Megyei választások. Mi az? Választás. Minek az? Ki nyer? Nem mindegy? Nem mindegy! S most először nem az a lényeg, hogy ki van ott a papíroson, hanem, hogy milyen nemzetiségű.
Mert 2013 végén, amikor mindenki a nagy Európa felé fordul, amikor az ottani „demokraták” és hiperpolitikusok akarnak dönteni mindenről, és még a babszem méreteit is szabályozni akarják, akkor ennek a hiper-szuper Európának az egyik tagállamában van egy miniszterelnök, aki azt találta mondani a kampánycsend utolsó napján, hogy egy magyar nemzetiségű szlovák állampolgár, ne legyen megyeelnök Nagyszombat megyében, mert Nagyszombat szlovák város.
Szóval, hogy a lengyel ne vállaljon munkát északon, mert lengyel, a zsidó gyerekkel ne kártyázz, mert zsidó, a cigány almaárustól ne vegyél almát, mert cigány, s az ukrán munkás elől rejtsd el a szerszámot, ukrán. Egyszóval másodrendű, magyarul alacsonyabb rendű a szlováknak, s csak azért, mert nem szlovák!
Mondja ezt egy miniszterelnök, aki zsidónak, cigánynak, lengyelnek, ukránnak, németnek és magyarnak is a miniszterelnöke. Úgy látszik, hogy a kommunista nevelésbe egy kis sovinizmus is keveredett annó, a boldog 80-as években.
A lényeg, hogy Róbert bátyánk téved. Szlovákiában minden ember, minden nemzet egy azon jogokkal rendelkezik, mint a szlovákok. Ha valaki rosszabb munkás, almaárus, kártyás, vagy politikus, mint egy szlovák kollégája, akkor az nem azért van, mert más nemzetiségű, hanem azért, mert nem készült föl kellőképpen, vagy nem tett annyit azért, hogy jobb legyen, mint szlovák kollégája.
S ennyi. Elmondtuk, leírtuk. Jól van. Megkapta. Csúnya Fickó. Mondhatjuk, hogy jó. Ő ilyen. Visszaülünk a fotelba, esetleg káromkodunk majd egyet a vasárnap reggeli választási eredmények után és odaszúrunk megnyugodva az asszonynak, hogy látod b.meg, ezért mentem volna el? Hisz simán kikapott. S mondja ezt tízezer megcsömörlött férfi, s még ötezer bácsi káromkodik és még kétezer néni legyint, hogy még jó, hogy nem mentem el.
S a másik jelölt 15 000 szavazattal nyer…
De most ez nem így lesz. Most nem kell, hogy az emkápés szidja a hidast, vagy az eszdékáús a kádéhást. Most egy dolog ellen fogunk menni szavazni, robert fico ellen és egy európai ország miniszterelnökének egy európai ország miniszterelnökéhez nem méltó kijelentése ellen.
Most még nem kell fegyvert fogni, nem kell a Don-kanyarba menetelni/tekerni. Nem kell több évre elhagyni a feleséget, szeretőt, családot. Nem kell orosz tankoknak rontani egy puskával, nem kell az orosz cár ellen harcolni karddal, nem kell megállítani a törököt, a tatárt, s nem kell hősi halált halni a hazáért. Még nem.
Most azt kell csupán tennünk, hogy szombaton, november 23-án reggel 7-től este 10-ig valamikor fel kell állni a bőrfotelből, letenni a sörösdobozt, kikapcsolni a tévét, kézbe venni a személyi igazolványt és egyet sétálni, feleséggel, barátnővel, gyerekkel, baráttal, rokonnal, karikázni és bedobni egy borítékot a szavazóurnába.
Ez a minimum, amivel tartozunk azoknak, akiket szitává lőttek, vagy nyakra főre kaszaboltak a háborúkban. Ők mi értünk harcoltak, nekünk csak szavaznunk kell, és hasonló nagy horderejű eredményt érhetünk el, amire egész Európa felkapja a fejét. S nem kell hozzá sem tank, sem géppuska, sem kard. Csak a józan ész!
Kérem, menjenek/menjetek választani, én ott leszek!
Méry János
{iarelatednews articleid=”42723,42768″}
