Alapítvány.
Duncsák Mária azt a mondást elevenítette föl, mely szerint, a pedagógus mindig vet, de sohasem arat. Ez a beszélgetés viszont cáfolja ezt. Minden szülőnek, aki ilyen gyermekeket nevel, meg kell ezt köszönni. Egy Pomogáts Béla irodalomtörténésztől vett idézettel fejezte be a vidám és jó hangulatú beszélgetést: „Anyanyelvünk nemcsak az irodalomnak forrása, a lelki nemzetnek is mindig újraalkotója. Amíg nyelvünk életben van, addig nemzetünk él, addig van otthona és hazája.”
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
