Szlovákia az unió egyetlen tagállama, amely nem ismeri el a július vége óta kiadott új koszovói útleveleket. Ez azt jelenti, hogy – az EU egységes szabályozása ellenére – az új úti okmánnyal még akkor sem lehet Szlovákiába látogatni, ha abban schengeni vízum van.
„Az a tény, hogy az ENSZ tagállamai közül mindössze negyven állam ismerte el Koszovó szuverenitását, Szlovákia álláspontját támasztja alá; mi mindig is elleneztük a volt szerb tartomány önállóságát. Koszovó függetlenségének kikiáltása nem más, mint a nagyhatalmak és az Európai Unió kampányának következménye” – vallja Jan Kubiš, a pozsonyi kormány külügyminisztere.
Mindez egy EU-tagország diplomáciai vezetőjének száját hagyta el – mintha Szlovákiának semmi köze nem lenne az európai közösséghez. Koszovó el nem ismerésének azonban gyakorlati következményei is vannak. Szlovákia jelenleg az unió egyetlen tagállama, melynek területére elméletileg nem lehet belépni a július 30. után kiadott új koszovói útlevéllel. Brüsszel a koszovói úti okmányok elismerésére szólította fel tagállamait. A kérésnek Ciprus, Görögország, Málta, Portugália, Spanyolország és Románia is eleget tett, annak ellenére, hogy ezek az államok megtagadták Koszovó elismerését.
Szlovákia azonban erre nem volt hajlandó, sőt az ország kül- és belügyminisztériuma tudatta: minden Pristinából származó hivatalos dokumentumot elutasítanak, továbbá, hogy koszovói útlevéllel akkor sem lehet az ország területére belépni, ha azt egy másik EU-tagállam schengeni vízummal látta el. Pedig a schengeni egyezmény aláírói arra kötelezték magukat, hogy összehangolják vízumpolitikájukat, és kölcsönösen elfogadják a más tagországok hatóságai által kibocsátott belépési engedélyeket.
A gyakorlatban nehéz lesz megakadályozni, hogy ha valaki koszovói útlevéllel a schengeni határok mögé kerül, ne lépjen be Szlovákiába. A szlovák nemzeti határokon ugyanis tilos az ellenőrzés, így például Párkánynál bárki átsétálhat a Duna egyik oldaláról a másikra. Más kérdés, hogy ha valahol meg kíván szállni és a hotelban kérik az útlevelét, vagy netán közúti ellenőrzésnek vetik alá. A koszovói beutazó orvosi ellátásban sem részesülhet. Ilyen esetekben – a dolgok jelenlegi állása szerint – kiutasítással zárul a történet.
A Koszovóban élő szerb kisebbséget sem ez, sem a volt szerb tartományt sújtó egyéb hátrányos megkülönböztetés nem érinti. A koszovói alkotmány ugyanis megengedi a kettős állampolgárságot, így ők rendszerint szerb útleveleiket használják.
A történtek ismét felvetik az egységes EU-külpolitika hiányából adódó visszás helyzet tarthatatlanságát. Pozsony egyszerűen a nemzeti törvényeit alkalmazza, amelyeket azonban alá kellene rendelnie a közösségi szabályozásnak. Brüsszelnek viszont nincs eszköze a szankcionálásra. Gazdasági ügyekben van mód bizonyos támogatások megvonására, de az egységes külpolitika hiánya miatt nem lehetséges a büntetés.
A másik, most már szembeötlő jelenség az a bensőséges viszony, amely a háttérben Pozsony és Belgrád között alakult ki. A Szlovák Köztársaság fejlesztési segélyéből a legnagyobb összeget a Vajdaságban élő ötvenezer fős szlovák közösség kapja, de ezen kívül külön támogatást nyújtanak a Szerb Köztársaságnak is. Pozsonyban már az önálló Szlovákia kikiáltásának első pillanatától kezdve átfogó Balkán-politika létezik, amit az egymást követő kormányok mindegyike a magáénak vall. Ebben pedig igen fontos szerep kap a Pozsony-Belgrád-tengely megerősítése.
hetiválasz.hu
