„A képeslap egy rövid üzenet vagy üdvözlet közvetítésének praktikus formája. Igazi küldetése akkor kristályosodott ki, amikor a kép nagyjából olyan fontos volt, mint a szöveg. A képeslapon keresztül a feladó tájékoztatást – rövid szöveges és képüzenetet adott arról, hogy hol tartózkodik. A kép segítségével közelebb hozta a címzettet az általa meglátogatott környezethez, jelentős építészeti emlékekkel rendelkező helyekhez, turisztikai látványosságokhoz vagy műalkotásokhoz.”
A képeslapnak hosszú története van, de hogy ki volt az ötletgazda, azt homály fedi. Valószínűleg a francia kolostorokban élő apácák karácsonyi üdvözlőlapjaira vezethető vissza. A 17. századi Franciaországban megjelentek a névjegyek, melyeken képek voltak és hátlapjukra a feladó, vagy látogató nevét jegyezték.
Majd a képeslapok felszabadították a postai alkalmazottakat a manuális munka alól, mert a lapokat bélyegestül együtt árusították.
1867 után a Magyar Királyi Posta saját nyomtatású levelezőlapokat adott ki.
1870–75 között Franciaországban, Angliában, Németországban és az Osztrák-Magyar Monarchiában már nyomtattak képeslapokat. Először az egyik oldalon állt a kép, a másik teljes felületén a címzés szerepelt. Így azután az emberek zöme arra kényszerült, hogy a képet tartalmazó oldalára írt rövid szöveget. 1904–05-ben végül felosztották a hátlapot két részre. Egyikre került a címzés, a másikra a szöveg. Így van ez mindmáig.
A Felvidéken a legrégebbi képeslapok Trencsént és Pozsonyt ábrázolták (1892). Egy évre rá a dobsinai jégbarlangot. Majd a fürdővárosok következtek (Bártfafürdő, Pőstyén, Szliács, Ótátrafüred, Trencsénteplic, Csíz). Gömört Rozsnyó, Jólsva, Pelsőc és Dobsina képviselte.
Mindezt ismerteti a Rozsnyói Bányászati Múzeum kiállítása, mely december 17-én nyílt meg a kassai MaJel Rovás Központ FiguratiF Galériájában.
Sylvia Holečková és Kovács Ágnes (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A kiállítást Kovács Ágnes igazgató és Sylvia Holečková történész nyitotta meg. Kovács elmondta, mindannyian szeretjük a régi képeslapokat, mert ezeknek köszönhetően láthatjuk az egykori várost és annak ódon épületeit, amelyek közül többet elpusztítottak már.
Kovács örömét fejezte ki, hogy ez a tárlat Kassán megnyílhatott a múzeum jóvoltából, amely egykori munkahelye volt. Megemlítette, hogy ennek az intézménynek köszönhetően többször is vendégül látták kiállításait.
Az Üdvözlet Rozsnyóról című kiállítás a város történelmi képeslapjait mutatja be, melyek 1898 és nagyjából 1945 között készültek.
A képeslapok széles és gazdag választéka a város arculatát idézi fel a 19. század végének és a 20. század első felének időszakából. A kiállítás lehetőséget ad arra, hogy bepillantást nyerjünk a város múltjába, felfedezzük annak érdekes zugait, és összehasonlítsuk őket a jelenlegi, sokkal sivárabb állapottal, valamint megismerkedjünk jelentős történelmi emlékeivel, amelyek közül sajnos sokat leromboltak az idők folyamán.
Így tárolták egykor a képeslapokat (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A kiállítás kétnyelvű, a szöveges rész szlovák és magyar nyelven is elérhető. A tárlat a Rozsnyói Bányászati Múzeum, a Kassai Állami Levéltár Rozsnyói Levéltára, valamint a rozsnyói Keszi István magángyűjtő gyűjteményéből állt össze. (Nem világos számunkra, hogy a tárlaton miért szerepel Štefan Kesi néven.)
Holečková elmondta,
429 képeslap tekinthető meg 32 tablón,
témakörök szerint rendezve (kilátás, bányakamara, képzőművészet, mozaikképeslapok, Rozsnyó és környéke, Rozsnyóbánya, képeslapsorozatok, a főtér északi oldala).
Egymás mellett sorakoznak a fekete-fehér fényképek, majd a színezett lapok. A Kossuth-szobrot láthatjuk még eredeti helyén, vagy a Franciska-szobrot, mely ismét a régi helyén áll. A partizánok szobrát eltakarították a térről a rendszerváltás után.
A legrégebbi 1898-ban készült, melyet Falvi Jenő adott ki.
Kik voltak a további kiadók? Kiadásukkal eleinte elsősorban nyomdászok, könyv- és papírkereskedők foglalatoskodtak, mint például a Sajó-Vidék könyvkiadó vállalat. Az adott korszakban a legtöbb rozsnyói képeslapot Búfy János, Falvi Jenő, Fuchs József és Pauchly Nándor adta ki.
A kiállítás legrégebbi darabja (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A gazdag múltra visszatekintő rozsnyói képeslapok kiadása összefügg a nyomdatechnika fejlődésével. Eleinte illusztrációk, majd fényképek nyomán készültek. Sokszorosításuk litográfiai eljárással történt, később fénynyomtatással.
A legnagyobb csoportot a város építészeti nevezetességei alkotják (Metercia-oltár, Paczka Ferenc Attila halála című festménye, Tichy Kálmán grafikái). A képeslapok fontos forrásai a város történelmének. Dokumentálják a város múltját.
A kiállításon látható egy régi kerékpár is, rajta postástáska, meg Pitschmann János postamester íróasztala.
-
- A postás elmaradhatatlan eszköze (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
-
- Pitschmann János postamester íróasztala (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Dr. Máté László vendégkönyvbe írt sorai elkeserítő diagnózist állapítanak meg. Egy időben a város diákja volt: „Rozsnyó múltja büszkeséggel tölt el – jelene szomorúsággal.”
A képeslapok fontos dokumentumok, mert legalább általuk feléleszthető a múlt, melyet annyian és olyan érzéketlenül, de néha rosszindulatú tudatossággal romboltak. Ezzel szegényebbé tettek bennünket!
A kiállítás 2025. január 17-ig tekinthető meg, amikor tárlatvezetésre kerül sor. Kérem, jöjjenek el!
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
