Puntigán József: Fülek

A napokban újabb kötettel bővült a Fülekről szóló magyar kiadványoknak a száma. 2014. február 20-án, csütörtökön, a Városi Könyvtárban mutatták be Puntigán József Fülek című könyvét.

A szerzővel Agócs Attila néprajzkutató, a rendezvényt szervező Füleki Vármúzeum igazgatója beszélgetett. A kötet a Madách-Posonium dél-szlovákiai településeket, elsősorban városokat bemutató sorozatban jelent meg.
Mint bevezetőben Agócs Attila elmondta, az magában érdekes, hogy a könyvet nem füleki, hanem losonci szerző írta, aki kívülről látja a várost. A kiadvány segítségével megismerhetjük Fülek emlékhelyeit, nevezetességeit, jeles épületeit és személyiségeit. De mielőtt röviden bemutatnánk a most megjelent könyvet, ismerjük meg előbb a szerzőjét.
Puntigán József a Losonci Magyar Tanítási Nyelvű, majd a Füleki Gimnázium elvégzése után a Kassai Šafárik Egyetemen tanult elméleti matematikát. Munkahelyi tevékenységei azóta is leginkább a számokhoz és a számítógépes programokhoz kötik, mégis sorra jelennek meg könyvei illetve írásai különböző lapokban.
– Mióta érzel késztetést a publikáláshoz? – kérdeztem a szerzőt.
– Már a kassai egyetemi évek alatt bekapcsolódtam az ottani Csemadok és a Fábry klub munkájába. Hazatérve természetesen folytattam a kultúrmunkát, és részben ennek köszönhetően kerültem kapcsolatba a losonci lokálpatriótákkal, képeslapgyűjtőkkel, akik ráirányították a figyelmet a helyi értékekre, amelyek felkeltették érdeklődésemet. Az évek során lokálpatriótává váltam és Nógrád nevezetességeivel kezdtem foglalkozni. Nyilvánvaló, hogy a matematika és a helytörténet, a számok, a számítógépek világa és a levéltárakban, padlásokon, egyéb helyeken elért dokumentumok, könyvek, képeslapok, fényképek illetve a még élő szemtanúk meghallgatásának világa messze áll egymástól. De lehet a két világot párosítani, és ennek megfelelően a számítógép akkor már nagyon fontos részévé vált a kutatásaimnak. Nem csak a szöveget örökítettem meg benne, hanem tudatosan felhasználtam adatok feldolgozására is. Az első témám, amely miatt levéltárba mentem, Csontváry Kosztka Tivadar nógrádi élete és tevékenysége volt. Megragadtak a festményei és ma is rajongója vagyok művészetének.
– Nógrád rajongónak vallod magad, ezer szállal kötődsz a vidékhez, de nyilván mégis érzel magadban valamilyen sorrendet. Milyen szellemi és egyéb értékekhez vonzódsz leginkább.
– Kiemelten érdekelnek a nógrádi temetők, bennük elsősorban a korabeli magyar sírok és kripták. Ha időm engedi gyakran járom a temetőket, látogatom a sírokat, sajnos gyakran tapasztalom a pusztulásukat. Hasonlóképpen érdekelnek az emléktáblák, emlékhelyek, szobrok, emlékművek… Mindent igyekszek fényképen megörökíteni és megőrizni. Továbbá, érdeklődöm Nógrád személyiségei iránt. Ennek feldolgozatlanságára akkor jöttem rá, amikor első helytörténeti jellegű írásaim születtek. Nógrádon belül vannak kedvenc településeim, nem titok, hogy az első helyen Losonc áll, de ugyanilyen szinten érdekel Fülek és Gács.
– Térjünk rá a most megjelent kötetre. Miért éppen Fülekről írtál könyvet, arról a városról, amelyről az utóbbi években számos kiadvány látott magyar nyelven napvilágot?
– Tudom, és ezekkel nem is akartam versenyezni. Nem alapoztam a patinás város múltjából fakadó régi emlékekre, nem akarok benne elmélyült kutatási eredményeket, mély történelmi eszmefuttatásokat közre adni, hanem Fülek mai arculatát kívánom bemutatni. Egyébként ezt várta tőlem a kiadó és erre jó előre figyelmeztetett is. Kötetemben arra törekedtem, hogy egyfajta egyéni látásmódban láttassam a várost. Egy rövid fejezetben bemutatom a helyi dűlő- és hely-neveket. Ez egy igen érdekes feladat, sajnos a korlátozott terjedelem nem adott lehetőséget a téma teljes kimerítésére. Külön fejezetet kapott a város és a vár történetének bemutatása, amelynél a fentebb elmondottak miatt, nem törekedtem részletességre. Bemutatom a város szimbólumait, az államilag vagy helyileg védett épületeit, amelynek részleteivel az olvasó a városnéző séták fejezetben megismerkedhet. Külön fejezet szól a város emléktábláiról és emlékhelyeiről, amelyben igyekeztem minden általam megtalált helyet bemutatni. Ehhez hasonló össze-foglaló eddig nem jelent meg Fülekkel kapcsolatosan. Hasonlóképpen, mint tettem azt a Losoncot bemutató könyvemben, ebben a kötetben is teret adok a már életútjukat befejezett személyiségeknek.
A könyv gerincét azonban a városnéző séták adják, amelynek keretében bolyongok a város utcáin, meg-megállok egy-egy épület előtt és mesélek róla. A séta során részenként bemutatok egy-egy csoportot, szervezetet, együttest, rendezvényt, intézményt… Olyanokat, amelyek határon innen és túlra is elviszik Fülek jó hírét, és olyan várossá teszik, amely tevékenységben, vonzásában messze megelőzi a környékbeli településeket, közte szülővárosomat, Losoncot is.
Sokan talán feltették volna Puntigán Józsefnek azt a kérdést, amit én nem tettem fel. Nevezetesen, hogy „Miért fontos egy losonci számára Fülek bemutatása?” Nem kérdeztem meg, hiszen ez a könyv elején kiderül. A kiadvány Előszavában a következőket olvastam:
„Furcsa dolog az emlékezés. Ma is érzem, a mára már eltüntetett Csevicze forrás vizének ízét, de csak egészen távoli emlékképként maradt meg az ugyancsak romjaiban heverő Városi strand emlékképe. Kitörölhetetlen a Kisállomás és épülete, ahol gimnazistaként majd a gyár alkalmazottja-ként szálltunk le vagy szálltunk fel a vonatra. A sokszor füstben úszó váróterme, ahová ma már bemenni sem lehetett. De csak homályos emlék a park, s még inkább a szőlőhegy és pincesora. Annak időpontját sem tudnám megmondani, mikor voltam először a várban, pontosabban a várromon.”