… Az egyetlen esélyt a kétoldalú párbeszédben látja, amelynek jeleként ősszel összeülhet a két ország szakmai bizottsága. Robert Fico többször jelezte is, hogy törekedni fog a két ország közötti hangulat javítására. Az MKP elnöke gyors eredményt még ettől sem vár… Alább a Demokrata összefoglalóját közöljük a kettős állampolgárság kérdésével kapcsolatban:
A százesztendős Tamás Aladárné, Ilonka néni 2011 áprilisban tette le a magyar állampolgársági esküt a budai várban, amit hivatalosan be is jelentett a Trianon óta létező Szlovákiához tartozó Besztercebányán. Ha nem teszi és kiderül, háromezer eurót kellett volna büntetésként fizetnie. De nem ettől tartott. 1912-ben felvidéki magyarként született, így amikor az Orbán-kormány bevezette a kettős állampolgárság intézményét, jogkövető emberként természetesnek vette, hogy eredeti állampolgárságát következmények nélkül vállalhatja. Másfelől példát szeretett volna mutatni a többi felvidéki magyarnak abban a reményben, hogy több százan követik és ezzel kényszerhelyzetbe hozzák a törvényalkotókat. Sajnos nem ez történt, ezért jelenleg ő maga nem létezik a világ számára.
Tisztában volt-e azzal az emberi ésszel alig felfogható őrülettel, amit döntése nyomán át kellett élnie leányával, Anikóval, aki édesanyja nyomán szintén felvette és nyíltan vállalta a kettős állampolgárságot? Anikó esetében a múlt idő használata
sajnos nem elírás, mivel a kiállt izgalmakat szervezete nem tudta elviselni.
2010 májusában Szlovákia választásra készült. A magyarországi politikai vezetés ekkor úgy gondolta, ebben a helyzetben azzal erősítheti a felvidéki magyarok elszántságát, ha bejelenti a kedvezményes honosítás, azaz a kettős állampolgárság lehetőségét. A helybeliek figyelmeztettek, hogy ez a döntés azonnali ellenlépéseket szül a választási hadjáratban és kérték a törvény elfogadásának elhalasztását a választás utánra. Jó okuk volt az aggodalomra, mert Robert Fico jelezte is, hogy mire készül. A Magyar Országgyűlés ennek ellenére május 25-én óriási többséggel megszavazta, Fico pedig a szlovák törvényhozással azonnal elfogadtatta az úgynevezett állampolgársági ellentörvényt, amely szerint aki felveszi a magyar állampolgárságot, elveszti a szlovákot. Politikai ellenfele, Iveta Radičová viszont éppen a magyarok szavazataira is számítva, kijelentette, amennyiben ő lesz a miniszterelnök, töröltetni fogja ezt a törvényt. A választásokat a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) nyerte, és Radičová lett a
kormányfő. A magyarok bizakodtak, ám a beígért törvénymódosítás egyre késett, végül maga Radičová távozott a kormányból.
A hatalom ismét Fico pártjának kezébe került, akinek mai napig esze ágában sincs az elsősorban magyarokra hátrányos törvény megszüntetése, módosítása.
– Mi mindenkit úgy tájékoztattunk, hogy a magyar állampolgárság felvételével a törvényből adódóan elveszíti a szlovákot. De azt is mondtuk, hogy a magyar kormány tisztségviselői kijelentették, nem adnak ki információt senkinek arról, ki rendelkezik magyar állampolgársággal. Nincs megbízható adatunk arról, hány felvidéki magyar vette fel titokban a magyar állampolgárságot. Viszont elmondható, hogy Szlovákiába visszaszökött a kommunizmus alatti praktika. Senki ellen nem irányuló emberi cselekedet miatt sokan hallgatásra, vagy éppen hazugságra kényszerülnek, hogy lehessen magyar állam-
polgárságuk is, s nehogy ezzel önként kiiktassák magukat a szlovákiai közéletből. Néhányan azonban, elsőként Gubík László, nyílt vállalásukkal egyfajta személyes áldozathozatallal akartak rámutatni a törvény európaisággal ellentétes tartalmára – mondta a Demokratának Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke.
