A művészettörténetben akadnak nevek, amelyekről méltatlanul keveset tudunk – miközben életművük a világ legnagyobb templomaiban és közterein hordozza kézjegyüket. A sokak által nem ismert magyar származású festő, üvegablak- és mozaikművész, Hajnal János egy ilyen alkotó. Pedig a tizenöt éve elhunyt legendás szakember a XX. század második felében Olaszország egyik legelismertebb egyházi képzőművésze lett. Munkái bevilágítják többek között a milánói dómból a város szívét, üvegablakai és mozaikjai Olaszország és a a világ több kontinensén tanúskodnak arról a szellemiségről, amely művészetét meghatározta.
Az ő kalandos történetével, illetve a lenyűgöző szakmai munkásságával való megismerkedésünk előzménye, hogy 2025 tavaszától Pozsonyból közvetlen járat indult Milánó legnagyobb repülőterére, a Malpensára, ami sokak számára könnyebben megnyitotta az utat az észak-olaszországi város felé. S ha már ott jártunk, éltünk a lehetőséggel és ellátogattunk a világ egyik legnagyobb székesegyházához, a milánói dómhoz (Duomo di Milano).
A monumentális épület fensége önmagában is lenyűgöző, ám a falak és ablakok között járva – nagy meglepetésünkre – magyar vonatkozásra is bukkantunk: itt találkoztunk ugyanis először Hajnal János nevével.
A magyar származású mester három festett üvegablaka díszíti a milánói katedrális homlokzatát
– ettől a pillanattól világossá vált számunkra, hogy egy különleges, nemzetközileg elismert életmű nyomaira bukkantunk.
Kárpát-medencéből Itáliába
Hajnal János 1913. június 21-én született Budapesten. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán kezdte, majd ösztöndíjjal több európai nagyvárosban képezte magát. Már az 1930-as években kitűnt különleges színhasználatával, s az első egyházi munkái is ekkortájt születtek. Hamar kiderült róla, hogy nem pusztán technikai felkészültsége, hanem érzékeny, spirituális szemlélete is különleges.
Alig tizennyolc évesen indult első nagy útjára, amely egyben egész életének irányát is kijelölte: Budapestről gyalogosan vágott neki Olaszországnak, hogy Firenzében saját szemével láthassa az itáliai művészet remekműveit. Az élmény döntő hatással volt rá, és végérvényesen az olasz kultúra bűvkörébe vonta. 1943-ban ismerte meg későbbi feleségét. Házasságukból egy lány született, aki még Magyarországon látta meg a napvilágot.
A II. világháború éveiben Rómába költözött, ahol a Vatikán művészeti köreiben is kapcsolatokat épített, és egyre inkább a szakrális üvegablak- és mozaikkészítés felé fordult. Az 1950-es évek elején végleg Olaszországban telepedett le, ahol művészete kiteljesedett.
Milánó, Róma és más itáliai városok művészeti közegében hamar otthonra talált, az olasz kritika „északi festőnek” nevezte, aki ugyanakkor teljesen eggyé vált az itáliai szellemiséggel.
Hajnal János egyik alkotása a milánói zsinagógában (Fotó: kozterkep.hu)
A milánói dómtól a világ számos templomáig
Hajnal életművének egyik csúcspontja kétségkívül Milánó. Ahogy fentebb említettük, a dóm több üvegablaka is az ő keze munkáját dicséri, monumentális kompozíciói a fény és színek szakrális egységét hordozzák.
Alkotásai nem pusztán illusztrációk: minden egyes ablakban és mozaikban a transzcendens szépség keresése, a hit fényének közvetítése rejlik.
Együttműködése a milánói dóm építését és fenntartását felügyelő Veneranda Fabbricával 1953-ban kezdődött, amikor megbízást kapott három monumentális, egyenként 35 négyzetméteres üvegablak elkészítésére a katedrális homlokzatán. A kompozíciók 1955-re készültek el, címeik: Az Egyház (5,75 m magas), A Szentháromság (9,50 m) és A Zsinagóga (5,75 m).
Később, 1989-ben újabb nagyszabású megbízást teljesített a dóm számára: megalkotta a mintegy 25 négyzetméteres, közel 18 méter magas úgynevezett Bíborosok ablakát a jobb oldali mellékhajóban. A mű Alfredo Ildefonso Schuster és Andrea Carlo Ferrari boldoggá avatott milánói bíborosokat ábrázolja. Ez az alkotás méltó lezárása lett a több évszázadon átívelő folyamatnak, amelynek során a dóm festett üvegablakai a XV. századtól egészen a XX. század végéig készültek.
Hajnal János műve a római Santa Maria Maggiore-bazilikában (Fotó: Huszákné Vígh Gabriella)
Giovanni Hajnal – ahogy az olaszok nevezték – a neves városban nem csupán a dómban, hanem más milánói templomokban is maradandót alkotott. Kiemelkedő példaként a Sant’Angela Merici-templom ólomüveg ablakait is említhetjük. Érdekesség, hogy ezek az ablakok halála után két évvel, 2016-ban a Vatikáni Posta által kiadott húsvéti bélyegsorozat illusztrációiként is szolgáltak, így művészete a legszélesebb közönséghez is eljutott.
