Előre lefutott politikai adok-kapok zajlott a parlament soron kívüli 56. ülésén, melynek napirendjén a Juraj Draxler közoktatási, tudomány és sportminiszter elleni bizalmatlansági indítvány szerepelt. Szokás szerint – sikertelen volt a kísérlet.
Az ellenzéki indítvány, melyet a Szabadság és Szolidaritás képviselői állítottak össze, a tárca pénzügyi botrányaira alapozott. Alkalmatlannak találta tisztségére a minisztert, mert a felügyelete alá tartozó módszertani pedagógia központ csalók áldozata lett, és hamis számlára utalt ki 460 ezer eurót, ami a Kvant vállalkozásnak járt volna a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeknek összeállított szociális csomagok fejében. A Iuventa vagyonának elkótyavetyélése szerepelt a második helyen az indokok közt, a harmadikon pedig a miniszter személyzeti politikája.
Azt is mondhatnánk, mire sor került a parlamenti ülésre, okafogyottá vált az előterjesztés. Kiderült ugyanis, hogy a minisztérium és a bűnüldöző szervek közbelépésére megkerül a kicsalt összeg. 315 229 eurót a cseh rendőrség megtalált, s két-három héten belül a visszautalás is megtörténik, 144 326 eurót pedig a szlovák Komerčná Banka zárolt az ügy lezárásáig, így az el sem tévedhetett. Lucia Nicholsonová, a javaslat előterjesztője elsősorban azt rótta fel Draxlernek, hogy szőnyeg alá akarta söpörni az ügyet, s amikor az sajtónyilvánosságot kapott, csak alacsonyabb szintű vezetőket – a gazdasági igazgatót és a projekt két pénzügyi menedzserét – váltotta le, a módszertani központ vezetőjét posztján hagyta, ahogyan ő maga sem vállalta a politikai felelősséget a durva hibáért.
Időnként a vita a menesztett gazdasági igazgató védőbeszédével ért fel, volt, aki ártatlannak nevezte (Ľ. Galko), általánosságban véve pedig arról szólt: politikai megfontolású vezetők kinevezésével a tárca vagy szétveri a szakmai közösségeket, vagy a kezelésében lévő vagyon lenyúlási lehetőségét teremti meg.
A kormányoldal képviselői és maga a kormányfő minisztere védelmére kelt. Robert Fico az egész indítványt politikai kampányrendezvénynek nevezte, ezért inkább népgyűlések szervezését javasolta az ellenzéknek, ha már mindenáron kampányolni akar. Sietniük kell, mondta, ha a kormány mind a 15 miniszterére sort akarnak keríteni a választásokig. A beadvány összes érvét lesöpörte, s felhívta a figyelmet arra, hogy a Iuventa feleslegként felemlegetett vagyona telekkönyvileg még mindig a minisztérium tulajdonában van, az eladására egyetlen lépés nem történt, senki nem akarja meglopni az ifjúságot. Majd Draxler érdemeit méltatta: a közoktatásban bevezetett változásokat, az idegennyelv-könyvek megvásárlásának finanszírozását, a tankönyvellátás javítását, a duális képzés kidolgozását és elindítását, a felsőoktatási akkreditáció megszigorítását, valamint a sportélet érdekében megalkotott komplex törvényét.
A nagyjából hétórás vita leglényegesebb pontja végig az maradt: kit kellett volna menesztenie Draxler miniszternek.
Sok beszólás, megjegyzés hangzott el, kormányoldal az ellenzéket, ellenzék a kormányoldalt minősítgette, csak a közoktatást érdemben érintő kérdésekről nem esett egy szó sem. Mert ha már hét órát vitával tölt a Tisztelt Ház olyan időkben, amikor nem csupán választások, hanem iskolabezárások előtt is állunk – merthogy a közoktatási törvény e téren nem változott –, az igazi nagy és közérdekű kérdésnek ennek kellett volna lennie. És ha már választási kampány színtere lett a parlament, arról is illett volna nyilatkozni, melyik párt hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez.
A tavaszi választások után felálló kormány áprilisig, az iskolai beiratkozások időpontjáig mással lesz elfoglalva, nem azzal, hogy körzetesítsen vagy az önkormányzatokkal az iskolakörzetek kialakításáról egyeztessen, esetleg törvényt módosítson, kivételeket adjon, vagy amit igen sokan elvárnának a nagypolitikától: az érintettekkel egyeztessen.
ngyr, Felvidék.ma
Fotó: tasr {iarelatednews articleid=”56861,55384,54422,54164,52769″}