Tamás Ilonka néni és leánya azonban 2011 áprilisában még reménykedett Radičová ígéretében, valamint a szlovák alkotmányban, amely kimondja, hogy „senki sem fosztható meg szlovák állampolgárságától akarata ellenére.” Az Osztrák–Magyar Monarchiában született, Trianon után csehszlovák állampolgár, 1938-ban ismét magyar, 1945-ben hontalan, majd csehszlovák, végül 1992-ben szlováknak nyilvánított Ilonka néni Anikóval együtt 2011 decemberében kapta meg az értesítést, hogy adják le személyi igazolványukat és útlevelüket a szlovák hatóságoknak.
– Az átélt izgalmak hatására Anikó néhány héttel később kórházba került, majd ott infarktust kapott. Amikor hazajött, a kardiológus nem fogadta kontrollra és a gyógyszert is csak teljes áron kapta meg, mert a magyar állampolgárság felvételének napján megszűnt az egészségügyi biztosítása, amelyre kizárólag a Szlovákia területén állandó lakhellyel rendelkezők jogosultak. A Lakónyilvántartó Hivatalban ennek indoklásául közölték, hogy húgomat a Besztercebányai Területi Hivatal utasítására törölték a város lakosainak sorából, jóllehet több évtizede Rimaszombaton, saját tulajdonukban laktak édesanyámmal együtt – mondja Tamás Judit, Anikó testvére.
Az egészségügyi biztosítás visszaállításához Anikónak az idegenrendészeten saját rimaszombati lakásukba idegenként kellett bejelentkeznie, öt évre, hogy megkaphassa a tartózkodási engedélyt. A sors fintora, hogy a számítógép csak az alábbi formában fogadta el adatait: lakhelye: Rimavska Sobota, országa: Magyarország – és ezzel a buta szlovák gép Rimaszombatot visszacsatolta az anyaországhoz.
Judit ekkor levelet írt az állami biztosító vezérigazgatójának, aki viszontválaszában elnézést kért. Jelezte, Judit nyugdíjas testvérére a szociális biztosítások koordinálásáról szóló Európai Parlament és Bizottság 883/2004 sz. EK-rendelete vonatkozik, amely szerint az az ország fizeti az egészségügyi biztosítást, amelyikben az illető a nyugdíját kapja. Tamás Judit utánjárása nyomán ettől kezdve minden felvidéki magyar erre hivatkozhat. A nyugdíjra vonatkozóan már az állampolgársági ellentörvény elfogadásakor a Nyugdíj Intézet olyan állásfoglalást adott ki, mely szerint az állampolgársági ellentörvény nem kompatibilis az EU jogrendjével és ezért az idegen állampolgárságot felvevő személyek nyugdíjjogosultsága nem szűnik meg.
A szlovák törvények tehát nem írhatják felül az EU jogrendjét, miközben hét-nyolc pontban mégis eltérnek az ország által is elfogadott nemzetközi állampolgársági törvénytől, de még belső törvényeik sincsenek összhangban egymással. Alkotmánybíróságuk 1997-es döntése szerint (II/ÚS 23/96 sz.) egy idegen ország állampolgárságának felvétele nem jelenti az eredetiről való lemondást.
Igaz, hogy Tamás Ilonka néni kapja a nyugdíját, megvan az eü-biztosítása, de mivel nem jelentkezett be idegenként saját lakásába, több mint 100 évesként, immá ron 17 hónapja egyetlen EU-tagállamban sincs állandó lakhelye.
Kérdés, hogy ilyen ellentmondások láttán mit tesz az Európai Unió?
– Az EU a nemzeti kisebbségek szempontjából rendkívül passzív, távol tartja magát a témától. A kettős állampolgárság ügyében még az EBESZ kisebbségi főbiztosa sem segít. Úgy tesz, mintha ez két ország belügye lenne, oldják meg. A fő gond, hogy a kommunizmus négy évtizede következtében fáziskésésben vagyunk Nyugat-Európa kisebbségeihez képest, ahol a háború után ezeket az ügyeket húsz éven belül rendezték – mondja Berényi József.