A magyar származású festőművészt az olaszországi közeg befogadta és elismerte, munkáit pedig a szakma és a közönség egyaránt nagyra becsülte.
Milánó mellett Hajnal János legismertebb munkái közé tartozik a Vatikánban található Aula Nervi pápai fogadóterem impozáns, ovális formájú üvegablaksora, amely a terem megvilágítását szolgálja. Legkésőbbi római munkái közül pedig kiemelkedik a Santa Maria Maggiore-bazilika homlokzatán 1995-ben elkészült rózsaablak, amely 450 centiméteres átmérőjével a művész érett alkotói korszakának monumentális példája.
Életműve azonban nem szorítkozott kizárólag Itáliára – alkotásai megtalálhatók mások mellett Németországban, Svájcban, Belgiumban, sőt az Egyesült Államokban, Brazíliában és Japánban is. A magyar művész így vált a XX. századi szakrális művészet egyik legelismertebb nemzetközi alakjává, s ez a fajta nemzetközi jelenlét tette őt valóban „világpolgár művésszé”.
Hajnal János rózsaablaka a római Santa Maria Maggiore-bazilikában (Fotó: Huszákné Vigh Gabriella)
Ars poetica – a fény és a hit művészete
Hajnal János művészetének mélyebb megértéséhez elengedhetetlen ismerni ars poeticáját.
A római Maria Maggiore-bazilika rózsaablakának 1995-ös felszentelése után így fogalmazott:
„Meggyőződéssel vállalt hivatásom a szakrális művészet. Ez ad lehetőséget nekem arra, hogy az emberről és problémáiról beszéljek. Szerintem a művészet csak akkor szakrális, ha az ember éli.”
Ez a gondolat hatotta át egész életművét. Művészetében a stilizálás és az egyszerűség érvényesült: a fölösleges elemeket kerülte, ugyanakkor minden általa megalkotott részlet világos szerkezettel és „ellenőrizhető nyelvtannal” rendelkezett. Célja az volt, hogy alkotásai mindenki számára érthetőek legyenek, akár a laikus szemlélő számára is, miközben magas retorikai szinten közvetítik az emberi élet és a szakrális értékek kérdéseit.
Nem véletlen, hogy üvegablakai sem pusztán díszítmények: valódi „fény-ikonok”, amelyek a templomok belső terét nemcsak megvilágítják, hanem lelki élménnyé is formálják. Mozaikjain a színek drámai ereje, festményein a spirituális mélység jelenik meg. Munkássága így egyszerre volt a katolikus egyház szolgálata és a modern művészet egyik kiemelkedő fejezete.
A festőművész egyik alkotása Paolában (Fotó: kozterkep.hu)
Elismerései és szakmai megítélése
Az olasz művészeti kritika sosem fukarkodott a dicsérő szavakkal Hajnal Jánossal kapcsolatban. Egy szintén fellelhető méltatás szerint „északi festő volt, aki eggyé lett Itáliával, s a szakrális művészet legnemesebb hagyományát folytatta”.
Ez a mondat tökéletesen kifejezi művészete lényegét:
Egyszerre hordozta a magyar szellemiség gyökereit és az itáliai kultúra gazdagságát.
Életműve nemzetközi viszonylatban is ritka. Az a fajta egyensúly, amely nála létrejött a hagyomány és a modernség, a lokális gyökerek és a világpolgári horizont között, különleges helyet biztosít számára a XX. századi szakrális művészet történetében.
A római Szent Péter és Pál-bazilika (Fotó: studiocassio.com)
Hajnal János munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: többek között a Vatikán is méltatta, Milánó városa pedig díszpolgári címmel tisztelte meg. Nemzetközi elismertségét pedig 2002-ben az Olasz Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozata koronázta meg, amelyet Carlo Azeglio Ciampi államfőtől vehetett át.
Természetesen szülőföldje, Magyarország is elismerte munkásságát: 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át, amely a kultúra területén adható legmagasabb állami kitüntetésnek számít. 1995-ben a Magyar Egyetemi Tanács egyhangúlag kinevezte a Magyar Szépművészeti Akadémia díszdoktorává, a Budapesti Képzőművészeti Egyetem pedig egyhangú döntéssel ruházta fel a Magister Rerum Artium Honoris Causa címmel, ezzel is jelezve, hogy életműve a magyar művészeti örökség része is.
-
- Hajnal János (Fotó: kozterkep.hu)
-
- Hajnal János alkotása a milánói zsinagógában (Fotó: kozterkep.hu)
-
- Hajnal János egyik alkotása a milánói dómban (Fotó: kozterkep.hu)
Öröksége
Hajnal János napra pontosan tizenöt éve, 2010. október 9-én hunyt el Rómában, kilencvenhét esztendős korában. Alkotásai azonban ma is élnek, templomokat, közösségeket és városokat formálva. Számos szakmai műve – és az általunk is látott milánói dóm ablakai – ma is hirdetik a magyar származású mester tehetségét, aki fényben és színekben fogalmazta meg a transzcendens szépséget. Életműve emlékeztet arra, hogy a művészet legmélyebb értelme túlmutat a földrajzi és nemzeti határokon.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
