Valószínűleg már többször hallottatok olyan kifejezést, hogy „beléütött a ménkű” vagy azt a közmondást, hogy „csalánba nem üt a ménkű.” A mennykő (ménkű) a villámlás szinonímájaként használatos, de tágabb értelemben valaminek a lesújtó erejére is utalhat, illetve bosszankodás, harag kifejezésekor is használható nyomatékosításként.
Gönczi Ferenc Göcsejben 1895 és 1905 között végzett gyűjtéseiből (Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése, 1914) kiderül, hogy a göcsejiek és hetésiek a lecsapó villámot szilárd testnek, kőnek vélték. Magát a villámlást a dörgés előhírnökének tekintették, ami a mennykő lecsapódásának a jele, hangja. A kő alakja és a lecsapásból származó kár alapján különböző elnevezéseket adtak a mennykőnek. A mennykő formái változatosak; véső, kalapács, kaszakő, szekerce, fejsze alakúak lehettek. A mennykőnek gondolt kövek valójában régészeti tárgyak, a neolit korból való csiszolt vágóeszközök maradékai.
Ezekhez a mennykövekhez gyógyító erőt is tulajdonítottak: akik hazavitték, azoknak házába hitük szerint már nem csapódott be a villám. Egyes adatok szerint Bánokszentgyörgyön a karácsony előtti estén a követ más terményekkel együtt tették az asztalra, ezzel biztosították az állatok egészségét.
A Néprajzi Múzeum gyűjteményében is találhatóak ilyen mennykövek. Az itt bemutatott két mennykő közül mindkettőt Gönczi Ferenc gyűjtötte Salomváron, 1903-ban. A „láncos ménkű” csiszolt kőkori balta lehetett. A láncos ménkűről úgy vélték, hogy a közepén lévő lyukban lánc van. A „lapos ménkű”-t pattintással és csiszolással alakították ki.
Tárgyak:
Kőbalta („láncos ménkű”)
Szokás- és játékgyűjtemény
Anyag: kőzet
Technika: csiszolás
Leltári szám: NM 46094
Mennykő („lapos ménkű”)
Szokás- és játékgyűjtemény
Anyag: kőzet
Technika: csiszolás, pattintás
Leltári szám: NM 46098
(Szöveg: Tihanyi Anna, Néprajzi Múzeum/Felvidék.ma)