Az egyetlen esélyt a kétoldalú párbeszédben látja, amelynek jeleként ősszel összeülhet a két ország szakmai bizottsága. Robert Fico többször jelezte is, hogy törekedni fog a két ország közötti hangulat javítására. Az MKP elnöke gyors eredményt még ettől sem vár, azt csak olyan nyomós események sürgethetik, mint az euro és a gazdasági válság elmélyülése. Ezek egyértelmű jele, hogy a szlovákiai vállalatok egyre nagyobb számban települnek oda, ahol megbízható az adópolitika, így Magyarországra. Korábban ez éppen fordítva volt.
A kettős állampolgárság kérdése 2010-ben volt meghatározó választási téma, az MKP pedig részben annak következtében nem jutott a pozsonyi országgyűlésbe, hogy mellszélességgel vállalta az ügyet, amelytől a felvidéki emberek megijedtek.
Ennek bizonyítéka, hogy a szlovák belügyminiszterhez nemrég eljuttatott, lakcímmel ellátott petíciót csupán 18 ezren írták alá. A legnagyobb sikert, 70 ezer aláírást, 1997-ben Mečiar-idején könyvelhették el, amikor kezdték leváltani a magyar iskolaigazgatókat, de még 2010 őszén a nyelvhasználat ügyében is 30 ezret gyűjtöttek három-négy hét alatt.
– Tavaly szeptember elsején a kettős állampolgárságért Komáromban szervezett tüntetésünk előtt a párt népszerűsége három hónapon át öt százalékon felül volt, a tüntetés után csak négy százalék körül. Mindez azért visszatetsző, mert Szlovákia már 1997–2005 között megengedte, hogy a
határon túl élő szlovákok, így a békéscsabaiak, felvegyék a szlovák állampolgárságot, részt vehessenek a parlamenti választásokon, postán szavazhassanak. Szlovák nyelvű óriásplakátok jelentek meg a magyarországi Rajkán is a legutóbbi szlovákiai választások alkalmával, ami ellen egyetlen magyarországi szervezet sem tiltakozott – sorolja a sajátos ellentmondásokat a pártelnök. Ezek az állandó lakhellyel rendelkező szlovákok nemcsak részt vehetnek a helyhatósági, megyei választásokon, hanem jelöltként is indulhatnak. Jelenleg a felvidéki magyarok az egyetlen olyan EU-ban élő, határon túli magyar közösség, akik ezt nem tehetik meg.
Az ügybe bekapcsolódott Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, aki petíciós eljárást kezdeményez az EU-ban Szlovákia ellen. Szeretné elérni, hogy kimondják, Szlovákia saját állampolgárai diszkriminálásával, joghátrányok okozásával megsérti az uniós normákat. Ha ez megtörténik, annak alapján akár kötelezettségszegési eljárás indulhat az ország ellen. Lomnici mindezt az után teszi, hogy Robert Ficotól és Ivan Gašparovič államfőtől is elutasító választ kapott Tőkés Lászlóval közösen írt levelére, amelyben a kormányfő közbenjárását kérte.
Berényi József szerint ősszel vagy tavasszal megszülethet a törvénymódosítás, hiszen nagyon sok Nyugatra vándorolt fiatal is elveszíti szlovák állampolgárságát, például a házasság révén megszerzett idegen állampolgárság következtében. Valószínűleg kimondják, hogy amennyiben az illetőnek kötődése van az adott országhoz, akkor megtarthatja a kettős állampolgárságot. Lehet, hogy ideiglenes lakással kell rendelkeznie egy másik országban, de ez a felvidéki magyarok számára nem jelentene akadályt, hiszen minden magyarlakta településnek van magyarországi testvérvárosa, amelyek megtalálnák a megfelelő segítséget. Egyelőre azonban tart az idegek harca. Szeptember elsején, Szlovákia alkotmányának napján, a kettős állampol-
gárság intézményét szorgalmazó munkacsoport alkotmányos jogaink védelme és megbecsülése érdekében békés felvonulást szervezett az Alkotmánybíróság épülete elé. Mert az igazi gondok akkor kezdődnek majd, amikor az érintett magyarok pillanatnyilag szlovák illetőségű útlevelei, sze-
mélyi igazolványai lejárnak.
Szakács Gábor, Demokrata 2012. szeptember 12.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35443,35412,35084,34784″}
