Oldalunkon több szó esett már arról, hogy fogyatkozik nemzetünk. De általában fogy sok-sok településünk lakosainak száma is: a magyaroké és a szlovákoké egyaránt. Nincs ez másképp Ipolyságon sem. A helyi újságban (Honti Lapok) havonta rendszeresen közlik az újszülöttek, az elhunytak és a házasságot kötöttek nevét, számát. Vettem a fáradságot, és 2012-től 2015 májusáig megvizsgáltam, vajon hogy is állunk e téren mi, ipolyságiak?
Az eltelt három év és négy hónap alatt 186 újszülöttet, 279 halottat és 88 házasságkötést anyakönyveztek. Jól látható tehát, hogy a halottak száma messze felülmúlja az újszülöttekét. Ennek következtében e röpke időszak alatt 93-mal lettünk kevesebben. Ha ehhez hozzáadjuk az elköltözésekből (házasodás, munka után való elköltözés) adódó eseteket, a fogyatkozás száma még magasabb.
Azt is szomorúan tapasztalhatjuk, hogy az elhunytak átlagéletkora alig éri el a hetvenet. Ez is úgy jön össze, hogy a régi öregek közül még mindig többen akadnak olyanok, akik elérik a 80-90 év feletti korhatárt, s ez jó értelemben javít a statisztikán. Ám megdöbbenve tapasztalom, hogy az elhaltak közt igen sok a 40, 50, 60 év körüli, s a 70 évet egyre kevesebben élik meg.
A házasságkötések száma is rémisztően alacsony. S ha ez így van, nem születik-e még kevesebb gyermek a jövőben? Igaz, a most jegyzett gyermekek közül is néhány partneri kapcsolatból születik.
A fenti adatok továbbgondolkodásra érdemesek. Feltétlen meg kellene vizsgálnia egy pedagógusokból, pszichológusokból, szociológusokból, orvosokból, politikusokból, teológusokból álló csoportnak, mik a fenti tényállás okai. Miért születik csak ennyi gyermek a városban? Hol találnak itt fiataljaink megfelelő állást, hogyan tudják egzisztenciájukat biztosítani? Milyen támogatást tudunk, akarunk nyújtani nekik? Vajon miért ilyen magas az elhalálozások száma? Milyen betegségekben hunynak el polgáraink? Mi lehet a kiváltó oka eme bajoknak? Nem magasabb-e az átlagnál köreinkben a kóros betegségek száma? Nem több-e a kocsmák, italmérők száma a kelleténél? Betartják-e ott az előírásokat? Nem szolgálnak-e ott ki fiatalkorúkat, nem mérnek-e ott ki gyanús italokat, nem kapnak-e ott hitelben is szeszt az amúgy is szerencsétlenek? Ha a jövőnket féltjük, nem maradhatnak megválaszolatlanul eme kérdések. A válaszoknak pedig higgadtan és körültekintően kellene megszületniük.
Csáky Károly, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”25731,24910,23458,30665″}
