A posta világnapját október 9-én ünnepeltük. Az ez alkalomra összeállított írás második fele a klasszikus zenében szereplő leveleket veszi számba.
A romantikus operákban a hősök gyakran ragadnak tollat, hogy bánatukat, reményeiket papírra vessék. Az egyik leghíresebb Puccini Tosca című operájának Levéláriája: a főhős, Cavaradossi kivégzése előtt üzen az utókornak.
Szomorú percek, s az előadótól nagy mérsékletet kíván, hogy az ária ne torkolljon melodrámába.
Jan Kiepura, a híres lengyel származású amerikai tenor beleesett a hibába: az egyik hangfelvételen végigzokogta a számot. Erre szokták mondani a tapasztalt színészek, hogy ne a színész sírjon a színpadon, ezt hagyja a meghatott közönségre.
A másik nagyon híres leveles ária Tatjánához kötődik Csajkovszkij Anyegin című operájában. Mikor még kötelező volt az orosz nyelv, az ária alapjául szolgáló Puskin verset is be kellett biflázni, még most is el tudom szavalni: „Ja k vam písu, csivo zse bolje” (Én írok levelet magának – Kell több?). E szerepnek is megvoltak a klasszikusai,
különösen Házy Erzsébetre emlékszem szívesen, aki 69 alkalommal – utoljára 1980-ban – alakította a szomorú orosz hősnőt.
Mozart is belopta Figaro házassága című operájának negyedik felvonásába a „borítékos” Levél-kettőst. Ezúttal a Grófnő és Susanna duettjében kerül előtérbe a levélírás. A Grófnő Susannának diktálja a sorokat, amiket a Gróf tőrbecsalására eszeltek ki. A ház ura be is kapja a horgot, de ez egy hosszabb történet.
Jakobi Viktor Sybill című operettjében is előtérbe kerül a levelezés. A címszereplő az elválás gondolatát veti papírra, valahogy így: „Kis Petrovom, /Remélem megbocsájtja, /Hogy búcsú nélkül /Hagytam el magát.” Eközben az orosz télben kinn hullik a hó, csilingel a trojka, zümmög a szamovár, vonyítanak a farkasok. Természetesen a darab végére minden kisimul. A címszereplői közül ezúttal a magyar színháztörténet nagyasszonyát,Fedák Sári nevét említem meg.
Egy másik operettben, Huszka Jenő Gül baba című daljátékában a viráglopó Gábor diák fakad dalra, s szerelméhez írt levelét ezúttal – a török korban még nem a fennakadásokkal működő postára, hanem a darumadárra bízza. A népszerű dalnak is voltak halhatatlan előadói, itt az 1956-ban készült film főszereplőjére, Zenthe Ferencre hívom fel a figyelmet.
Végezetül egy kevésbé ismert művet Planquette: Rip Van Winkle című operettjét említhetem. A darab cselekménye Amerikában a Hudson folyó partján játszódik, s középpontjában a kalózok aranya áll. Megtalálása bonyodalmakat okoz, de végül minden jóra fordul. A műben is van Levél-ária, ami – az előbbiek java részéhez hasonlóan – a neten is meghallgatható Kalmár Magda tolmácsolásában.
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
