A felvidéki Nyitracsehin, melyet egykor Vályi András úgy jellemzett, hogy „szőlőhegyei nagyok és termékenyek” február 15-én immár harmadik alkalommal rendezték meg a Bálint-napi Balassi-ünnepséget.
Uram, a Te seregedben jártam
Arról, hogy Nyitracsehin milyen csodamódon keletkezett ez a mára már hagyománnyá nemesedett, bensőséges ünnepség, Csámpai Ottó etnoszociológus, egyetemi tanár, a Szent György Lovagrend felvidéki nagypriorátusának vezetője egy helyen elmondja: minden azzal kezdődött, hogy Somogyi Győző festőművész 2012-ben két, Balassiról készült festményt hozott el egy zoborvidéki kiállításra, melyre – mit ad Isten! – egy, a Nyitracsehin álló, olyan eredeti kazak jurtában került sor, mely jurtában, e szépségesen berendezett Jurta Látványtárban különben is rendszeresen tartanak kiállításokat, előadásokat, könyvbemutatókat. „Valójában ekkor kezdtünk el komolyabban foglalkozni Balassi Bálinttal, akinek ezen a vidéken eddig semmi nyomát nem találtuk” – írja Csámpai Ottó Balassi Bálint hagyományainak ápolása a zoborvidéki térségben című beszámolójában. Majd így folytatja: „Feltételezhetjük azonban, hogy 1588-ban, amikor a közeli Újvárban szolgált, gyakran megfordulhatott Nyitra vidékén is.”
Egy szó, mint száz, szép lassan összecsiszolódtak a téglák, melyekből felépülhetett a Balassi-ünnepségek háza, pontosabban Jurtája. „2011 júliusában a visegrádi Szent György Lovagrend a zoborvidéki Alsóbodokon tartotta meg XIII. Nyári Egyetemét. Ezen két előadó is szerepelt Balassi-témával. Az egyik a mi lovagtársunk, Kátai Zoltán énekmondó volt, a másik pedig Dr. Szentmártoni Szabó Géza, ismert Balassi-kutató.”
S itt lépett színre Molnár Pál, a Balassi-fesztiválok főszervezője, kinek ösztönzésére a VIII. Bálint-napi Balassi-fesztivál során, 2013-ban megszületett a szőlőhegyeiről híres Nyitracsehiben az első Balassi-ünnepség – Balassi, a borok barátja elnevezéssel. Aztán a következő évben, 2014-ben is megvalósult Csámpai Ottó Jurtájában az ünnepség. „Bár a fesztivál »Balassi, az Isten embere« jelszó alatt volt meghirdetve, mi maradtunk a zoborvidéki borok bemutatásánál. Természetesen azzal a kikötéssel, hogy az aktív szereplők azokat a Balassi-verseket fogják megjeleníteni, amelyekben a költő a Teremtőhöz való hűségét vallja meg.”
2015. február 15-én, a Balassi Bálint-emlékkard budapesti átadását követő napon – immár harmadszor – újra nagy költőnket, a magyar nyelvű szerelmi líra megteremtőjét ünnepelték bensőséges keretek között Nyitracsehiben.
A Jurta Látványtár udvarán álló Huba vezér erőteljes szobrának és a Zobor hegyéről eltávolított millenniumi emlékmű megmentett szikláinak, valamint az emlékmű kicsinyített másának őrizete alatt a jurtában zajló ünnepséget, a helyi és néhány környékbeli polgármester és a kékkői – Balassi-relikviáknak is helyet adó – múzeum igazgatónője mellett Motesiky Árpád író, Kátai Zoltán énekmondó és Kulcsár Ferenc Balassi-kardos költő is megtisztelt.
Neves énekmondónk, Kátai Zoltán egyebek között Balassi Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét és a Borivóknak való című versét adta elő, kobzos kísérettel; Kulcsár Ferenc Balassi Bálint utolsó éneke című, Balassi ajkára tett versét pedig – melyet a költő halála előtt öt nappal, 1594. május 25-én, áldott szép Pünkösdnek gyönyörű idejére várva „szerzett” – Csámpai Barbara mondta el érzékletes, szép előadásban. A vers a halálosan sebesült, küzdelmes életére visszatekintő Balassi e könyörgő szavaival indul:
Nyitván fák rügyeit
szép pünkösd közelít –
szüvem, jaj, vért virít,
míg ínségben írom,
ha adatik bírnom,
szerteágzó kínom.
Fene ötte sebem
teelődbe teszem,
adj gyógyírt, Istenem:
igen nagy hatalmú,
végtelen irgalmú,
ragadj ki az bajbúl.
Ezután Kulcsár Ferenc a 2014-ben Balassi-karddal történő kitüntetésének körülményeiről mondott el néhány keresetlen, „beavató” mondatot, körbejáratva a megszentelt szablyát is az ünneplők között. Beszédét a „szent, nyomorult és elesett magyar nép, az „örök magyar nép” egységét hangsúlyozandó, e szavakkal zárta:
„Balassi mindazonáltal Istennek ajánlotta nemzete sorsát, s benne a magáét is. A te katonád voltam, Uram, és a Te seregedben jártam – ezek voltak utolsó szavai. A haldokló költő Esztergomban írt utolsó verse pedig az 50. zsoltár átköltése, melyben a végtelen irgalmú Istentől tiszta szívet és erős lelket kér. Ezt kérjük mi is: „fordítsa mosolyogva ránk orcáját”, hogy hihessünk a Szó erejében s nemzetünk szabad jövőjében. Hiszen csak az tud teremteni, beszélni, akiben erős a lélek és a hit. S csak az erős, hű léleknek vezet az útja a szolgaságból a szabadságba.
Természetesen a jó borokat kedvelő Balassi Bálint emlékére a koccintás sem maradt el – többek között Csámpai Ottó Vázsoly könnye nevű s még néhány más zoborvidéki borgazda finom borával.
rc, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51838,51267,50864,49403″}
