Örökségünket meg kell becsülnünk

A Zoboralji Örökség Őrzői Hímző- és Viseletkészítő Műhelynek akár a szlogenje is lehetne e cikk címe, mert alkotásaikkal azt az örökséget adják tovább, melyet szüleiktől, nagyszüleiktől tanultak.

A Műhely tíz évvel ezelőtt a Csemadok Pogrányi Alapszervezete mellett alakult meg, 5 községből vannak tagjai, ők alkotják újra a Zoboralja hímzés kincsét, népi lakástextíliáit és viseleteit, ez eredeti alapján és modernizálva is.

Az elmúlt tíz év sok változást hozott, de egy dolog megmaradt: ugyanolyan szeretettel készítik az alkotásokat, ugyanolyan alázattal nyúlnak egy-egy új darabhoz, mint a csoport megalakulásakor.

Persze ezek a hölgyek tíz évvel ezelőtt úgy érkeztek a csoportba, hogy otthonról hozták a hímzés, varrás, csipkekészítés tudományát, de a Zoboralji Örökség Őrzői Hímző- és Viseletkészítő Műhelyben művészi magasságokba emelkedett a tudásuk,

el is érték a Hagyományok Háza által adományozott Tárgyalkotó Népi Iparművész szervezet címet, egyedüliként a Felvidéken.

Az április 25-én megtartott kiállítás és konferencia Pogrányban a sikerekről és a jövőbe tekintésről is szólt. A kultúrházban már délelőtt nagy volt a nyüzsgés, megjöttek a vendég csoportok, M-ART  Magyarországi Alkotóművészek Közép és Nyugat-dunántúli Regionális Társaságához tartozó Csepeli Hímzőkör és az Alkotó Kulturális Kör Tótvázsony Egyesület mellett működő Tótvázsonyi Hímzőműhely.

A rendezvény ismét az összefogás eredménye, a zoboralji műhelyen kívül a Csemadok Pogrányi Alapszervezete, a Nyitra Megyei Művelődési Központ és Pográny község is hozzájárult a szervezési munkákhoz. A konferencia elején felléptek az Alsóbodoki Nefelejcs Népdalcsoport és a Pogrányi Nagyharang Hagyományőrző Csoport férfi tagjai.

A konferencián Szanyi Mária néprajzos a hímzésekről adott elő. Elsősorban a zoboralji technikákat és öltésmintákat mutatta be, melyek jellegzetesek. A szálszámolásos hímzés felvidéki értékké is vált. Szanyi Mária ismertette a hímzések eredetét, technikáját: többek között a laposöltést, a keresztszemes öltést, a tűzőöltést, a vakmesterkét, a huroköltést, a láncikát. Szó volt arról is, hogy zoboralji viseleteken a minta negatívan jön elő, azaz a sűrű varrás után a szabadon maradt, fehér háttér adja meg a dísz mintáját.

A szálvonásos vagy vagdalásos, Zoboralján metélésnek nevezett hímzést is ismertette Szanyi Mária, amely több technikát ötvöz és szintén erre a régióra volt jellemző. A néprajzos szerint a Zoboralja hímzéskincséről a szakirodalom nagyon szegényes. Pozitívan értékeli, hogy a Zoboralji Örökség Őrzői Hímző- és Viseletkészítő Műhely megalakult, és nekik köszönhetően ez az örökségünk is kezd a köztudat részévé válni, úgy érzi a csoport tagjai őrzők és teremtők is egyben. Arra kérte a közönséget, hogy ezt az örökséget becsülje és adja tovább.

Szanyi Mária előadása után Neszméri Tünde bemutatta Jókai Mária nemrégiben megjelent könyvét, amelyben a virágvasárnapi szokásokat ismerteti. Kiemelte, az egész magyar nyelvterületen megvoltak a virágvasárnapi szokások, a Nyitrai járásban a tavaszváró leányszokások fennmaradtak és ma is élő szokásként azokat tovább éltetik több faluban is.

Az előadások után a kiállítások megnyitója következett, mind a három műhely röviden ismertette a csoportjuk megalakulásának történetét és fejlődését, egy közös az összes csoportban, hogy Szuperné Bohus Judit mentorként segíti a munkát. A Zoboralji Örökség Őrzői Hímző- és Viseletkészítő Műhely kiállítását ő nyitotta meg.

Majd következett a Zoboralji Örökség Díj átadója. A méltatásban Neszméri Tünde kiemelte: „Amikor egy csoport úgy dönt, hogy szakmai alapon mond köszönetet személyeknek, személyiségeknek, és ezzel ismeri el azt a tevékenységet, amelyet egy régió népi kultúrájáért tesz, egy hagyomány éltetéséért tesz, az ugyan nem tűnik nagy elismerésnek, nem állami kitüntetés, nem jár pénzjutalommal, de egy közösség köszönete, amely egy régió lakosainak megbecsülését jelenti. Ezért határozott úgy a Zoboralji Örökség Őrzői Hímző és Viseletkészítő Műhely, hogy évente köszönetet mond egy-egy személyiségnek, aki a zoboralji kultúráért, hagyományokért sokat tesz. Az idei évben Szanyi Máriára esett a választás.”

A méltatás szerint az, hogy a zoboralji szálszámolásos hímzés felvidéki értékké vált, nagyban Szanyi Máriának köszönhető, „az ő szakmai és elkötelezett tevékenységének, amellyel a néphagyományokhoz, kivált pedig a népi textíliákhoz és viseletekhez viszonyul. Egyrészt érti, miről szól, másrészt érezni az érzelmi kötődést is, azt a fajta hozzáállást, amely alázatot is követel. És benne ez megvan.” A díjat a szervezet elnöke, Tóth Borbála és a Balko Szilvia népi iparművész adták át. Szanyi Mária az elismerésért köszönetet mondott és további alkotásokra bíztatta a csoport tagjait.

Tóth Borbála elnök zárszavában köszönetet mondott mindenkinek, aki elfogadta a meghívást a kiállításra és konferenciára, a kiállítás még 26-án, vasárnap délután és 27-én, hétfőn délelőtt is megtekinthető a pogrányi kultúrházban.

NT/Felvidék.ma