Kampányidők járnak. Postaládámban rendszeresen találok röplapokat, az utcán óriásplakátokról amúgy ismeretlen arcok szólítanak meg/fel: ha elegem van, változtassak. Mulatságos. Megyei választáson államtitkárt leváltani nem lehet.
Akkor sem, ha úgy fest: ő váltani szeretne. Szívesebben lenne megyeelnök, mint főhivatalnok. Bár gyomorforgató a röplapja, azért csak végigböngészem, hátha megtudom, milyen változást hozna, hogyan és miért lenne jobb nekem, ha ő kormányozná a megyét. De akárhogy igyekszem, sehol egy gondolat, amibe belekapaszkodhatnék, sehol egy programpont, amiből kiolvasható lenne, milyen változ(tat)ás lenne az övé. Az eddigi megyevezetőket és megyei képviselő-testületeket pocskondiázó ökrendezéseiből pedig – helyenként – még az is kitetszik: a megyével kapcsolatos ismeretei is hiányosak, pedig talán a törvényi környezetet mégiscsak illene ismernie annak, aki a trónusra pályázik. Igaz, akkor nem lehetne felelőtlenül hetet-havat összehordani az ellenjelöltekre, felelőssé tenni őket olyasmikért, amikért nem igazán ők a felelősek.
Először az épp jobbá tett utak miatt utálkozik, sokat sejtetően, s még Mečiar urat is beveti. Aztán az egészségügy áldatlan állapota miatt állítja bűnbaknak a Nagyszombati megye vezetőit. Jó mélyen visszanyúlva az időben. Csak nem elég mélyen. Mert igazán felvilágosíthatta volna kulturális államtitkárát „polgári pártjának” elnöke arról, hogy is volt az a Zajac-reform idején, amikor a járási kórházakat rányomták a megyékre, lerobbant állapotban, eladósodottan, lezüllesztve olyan ígérettel, hogy majd adósságmentesítik őket.
Aztán jött is a „Veriteľ”-projekt, de az csak az állami (egyetemi) kórházakat adósságmentesítette – részlegesen – meg néhány kivételes intézményt, de a járási és megyei kórházakat nem. A mentesítés többször megismétlődött, de mindig csak az állami kórházakban. A kisebb intézményekben – a megyei fenntartásba helyezettekben – semmilyen plusz források becsatornázására nem került sor, saját pénze pedig egyetlen megyének sem volt és nincs ma sem arra, hogy nyögje azokat a terheket és adósságokat, melyek évről évre folyamatosan újratermelődnek, mert hogy az egészségügyi ellátó rendszer finanszírozhatóságához lényegesen több pénz kellene, mint amennyi a szolgáltatókhoz eljut.
Egy rosszul beállított finanszírozási rendszer akkor is működésképtelen, ha a miniszterek sorra vért izzadnak. Az egészségügyi ellátó rendszer – benne a kórházak – finanszírozhatóságához új törvényi környezet kellene. Olyan, amelyben az egészségbiztosítók a kötelezően befizetett járulékokból nem képezhetnek saját maguknak és tulajdonosi köreiknek nyereséget (be kellene érniük a működési költségekkel). Aztán át kellene tekinteni, melyek azok az egészségügyi szolgáltatások, amelyek aránytalanul túlfizetettek (általában privát kézben vannak – CT, MRI, dialízis-központ, mentőszolgálat), s mi az, ami alig-alig kap valamit. A megyék a személyi jövedelemadó-hányadukból a kórházaikat akkor sem tudnák fenntartani, ha a teljes összeget rájuk fordítanák.
Ezért voltak kénytelenek a megyék eladni a kórházaikat. Olyan feltételekkel és kikötésekkel, hogy azért a gyógyító munka is biztosítva legyen. Ennek megfelelő áron. Ezért adta úgy magánkézbe Nagyszombat megye a szakolcai, a dunaszerdahelyi és a galántai kórházat, ahogy az történt.
Persze ha a világ Rigó lenne, akkor csak a zsé (vagy lé) számítana – egy-egy járás gyógyításra szoruló lakosai csak a voksoláskor érdekesek –, mert a sok pénzből épülhetnének-szépülhetnének a középiskolák, a kultúrházak, az utak, s ha Nagyszombat megyét nem Mikuš és Berényi meg az MKP vezetnék, akkor talán még a Most-Híd által tíz éve beígért csallóközi autósztráda is megépülhetett volna… Mert: ha a világ Rigó lenne, egy füttyentés elég lenne, mert állítólag létezik jól működő megyei fenntartású kórház. Ennek a néven nevezése kimarad a kulturális államtitkár úr felsorolásából. Nem véletlenül! Nehezen lehetne ilyen kórházat találni.
Érvek, tények, ok-okozati összefüggések nem szerepelnek az államtitkár röpirataiban. Egyetlen szándék vezéreli az ingyen áradó förmedvények gazdáit: maradjon képviselet nélkül a magyar az általa lakott megyékben. Vagy legalább gyengüljön a képviselete, a súlya, elvégre: egy évtizede mást sem óhajt Bugár Béla és pártja, minthogy dögöljön meg az MKP. Jól lekövethető ez a szándék a Most-Híd megyei választási koalícióiban és jelöltállításaiban is.
Nyerő embereket (önállóan) kínálni nem tud, csak néhány olyat, aki regionálisan azért elvisz annyi szavazatot, hogy az MKP megyei képviselete gyengüljön. Mert ha már a magyarlakta régiókban nem hagyja magát bepalizni a magyarok többsége (pl. nem fog a Most-Híd nyitrai jelöltjére, Milan Belicára szavazni), s nem emeli piedesztálra Bugárt és pártját, akkor legalább a maradék kedvét is megpróbálják elvenni attól, hogy elmenjen szavazni.
