„Még elképzeléseink sincsenek”
Egy történetet szeretnék megosztani Önökkel, amit tegnap mesélt el nekem egy ismerős hölgy. Az ismerősöm azt újságolta el, hogy a százdi templomnak egy Gyűgyön nyaraló holland házaspár látogatója volt, akik egy prospektusból értesültek, hogy a templom milyen értékes, középkori freskókat őriz.
Szerencsére, a hölgy pont akkor ment takarítani a templomot, amikor a házaspár tanácstalanul állt a templom előtt, és szerencsére vele volt a lánya is, aki így még tolmácsolni is tudott nekik, hogy értsék egymást.
Miután pedig a templomot megnézték, még a falumúzeumba is elvitte a házaspárt az ismerősöm, amit ő gondoz, megmutatta nekik, hogy hogyan éltek Százdon, az elődeink. Nevetve mondta, hogy a fényképezőgép ki se került a kezükből, számukra minden érdekes volt, mindent lefotóztak.
Ennek a történetnek két tanulsága is van: az egyik az, hogy mennyire felkészületlenek vagyunk a turizmusra, az érdeklődő idegenek fogadására. Véletleneken múlik az, hogy az idegen ne álljon tovább dolgavégezetlenül, keserű szájízzel.
A másik tanulság pedig, ezzel összefüggésben, hogy akár a turizmus is jelenthetné a kitörést Dél-Szlovákia számára, a jelenlegi elkeserítő helyzetből, ami emberek ezreinek adhatna munkát. Mert máshol már egész iparágak épültek a turisták fogadására. Csak tanulmányozni kellene az ő módszereiket, és nem feltalálni a spanyolviaszt!
Az adottságaink megvannak hozzá, és az infrastruktúra kiépítése se kerülne olyan sokba, mint ahhoz, hogy mondjuk egy gyárat telepítsünk le Dél-Szlovákiában. Ráadásul, a kormány „kegyére” se kellene várnunk, amelynek, úgy látszik, a legutolsó prioritása az, hogy ezt a vidéket fejlessze.
Inkább fúrnak egy újabb alagutat a Tátrában/lassan már olyan lesz, mint az eidami sajt/, minthogy egy normális autóutat építsenek Dél-Szlovákiában, amin magyar tankok dübörögnének végig – gondolják ők!
Persze, ahhoz, hogy a turizmus erőre kapjon, kell a jó marketing is, hogy a reménybeli látogatók egyáltalán tudomást szerezzenek rólunk, hogy milyen szolgáltatások, látnivalók várják őket nálunk – és hogy kedvet csináljunk hozzá, hogy ide látogassanak!
Hogy Szlovákia ne legyen egyenlő a Tátrával, a külföld szemében!
Vannak csodálatos, középkori templomaink, amelyek a szakértők szerint európai hírűek lehetnének. Ha egyáltalán tudnának róluk külföldön!
Pedig már vannak nagyon jó kezdeményezések: nemrég mutattam be az Apsida.sk oldalt, amely középkori templomainkat mutatja be. Csakhogy az oldal, sajnos, egynyelvű, és így marketingre kevéssé alkalmas, ám a tulajdonos nyitottan áll a kérdéshez, hogy többnyelvűsítse a honlapot, amire viszont neki nincs kapacitása.
Vannak nemzetközileg is ismert fürdőhelyeink!
Van gyönyörű környezetünk, ami rabul ejti a látogatókat!
Akkor tehát mi kell még? Például, elszántság, akarat, hogy a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat, és ne csak panaszkodjunk! Mert abban aztán nagyok vagyunk.
Az alcímben idézett mondat egy, a témában jártas ismerősömtől származik, akivel a tervezett cikksorozat kapcsán beszéltem. Ő mondta azt is, hogy a dél-szlovákiai turizmus a „kihasználatlan lehetőségek tömege”.
Pedig, igazán tudhatja, hogy mit beszél, hiszen évtizedek óta dolgozik ezen a területen.
A jövő héten a szlovákiai magyar valóságot vizsgáljuk meg, túl a pártok ígérgetésein, amelyek, ilyenkor, kampány idején, rendszeresen előkerülnek. Nevezzük azokat polgári víziónak vagy bármi másnak.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”54538,53474,52657,51268″}
