10 évvel ezelőtt, 1997. június 14-én a pozsonyi dómban hosszú várakozás után első ízben kerülhetett sor magyar nyelvű papszentelésre. Annak idején öt áldozópapot szentelt fel Mons. Dominik Tóth segédpüspök a Pozsony-Nagyszombati Főegyházmegye szolgálatára.
A következő években már hagyománnyá vált, hogy a magyar anyanyelvű szerpapokat magyar nyelvű szertartás keretében szentelik pappá a Pozsony-Nagyszombati Érsekség területén.
Tavaly sajnálatos módon megszakadt ez a sorozat, mivel Ján Sokol érsek a szentelendők kérésének ellenére megakadályozta a magyar papszentelést. Idén az egyházmegyei felosztás következtében a 4 részre szakított magyarság sorai közül a szentelendő papok és diakónusok 3 püspöki székhelyen részesültek az egyházirend fokozataiban. Pozsonyban 8 szentelendő közül 2 magyar papot és 1 diakónust szentelt Mons. Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek. A szentmisére 4 autóbusszal és több autóval érkeztek magyar hívek, mintegy 300-an lehettek jelen, ami az összes résztvevőnek több mint egyharmadát tehette ki. A 150 perces szertartás folyamán 1 szentlecke és 3 rövid kommentár hangzott el magyarul, ami kb. 6 percig tartott. Matematikailag ez azt jelenti, hogy a jelenlevő 40 százaléknyi magyar hívő számára csak 4 százaléknyi idő jutott. Szomorú, hogy még egy magyar ének eléneklésére sem volt lehetőség, miközben legalább 4 latin ének hangzott el. Megkérdezhetnénk: netán ennyire erős a latin kisebbség? Talán egy magyar nyelven elhangzó „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” köszöntést is jólesett volna hallani valamelyik egyházi méltóság szájából, de erre sem került sor. Mindez úgy történt, hogy Pozsonyban már hagyománya volt a magyar papszentelésnek.
Nyitrán, ahol szintén szenteltek egy tardoskeddi magyar anyanyelvű papot, a szertartáson egy szó sem hangzott el magyarul, ugyanakkor a szentelő püspök anyanyelvén köszöntötte az egyik Délkelet-Ázsiából származó, Szlovákiában tanulmányokat folytatott szentelendőt. A papszentelésre érkező magyar hívek ebben a kegyben nem részesültek.
Besztercebányán, ahol emberemlékezet óta nem hangzott el magyar ima a püspöki székesegyházban, az idei diakónusszentelésen magyar nyelven olvasták fel az egyik olvasmányt, és a misekánonban két rész is magyar nyelven hangzott el a magyar hívek ügyeivel megbízott püspöki helynök, Mahulányi József jóvoltából. Ott a 9 szentelendőből csak egy ipolybalogi származású jelölt volt magyar nemzetiségű, s azelőtt soha nem volt precedens arra, hogy a liturgiában magyar részeket is beiktassanak, így ez már egyfajta előrelépésnek tekinthető.
Végezetül feltehetjük a kérdést: Nem szolgálná-e a hívek megelégedését, nem ébresztene-e több papi hivatást, s nem lenne-e egyszerűbb az egyes megyéspüspökök számára is, ha a magyar szentelendőket egy magyar püspök magyar nyelven szentelné?
Az elmaradt magyar papszentelés is arra mutat rá, mennyire szükséges a magyar főpásztor kinevezése. Erről a kérésünkről, amelyet 25 000 pap és hívő aláírásával is megerősített, semmiképp sem mondhatunk le! Imádkozzunk kitartóan magyar papi hivatásokért és magyar főpásztorért!
Pázmaneum, Karaffa János
