A Magyar Tudós Társaság, a mai Magyar Tudományos Akadémia megalapításának 200. évfordulójáról emlékeztünk meg november 3-án. Ebből az alkalomból a budapesti székhelyű Széchenyi Társaság a Szövetség a Közös Célokért társulással közösen szervezett konferenciát az egyetlen felvidéki magyar politikai párt, a Magyar Szövetség székházában Pozsonyban.
A helyszín, Pozsony nem véletlen, hiszen Széchenyi István gróf a pozsonyi országgyűlésben jelentette be nagy horderejű elhatározását és felajánlását, amelynek értelmében birtokai egy éves jövedelmét a magyar nyelvet fejlesztő tudós társaság megalapítására szánja.
Felajánlását több arisztokrata követte, így megteremtették a Magyar Tudós Társaság, illetve a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának feltételeit.
A pozsonyi konferencia bevezetőjében Szemereki Zoltán, a Széchenyi Társaság elnöke köszöntötte a résztvevőket, kiemelve, hogy a hallgatóság többségét a magyarországi legsikeresebb egyetemek oktatói és hallgatói, valamint a komáromi Selye János Gimnázium tanulói alkotják, akik egyöntetűen vallják, viszik tovább Széchenyi szellemiségét, és tevékenyen járulnak hozzá Magyarország fejlődéséhez.
- Széchenyi István emléktáblája (fotó: NT, Felvidék.ma)
- Szemereki Zoltán (fotó: NT, Felvidék.ma)
Az elnök jelezte, hogy a három előadás Széchenyihez, a reformkorhoz, a mindig időszerű nyelvápoláshoz, illetve az idei év aktualitásához, Jókai Mór születésének 200. évfordulójához kapcsolódik.
Külön felhívta a figyelmet, hogy a fiatalságnak elengedhetetlen feladata tovább vinni azokat a gondolatokat, amelyek itt elhangzanak és a helyszínből adódóan szövetséget kötni a jó reményében, a sikeres jövő érdekében.
Gubík László a konferenciának otthont adó helyszín házigazdájaként köszöntőjében az igazság fontosságát hangsúlyozta, amely számukra, a párt elkötelezettjei számára elsődleges. Nem feledkezve meg a szerénységről és az alázatosságról, a párt küldetésének teljesítéséről, mindazon feladatok megvalósításáról, amelyeket a felvidéki iskolák, az önkormányzatok, a vidék, a gazdák életkörülményeinek javításáért tesznek.
- Gubík László (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Szólt Duray Miklós érdemeiről is, aki Széchenyihez hasonlóan egész életében népe, nemzete sorsát tartotta szem előtt. Így kellene mindannyiunknak a maga módján, lehetőségei szerint cselekedni – nyomatékosította a pártelnök.
A Magyar Szövetség elnöke köszöntőjét három gondolat köré építette.
Elsőként a szövetségkötés valódi tartalmáról szólt: a párt nem politikai alkukban, hanem az emberekkel, közösségekkel, gazdákkal, pedagógusokkal és önkormányzatokkal kíván szövetségben dolgozni. Másodikként a Széchenyi-eszme és a személyes kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta, megemlékezve Duray Miklósról is, aki Széchenyi szellemiségét képviselte a Felvidéken. Végül a reformkor üzenetét idézte fel: a közéletben ma is szükség van államférfiúi programadásra, önfeláldozásra és együttműködésre.Ezután került sor az előadásokra.
Elsőként dr. Pelyach István történész, egyetemi tanár tartotta meg átfogó beszámolóját Egy korszak nyitánya Pozsonyban 1823-1825 címmel.
Előadásában a reformkort részletezte, annak kezdeteitől, amelyet több történész más-más időponthoz köt, de a legbiztosabb, ha az 1780-90-es éveket határozzuk meg a kezdetekként, amikor megindult egy izgalmas gondolkodás a társadalmi viszonyokról, a nemesek, a jobbágyok helyzetéről, megszületett például egy olyan fontos törvény, hogy három évente tartsanak országgyűlést.
Különösen fontos, hogy később, amikor Széchenyi kezdeményezésére, angol mintára megalakul a Kaszinó, helyet ad nagyon lényeges és előremutató vitáknak, együttgondolkodásnak a nemzet jövőjéről.
A reformkor és az akkor formálódó társadalom lett a polgári Magyarország alapja. A nemzet akkori nagyjai teljes bizonyossággal tudták, hogy vitáik, törekvéseik természetes velejárói a fejlődésnek. Kossuth pedig tudatában volt annak, mi valósítható meg Széchenyi gondolataiból, és tulajdonképpen az 1848-as elhatározások a reformkor programjára épültek, így a 12 pontban ugyancsak a reformkor legsürgetőbb megoldandó problémái fogalmazódtak meg.
