Andrej Kiska, szlovák államfő eleget téve Áder János meghívásának, június 16-án Budapesten tett látogatást, ahol a lengyel, a cseh, valamint a német államfővel együtt a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének 25. évfordulóján tartott rendezvényen koszorút helyezett el a kommunizmus áldozatainak sírjánál. (Képgalériával!)
A Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének 25. évfordulóján, a rákoskeresztúri Új Köztemetőben tartott rendezvényen Áder János, magyar államfő beszédében kiemelte: ez a nap a magyaroknak az 1848-as demokratikus hagyományok folytatását és a nyugatos polgárosodás reményét, európaiságuk és függetlenségük visszanyerésének reményét is hordozta.
A nemzet 1989. júniusi közös gyásza a szabadságunkért, függetlenségünkért, európaiságunkért és jövőnkért vállalt erőfeszítéseink kiindulópontjává vált – hangoztatta.
Az államfő felidézte: 1989. június 16-án magyarok millióinak figyelme a Hősök terére szegeződött, és a történelem igazolta „szabadságszerető nemzetünk” akkori várakozásait. Ez a nap fordulópontot jelentett „a kommunista rendszer hazugságaiból és fojtogató öleléséből szabadulni akaró” magyaroknak – mutatott rá.
A köztársasági elnök úgy fogalmazott: a forradalom vérbefojtása után 33 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy politikai nemzetünk nyilvánosan emlékezhessen meg a történtekről. 33 évnek kellett eltelnie a hősök és mártírok előtti első nyilvános tiszteletadáshoz, és ahhoz, hogy a gyilkosok nyilvánosan szembesüljenek áldozataikkal – közölte.
Úgy vélte, a diktatúra hatalomgyakorlói nyilván azt remélték ettől a naptól, hogy a kommunista rezsim áldozatainak, a jeltelen sírokba elföldelt szabadsághősöknek megadott végtisztesség az általuk fenntartott rendszer bűneinek megbocsátását hozhatja. De a megbocsátáshoz bocsánatkérésre, a bűn megbánására és vezeklésre van szükség, és ez elmaradt. Ezért ez a nap nem szólhatott a megbocsátásról – mutatott rá.
Áder János azt mondta: ez a nap a magyaroknak a közösen elszenvedett múltról, a soha el nem múló közös reményről is szólt. Ez a remény ugyanarról szólt, mint amit a kelet-németek, a szlovákok, a csehek, a lengyelek, a románok, a bolgárok és „a kommunista blokk börtönébe kényszerített” más népek éreztek. Ez a remény a szabadság lehetőségét, a diktatúra végét jelentette – hangzott el.
Áder János szólt arról is, hogy a szabadság és a függetlenség vágya láncreakciószerűen inspirálta cselekvésre a kelet-közép-európai nemzeteket a szovjet birodalom hanyatlását jelentő 1989-es évben, és június 16-a mérföldkő volt ebben a folyamatban, hiszen a diktatúra erői ettől a naptól folyamatos hátrálásra kényszerültek. Ezt az időszakot olyan események fémjelezték Magyarországon, mint a magyar-osztrák határ megnyitása a kelet-német menekültek tízezrei előtt. Továbbá ide tartozik a temesvári forradalom melletti kiállás vagy a prágai bársonyos forradalom iránti szolidaritás – magyarázta.
A köztársasági elnök szerint Kelet-Közép-Európa szabadságmozgalmai újabb és újabb erőt merítettek egymás sikeréből, a vasfüggöny magyarországi átvágásához vezető folyamattól pedig egyenes út vezetett a berlini fal lebontásához. Így a magyarok is hozzájárultak a német újraegyesítéshez – közölte. Hozzátette: június 16-a ezért a 20. század végén újjászülető szabad Európa történetének is meghatározó része lett.
Mint mondta, a kommunista rezsim soha el nem évülő bűne, hogy honfitársainknak azért kellett meghalniuk, mert kifejezésre juttatták szabadságvágyukat. Azért ölték meg őket, hogy „senki még álmodni se merjen a szabad és független Magyarországról”.
De a kommunista rezsim súlyosan elszámította magát, mert hőssé lett honfitársaink emberi helytállásában magyarok millióinak vágya jutott kifejezésre – vélekedett. Hozzáfűzte: a magyarok 1956-ban és 1989-ben is kifejezték, hogy a szabadság nemzete ez, és nincs az a hatalom, amely ettől eltántoríthatná.
Áder János kitért arra is, hogy el kell mesélni gyermekeinknek: az 1990-re kivívott szabadság forrását azok bátorsága és áldozatvállalása jelentette, akiknek példája a legnehezebb időkben is milliókban tartotta a lelket, hiszen a szabadság, a függetlenség és a demokrácia 25 év elteltével már természetes, magától értetődő számukra.
A megemlékezés végén a visegrádi országok államfői: Áder János magyar, Milos Zeman cseh, Andrej Kiska szlovák és Bronislaw Komorowski lengyel elnök, valamint Joachim Gauck német államfő katonai tiszteletadás mellett megkoszorúzták a nemzeti emlékhelyet, majd lerótták kegyeletüket Nagy Imre sírjánál. Az államfők ezt követően látogatást tettek a Terror Háza Múzeumban, majd díszebéden vettek részt a budapesti Gundel Étteremben, ahol Áder János Kiskával négyszemközti megbeszélést is folytatott.
Kiska budapesti látogatását tekintese meg képekben is ITT<<<.
mti/Felvidék.ma
Fotó: mti
{iarelatednews articleid=”46382,46408,46397,46391″}
