Sürgető szükség van saját felvidéki magyar jövőképre. A november 15-ei helyi önkormányzati választások kapcsán gyakori téma a szlovák médiában, hogy túl sok a helyi választott tisztségviselő, hogy túl sokat költ az állam az autonóm helyi önkormányzatokra.
A közigazgatással foglalkozó szakemberek ismételgetik: „municipalizálni” kell Szlovákiát, mert a sok kistelepülés miatt nem működhetnek hatékonyan a helyi közösségek.
Utoljára – és talán először is a decentralizáció óta – a Radičová-kormány programnyilatkozatában szerepelt a közigazgatási reform ilyen irányú folytatása, s ennek a kabinetnek volt kormánybiztosa is e feladatra. Mivel azonban a kormány rövid életűnek bizonyult, ezen a téren semmi nem változott.
A Fico-kabinetet is tétlenség jellemzi az önkormányzatok eredeti és átruházott hatásköreinek, ezek finanszírozhatóságának teljes átvilágítása és értékelése terén, pedig erre ígéretet tett az önkormányzatok érdekvédelmi szervezeteinek. Ad hoc döntések születnek tehát, mindig az államkassza állapota határozza meg, mire mennyi jut az államin kívüli közszférának.
Gyakran esik meg, hogy ha az állami hatóságok nem tudnak mit kezdeni egy-egy problémával, gyorsan átruházzák azt a helyi/regionális önkormányzatokra, pénzt nem – vagy csak nagyon szűken – mellékelve hozzá, utána pedig azon lamentálnak, mi mindenre képtelenek a települések (vezetői). Az állami tétlenség arra enged következtetni, a boszorkánykonyhában más mákony készül.
Mert bár érdemben nem történik semmi, annyit a különféle megszólalásokból tudni lehet, hogy a „municipalizálási” tervezet fő vonalaiban készen van. A koncepció szerint Szlovákiában egyenként 10-20 település összevonásával (központosításával) 160-300 újkeletű községet hoznának létre, darabonként legalább 20 000 – 40 000 lakossal. Állítólag ez jelentené a tényleges közigazgatási reformot, s ha megvalósulna, sok közpénzt lehetne megspórolni azon, hogy csak 160-300 polgármestere és képviselőtestülete, valamint ugyanennyi községházája lenne az országnak.
A helyi önkormányzati választások közeledtével politikusaink nem biztos, hogy odafigyelnek ezekre a nyilvános eszmefuttatásokra, pedig nem ártana, ha résen lennénk. A konzervatív intézet komolyan foglalkozik a kérdéssel, de pl. a besztercebányai egyetem néhány oktatója is dolgozik rajta. Hogy nekünk, felvidéki magyaroknak van-e saját elképzelésünk a kilátásban lévő újabb adminisztratív reformról, ebben nem vagyok biztos.
Mi általában a kész tényekre szoktunk reagálni – megkésve. Sem a „pártjaink”, sem a kerekasztalunk nem foglalkozik jelenleg azzal, hogyan is lehetne „municipalizálni” Dél-Szlovákiát, hogy megint ne a magyarlakta vidékek húzzák a rövidebbet, mint a megyerendszer és a járások legutóbbi törvényesítésekor. Ha hagyjuk, hogy megint a fejünk felett döntsön a többségi hatalom arról, hogy milyen lesz az a 160 – 300 önkormányzati egység, amelynek választott testületei dönteni fognak az ún. helyi ügyekről, legfeljebb mutatóba marad egypár olyan központosított település, ahol nemzetrészünk a még meglévő jogait gyakorolhatja.
Mert semmi értelme illúziókat kergetni: ahol mód lesz rá, ott szlovák település lesz a központ, olyan áron is, mint ahogy Nagyszombat megyét megalkották (csak hogy ne legyen az országban magyar többségű Komárom megye).
Választásra, választási kampányra készülünk, késhegyre menő harcok és viták is várhatók a jelöltek között, ám jó lenne, ha személyes (vagy párt-) ambíciók nem törnék le a választópolgárok még megmaradt, kevéske lelkesedését a saját ügyeink melletti – potenciálisan szükséges – kiállás érdekében.
ngyr, Felvidék.ma
