Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.”
Mt 11,16-19
Elmélkedés:
Az ószövetségi időkben Isten számos prófétát küldött, akiknek az volt a feladata, hogy figyelmeztessék a választott népet arra, hogy megszegték a hűséget, s térjenek vissza Isten törvényeinek útjára. Az emberek vagy megszívlelték a figyelmeztetést, vagy elengedték a fülük mellett. Keresztelő Szent János ugyanezt a kettős fogadtatást tapasztalta meg. A Megváltó előfutáraként azt hirdette, hogy hamarosan eljön a Messiás, s mindenki bűnbánattal készüljön fel érkezésére. Egyesek őszinte bűnbánatot tartottak, mások viszont nem hallgattak rá. Nyilvános működése idején Jézusnek szintén ugyanezt kellett átélnie: az egyszerű emberek örömmel hallgatták tanítását, de a nép vezetői ellenséges lelkülettel fogadták. Vajon én hogyan fogadom a hozzám érkező Isteni szót, tanítást? És hogyan
fogadom majd karácsonykor a megtestesült Igét, Jézus Krisztust?
Horváth István Sándor
Imádság:
Nagy szóval az Úrhoz kiáltok,
nagy szóval az Úrhoz könyörgök.
Siralmamat eléje tárom,
panaszomat kiöntöm előtte.
Bár aggódás tölti el a lelkem,
de te ismered útjaimat.
Az úton, amelyen járni szoktam,
tőrt vetnek titokban elém.
ha jobbomra tekintek, azt látom:
senki sincs, aki pártomat fogja.
Zárva előttem a menekvés útja,
életemmel senki sem törődik.
141. zsoltár/1.