Másodikként Nyíri Péter a Sátoraljaújhelyi Magyar Nyelv Múzeuma igazgatója előadására került sor A nemzeti nyelv fontosságáról akkor és most címmel. Az előadó elöljáróban elmondta, hogy az anyanyelv megőrzésére elméleti és gyakorlati válaszokat kell adni.
Az anyanyelvünkről való tudatos törődés történelmünk folyamán nagyban köszönhető íróinknak, költőinknek.
Kiemelte, hogy mennyire nagy jelentőségű volt például a Vizsolyi Biblia megjelenése, amelynek immár nemcsak a szószéken volt helye, hanem magyar nyelven a széles néprétegek körében is.
Nyíri Péter végigvette, hogy az idők során irodalmáraink miként hívták fel a figyelmet az anyanyelv megőrzésének, használatának fontosságára. Megemlítette Geleji Katona István 1645-ben írt grammatikai könyvét, Sylvester Jánost, aki 1539-ben azt írta, hogy „a mi kincsünk – mind a mai napig véka alá volt rejtve, most azonban, mihelyt rátaláltunk, felfedeztük és a napvilág fényességére hozzuk, ha vele élni nem vonakodunk, rövidesen (ahogy remélem és óhajtom) szűkölködőkből a reméltnél is jobban felvergődünk.”
Bessenyei György pedig így írt nyelvünkről: „Aki tehát a magyar nemzetet tudós nemzetté akarja tenni, legelőször is annak született nyelvének kiszélesítésén és pallérozásán igyekezzék”.
Külön kiemelést érdemel Kazinczy Ferenc, akinek nyelvújítási törekvései máig érvényesek, hiszen azt szorgalmazta, hogy őrizzük meg a nyelvjárásokat, tartsuk be a helyesírási szabályokat, szélesítsük szókincsünket. Tudatosítanunk kell, hogy egy nemzet identitásának legfőbb eleme a nyelv, a nyelvnek összetartó ereje van, és ha megtartjuk anyanyelvünket, megmarad a nemzet is. Anyanyelvünk kincs, elidegeníthetetlen birtokunk, amelyben erő rejlik. Ezért szükséges őrizni, megtartani, tisztán használni, mert a nyelvhasználat erkölcsi felelősséggel is jár, hiszen ezzel fejezzük ki legszebb érzéseinket.
- Dr. Szilágyi Márton (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A harmadik előadó dr. Szilágyi Márton irodalomtörténész, egyetemi tanár volt, aki A reformkor képe és a haza felemelésének programja Jókai Mór Felfordult világ című regényében címmel tartotta meg előadását, amellyel egyben Jókai Mór születésének 200. évfordulójára is emlékeztetett.
A Felfordult világ című regény ugyancsak a reformkor idején, az 1830-as években játszódik Kolozsvár és Pozsony helyszínekkel, a társadalmi viszonyok, szövevényes szerelmi kapcsolatok, egy letűnt és egy születő új világ ábrázolásával.
Az írónak ez a ritkán emlegetett regénye a sikertelen, szinte visszhangtalan művei közé tartozik.
A teljes szöveg is csak 1863-ban jelent meg. A regény egyfelől egy szilárd és működő rendi struktúrát érzékeltet, másfelől viszont ennek a határozott átalakulását mutatja be a szereplők cselekedetein keresztül. Hangsúlyosan a társadalmi felemelkedés különböző módozatait vázolja föl és érzékelteti, leginkább a nemességből az arisztokráciába való felemelkedés lehetőségeit. Bár a regény nem az író úgynevezett sikerkönyvei közé sorolható, mégis izgalmas bemutatása a kornak, a társadalmi viszonyoknak, a viselkedési formáknak.
- Losonszky Margit (fotó: NT, Felvidék.ma)
- Hideghéthy Andrea (fotó: NT, Felvidék.ma)
A konferencia zárszavában Szemereki Zoltán elnök megköszönte, hogy a Széchenyi Társaság rendezvénye a Magyar Szövetség székházában megvalósulhatott a Szövetség a Közös Célokért társulás társszervezésében, valamint annak a reményének adott hangot, hogy mindhárom előadás gazdagította a hallgatóságot, és különösen a fiatalok, a diákok épülésére szolgálva kiváló útmutatást jelentett.
A rendezvény méltó megemlékezés volt a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának 200. évfordulója alkalmából.
BM/Felvidék.ma












